Budapest, 2013. (36. évfolyam)
10. szám október - Mezei Gábor: ENTERI-ŐR - Kívülről nézve...
oldalán egy-egy keskeny folyosó. Tehát a kirakat mint olyan: megszűnt! Nos, ennek a károkozásnak a következményeit a mai napig élvezhetjük. Annak ellenére, hogy azóta természetesen épültek olyan önkiszolgáló, nagyméretű üzletek, amelyek erre az árusítási módszerre kiválóan alkalmasak. Főleg a bevásárló központokban – a városi kis üzletek kárára. A kötelező önkiszolgálás kezdete idején – no nem kifejezetten erre vonatkoztatva – mondta Királyhegyi Pál, a nagyszerű humorista, hogy nálunk működik egy „élet megnehezítő bizottság” – nem tudom, vajon működik-e még manapság is? A budapesti kirakatportál-helyzet láttán Királyhegyi szellemében biztos vagyok abban, hogy mostanában alakult egy „városrondító bizottság”, és egyre erőteljesebben működik. Ennek legförtelmesebb legújabb kori példája a trafikok garmadája a város minden pontján. Az, hogy nemzeti dohányboltnak nevezik, még inkább elszomorító, hiszen a nemzeti szónak büszkeséget kellene sugároznia – hát erre nem lehetünk büszkék. Ezek a vak kirakatok, a 18-as táblával csak nevetségesek, ha nem lennék, nézvén azokat, szomorú. Aki ezt kitalálta, megérdemli a „városrondító bizottság” nagy aranyérmét. És most térjünk vissza az önkiszolgáláshoz. Az, hogy itt nálunk Zuglóban, ahol élek, a „sarki közért” kirakatait fehérre festették, elég rémes. De ennél sokkal forgalmasabb helyeken, a város jelentős kereszteződésében, például a Rákóczi út és körút sarkán, a valamikor éjjel-nappal közértnél és más forgalmas pontokon is ugyanezt tapasztaljuk, lásd megint csak például a CBA „kirakatát” a Margit híd budai hídfőjénél. A cég legújabban, nyilván érezve a helyzet abszurditását, valamiféle kulturáltabb megoldást keresve találta ki, hogy a hatalmas felületeket nem egyszerűen befesti, hanem nagyméretű színes poszterekkel fedi be, szinte már művészi fokon. Hát ez éppen olyan rossz megoldás, a városképet rontó merény, mint az a több tucatnyi zárt üzlet a főútvonalakon, ahol a kirakat koszosan díszeleg, netalán csomagolópapírral megvakítva. Nem tudom persze, a város vezetésének milyen befolyása van a magántulajdonosok döntéseire. De ha nincs, az baj, hogy nincs. A Rákóczi út, a nagykörút, a Kossuth Lajos utca a város legforgalmasabb útvonalai – s egyben legszomorúbb példái az átgondolatlan tervezésnek. A város züllésének szomorú rekvizitumai. Legközelebb illene persze a remek portáloktól írni. Mert azok is vannak persze. ● 23 BUDAPEST 2013 október
