Budapest, 2013. (36. évfolyam)
10. szám október - Jolsvai András: ZÁROM SORAIDAT - Levélleváltás
Mindent azért nem lehet a Postára fogni. De mit csináljunk, ha muszáj! Nézzük először is a tényeket. Tény, hogy Székely Vilma úrleánynak kilencszáznégy március negyedikén levelet hozott a posta: egy levelezőlapot, hogy pontosak legyünk. Székely Vilma úrleány Kiskunhalas városában lakott, a nyílegyenes Fő utca tizedik házában (szép vagy, Alföld, legalább Petőfinek szép, ahogy Karinthy úr fogalmazott, és méltán), ahogy azt mindenki tudta arrafelé, nem kellett hát a címzéssel sokat bajlódni. Székely Vilma úrleány tizennyolc éves volt akkoriban, hosszú, fekete haját koszorúba fonva viselte, bokáig érő ruhái, melyek derékban egész szűkek voltak (hiába, vidéken még javában tombolt a fűzőviselet) csak még kiemelték sudár alakját, ha végigment a Fő utcán (és ez igen gyakran megesett vele, hiszen ott lakott), minden férfi utána fordult. De Székely Vilma úrleány tudta, mivel tartozik a család rönoméjának – elvégre atyja, doktor Székely Benő a város körorvosa volt. És persze azt is tudta Székely Vilma úrleány, hogy atyja nemcsak kiváló orvos, nemcsak lelkiismeretes atya, ki felesége korai halála óta egyedül neveli leányát, hanem szangvinikus alkatú férfiember is, aki féltékenyen őrködik leánya tisztességén, és ha bármilyen, kihágásra utaló jelet tapasztal, a leghatározottabban lép közbe. Székely Vilma úrleány, hiába festett úgy, mint a város legelső dámái, hiába dobbant meg megannyi férfiszív a láttán, otthon még mindig gyermekként kezeltetett: aki, ha helytelen cselekedetre ragadtatta volt magát, bizony, bizony, nem ritkán még föl is pofoztatott. Ezek mentek Kiskunhalason a múlt század elején. Nem csodálkozhatunk (illetve csodálkozhatunk ugyan, de mi haszna?) hogy Székely Vilma úrleány sohasem léphetett ki egyedül a kapun, hogy sohasem utazhatott kísérő nélkül (ha atyját egyéb teendői elszólították, ott voltak a derék tantik), hogy nem írhatott és nem fogadhatott levelet anélkül, hogy azt el ne olvasta volna, s hogy még a naplóját is be kellett mutatnia időközönként rabiátus felmenőjének. „Amíg az én kenyeremet eszed – dörögte a rabiátus felmenő időnként – addig az én törvényeim szerint élsz, punktum.” Székely Vilma úrleány pedig, mit tehetett volna mást, tudomásul vette ezt. Igaz, nagyon-nagyon szerette volna már más kenyerét enni, a férjéét, mondjuk, de, fájdalom, egyelőre udvarló se volt a környéken. Akik akadtak volna, azokat is mind elriasztotta az atya gonosz híre. Akkor érkezett meg a levelezőlap. Amely teljesen ártatlan volt ugyan, csakhogy sokat sejtető utalást tartalmazott egy korábbi lapra. Melyről az atya nem tudott semmit. Dr. Székely Benő nyugodt hangon kezdte követelni az előzményt, de erőltetett nyugalma hamar elhagyta, előbb üvöltözni, majd fenyegetőzni kezdett, végül felpofozta a lányát: hasztalan, a szipogó Vilma mindvégig tagadott, majd atyja lábához vetve magát megesküdött édesanyja sírjára, hogy semmilyen lapot nem kapott előzőleg, sőt, azt sem tudja, ki volna az a bizonyos Laczi, aki nem átallja nyilvános levelezőlapon csókolni őt. Dr. Székely ekkor már látta, hogy igazán nagy a baj. Eltaszítván a hűtlen leányt magától, és szigorú szobafogságra ítélve őt, nyomozni kezdett. Először a helyi postahivatalban rendelt el rovancsot, kétoldali kihallgatásokkal, eredménytelenül. Az ott dolgozó állami alkalmazottak a leghatározottabban állították, hogy a kisasszonynak az utóbbi időben csupán ez az egy lapja érkezett, semmi más. Akkor Budapestre utazott a Dr. Székely. Töviről hegyire kifaggatta Mári testvérét, kinél a báli szezonban megfordult a lánya, hol és kikkel ismerkedett meg akkor Vilma – majd egyenként végiglátogatta az összes ismerőst, akár Lászlónak hívták, akár nem. Aztán elvitte a lapot egy grafológushoz, állapítaná meg, miféle ember írta. Fiatal, becsületes, jóhiszemű – mondta a szakember. Aztán felfogadott egy magándetektívet, derítse ki, mi történt. Siker esetén hatalmas honoráriumot ígérve. De hiába. A képeslap igazi története sohasem derült ki. Most sem fog. ● Levélleváltás Jolsvai András 32 BUDAPEST 2013 október ZÁROM SORAIDAT
