Budapest, 2013. (36. évfolyam)
11. szám november - Aradi Péter: Zeneakadémia – ahogy még nem láttuk
Zielinski Szilárd, a párizsi Eiffel-cégnél is tapasztalatot szerzett mérnök, akit mindmáig a hazai vasbeton-építészet meghonosítójaként tisztelnek, francia mintára nemcsak az alapozást, hanem az összes födémet, továbbá a nagyterem erkélyeit is vasbetonból készíttette el. Így lett a Zeneakadémia Magyarország első vasbetonvázas középülete. Abban az időben ez a technológia még annyira szokatlan volt itthon, hogy a minisztériumi jóváhagyás elnyeréséhez Zielinskinek személyes garanciát kellett vállalnia e szerkezeti elemek tartósságáért. Ezek kiállták az idő próbáját, s még mai szemmel is mérnöki bravúrnak tekinthetők. Az a közkeletű állítás, miszerint a Zeneakadémián a kor legkiválóbb iparosai dolgoztak, némi pontosításra szorul. Az építészeknek sok esetben csak hosszas küzdelem árán sikerült elérniük, hogy a minisztérium ne feltétlenül a legalacsonyabb árat kínáló ajánlattevővel kössön szerződést. Egy év alatt tudták csak kiharcolni például, hogy a hivatal által kiszemelt Majoros Károly helyett Róth Miksa kapjon megbízást az épület üvegablakainak megtervezésére és kivitelezésére, és szintén kitartóan kellett lobbizniuk annak érdekében, hogy Walla József helyett a drágább, de megbízhatóbbnak vélt pécsi Zsolnay cég végezhesse el a padló- és falburkolati munkákat. Arról nem szól a fáma, hogy a Gödöllői Művésztelep egyik alapítója, Körösfői Kriesch Aladár „megszerzése” is hason ló nehézségekbe ütközött volna – mindenesetre neki köszönhetjük a földszinti előcsarnok két freskóját és az emeleti foyer-ban látható, A művészetek forrása című kompozíciót, a preraffaelita festészet kissé megkésett, magyar földön ritka remekét. Az elkészült épület hivatalos megnyitójára 1907. május 12-én került sor. Ezután a Vörösmarty utcai ház több mint hetven évig más intézmények székhelyeként működött, mígnem a Művelődésügyi Minisztérium 1980-ban megvásárolta a Zeneakadémia számára. Az immár Régi Zeneakadémiának nevezett palota első emeletén 1986-ban nyílt meg a zeneszerző egykori lakásában berendezett Liszt Ferenc Emlékmúzeum. Lappangó értékek Megalapításának félévszázados jubileumán, 1925-ben, Hubay Jenő igazgatása idején az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia (most ismét ez a felirat került a felújított homlokzatra) – amely 1918 óta már az Országos Magyar Zeneművészeti Főiskola nevet viselte – fölvette Liszt Ferenc nevét. (A teret már 1907-ben róla nevezték el.) A liszti zongoraiskola hagyománya mindmáig él, hiszen mindössze három lépésben már eljutunk a jelenig: Liszt egyik legkitűnőbb növendéke volt Thomán István (1862–1940), tőle tanult − többek közt Bartók és Dohnányi mel lett − Ferenczy György (1902–1983), az ő utolsó tanítványa pedig Havasiné Darska Izabella, aki mestere emlékére az ő nevét viselő alapítványt hozott létre, amely zeneiskolai zongoraversenyeket és Ferenczy zeneoktatói módszerén alapuló kurzusokat szervez. A most ötven-egynéhány évesek vagy a náluk fiatalabbak már olyannak ismerték meg a Zeneakadémiát, amilyen az 1963-as, a finom részletekre enyhén szólva kevéssé ügyelő átalakítás következtében lett. Talán föl sem merült bennük – bennünk –, hogy sok része eredetileg másképp nézhetett ki. A telt ház esetén, melegebb na-24 BUDAPEST 2013 november
