Budapest, 2013. (36. évfolyam)
11. szám november - Caravaggiótól Canalettóig
Korom Gyula maga ráadásul nem volt szakmabeli, sosem tanulta és gyakorolta a borbély-, avagy az 1850-es évek óta már egyre inkább: fodrászmesterséget. Mérnökember volt, aki a rendszerváltozás után nyitott boltot a szakma alapanyagokkal, különféle eszközökkel és gépekkel való ellátása és javítása végett itt, a múzeum közelében, az Ady Endre út 131/A. alatt. Az üzlet ma is működik, a felesége és a fia vezetik. A közelmúltig a gyűjteménynek is az adott helyet, amely a közönség számára is látogatható múzeumként 1995 óta létezik. A jelenlegi kiállító teret, amely a Csinszka lakópark egyik épületében helyezkedik el, 2009-ben vásárolta meg Korom Gyula, a Fodrász Múzeum 2010. június 25-e óta áll nyitva itt, az Ady Endre út 97-99. alatt. Az alapító maga az 1990-es évek elején fogott a gyűjtésbe, kis cége alapításával egyidőben. Szakmai tudását és vállalkozói rátermettségét egyként mutatja, hogy hamarosan a LISAP olasz kozmetikai cég és a német MOSER hazai képviselője lett. Angolul és németül beszélt magas színvonalon, a múzeum megnyitásához szükséges gyűjteménykezelői tanfolyamot a Nemzeti Múzeumban pedig hatvanöt éves korában végezte el. Az anyag tételszáma a halálakor megközelítette háromezret. Minden látható tárgy gyönyörűen felújítva áll a térben, s ami talán még inkább egyedivé teszi ezt a helyet a világ alig néhány – két kézen megszámlálható – hasonló intézménye közt, az az, hogy az eszközök mechanikai és gépészeti értelemben is működőképesek. Korom Gyula számára ugyanis a restaurálás ezt jelentette, nem pusztán a tárgyak külső helyrehozatalát. E téren kamatoztathatta a leginkább mérnöki képzettségét és műszaki tudását, sőt érdeklődése a szakma tárgy- és kultúrtörténete felé eleve ebből az irányból érkezett. A gyűjtemény legrégibb tárgyai közt engem az a szépséges 16. századi borotva ragadott meg erősen, amely egy ásatás során került elő. Az arcok, melyeken szántott, már rég elenyésztek – szőröstől-bőrőstől, mondhatjuk – az időben, de ez a borotva még itt van velünk. Számos darabból tudhatóan egyetlenegy létezik az országban – nem egy esetben a világon is – és az itt látható. Ilyen például az 1902-ben épített, az Egyesült Államok-beli Illinois-ból ide vetődött szék, amely egy vidéki kastély pincéjéből került elő, s amelynek helyrehozatala egy évet vett igénybe. Korom Gyula szenvedélyes, s amennyire ez a lánya elbeszéléséből és a fennmaradt portréfilmekből számomra kitűnt, karizmatikus személyiség is volt. (Ez utóbbiak könnyen elérhetők az interneten, közülük első megtekintésére a BUDAPEST olvasóinak a Szellem a palackból címűt ajánlom: http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/08/07/13/Szellem_a_palackbol Korom_Gyula_fodraszkellekek_gyujtoje.aspx Nagyon tudott a gyermekek nyelvén is, meséli Zsuzsanna, soha egy pisszenés nem volt az „óráin”, és ami a legbeszédesebb, a sokszor tíz év alatti kölykök sem magukban, sem a tárgyakban nem tettek kárt soha. Korom Gyulát – az újra létező ipartestület oklevele tanúsítja – érdemei elismeréseképp 2006-ban a fodrász szakma is a tagjává fogadta. Ő maga egyébként leginkább a borotvákat szerette. Belegondolni is elkeserítő, mi maradna a múltból, ha nem születnének hozzá hasonló emberek. Az intézményes muzeológia általában későn reagál, s ha időben észreveszi és tárgyként körülhatárolja is a múltnak egy-egy éppen eltűnő darabját, nincsen pénze a gyűjtésre. És amiből sok van, idézhetem ide a szakma egyik alaptételét, az tűnik el a leggyorsabban és a leginkább. (Személyes érdeklődési körömből példaként hozhatom a karos kávéfőző gépeket, amelyek tizenöt éve még ezerszám gőzölögtek az ország különféle vendégtereiben, s mára alig lelhető fel egy-egy darab belőlük!) Arisztokratáink sincsenek többé, akik oly sok nagy mai közgyűjteményt alapoztak meg a 19. században, igen sokat köszönhetünk így Korom Gyulának, és a hozzá hasonló szenvedéllyel, áldozatkészséggel és szakértelemmel megáldott néhány embernek. A kispesti Fodrász Múzeum nem csupán gyönyörködtet és tanít, de serkentőleg hathat végül a kutatásokra is. A szakma históriája ez ideig ugyanis szinte el nem mondott történet Magyarországon, pedig épp oly érdekes, mint amilyen szerteágazó és fontos. Nem csupán tárgy- és technikatörténet, de társadalom- és kultúrtörténet is. Gondoljunk csak kiragadott példaképp mondjuk arra nagy horderejű változásra, amit a fodrászság elnőiesedése hozott magával, amelynek révén az üzletek, a társadalmi nyilvánosság e még ma is tömeges helyszínei, látens homoerotikus terekből kétnemű terekké váltak. Ráadásul anyag is van bőven, a Budapest Főváros Levéltára szinte hiánytalanul őrzi mindkét, a Női és a Férfi Fodrász Ipartestület államosítások előtti iratanyagait, s a polgári kori sajtó e téren is kimeríthetetlen kincsesbánya. Jó szívvel ajánlom hát Önöknek, szabadítsák fel egy kedd avagy csütörtök délutánjukat, és üljenek fel a Határ út kapujában a 42-es villamosra... ● A 17. és a 18. századi itáliai festészet uralkodó stílusáramlatait, a műfajok, a technikák és a témák rendkívüli gazdagságát, valamint a korszak kiemelkedő művészegyéniségeit mutatja be a Szépművészeti Múzeum Caravaggiótól Canalettóig című kiállítása. A tárlaton több mint 100 mester mintegy 140 remekművével találkozhat a nagyközönség. A válogatás alapját a Szépművészeti Múzeum Régi Képtára nemzetközileg is nagyra becsült olasz barokk és rokokó gyűjteményének 34 főműve alkotja, amelyet további 104 – tíz ország hatvanhét múzeumából származó – remekmű egészít ki. A kiállítás időrendben, nyolc szekcióban tárgyalja a korszakot, Caravaggio radikális fordulatot hozó római színrelépésétől a manierizmust felváltó barokk, majd a rokokó és a klasszicizmus kialakulásáig és mestereinek bemutatásáig. A tárlat a most zajló Magyar-Olasz Kulturális Évad magyarországi záróeseménye. Főtámogató: a magyar kormány és az MKB Bank. Kiemelt támogató: MVM Zrt. ● CARAVAGGIÓTÓL CANALETTÓIG Az itáliai barokk és rokokó festészet remekművei Szépművészeti Múzeum, 2014. február 16-ig 30 BUDAPEST 2013 november Caravaggio: Gyümölcskosaras fiú
