Budapest, 2013. (36. évfolyam)
10. szám október - Kemény Mária: A hazugság háza
A tulajdonosok foglalkozásának és társadalmi helyzetének áttekintése (lásd a táblázatot) arról győz meg bennünket, hogy az épület a 18. század elejétől fogva részben a polgárság gazdagabb, tehetősebb rétegének, részben a nemesség vagy a honorácior értelmiség tagjainak igényeit tudta kielégíteni. Ebben természetesen szerepet játszik központi helye, amely arra is alkalmassá tette, hogy a ház árában megtestesülő tőke értékét megőrizze. Mindezzel együtt soha nem képviselt kiemelkedő művészeti értéket, sem épített terei, sem díszítményei nem törekedtek többre a környezetben egykor megszokott átlagnál. Egy hiteles tanú Értéke számunkra talán éppen ebben volt. Hitelesen és utolsó fennálló tanúként közvetítette a 18. század végi, 19. század eleji Pest épített világát, amelyet mára örökre elveszítettünk. Mégpedig nem csak és talán nem is elsősorban utcai szárnyával, hanem a ház egészének jellegzetes tömegével, a körfolyosós udvar léptékével, arányaival, egyszerű és mégis karakterisztikus, tiszta formáival. Azzal, ahogy például a barokk formakészletet őrző folyosói vasrácsot a lapostetejű udvari toldaléképület emeleti korlátjaként vezette végig a tulajdonos, tudatosan archaizálva. Budapest története során több olyan korszakot is átéltünk, amelyek a haladás, a modernizálás értékének és érdekeinek előtérbe helyezésével hajlandóak voltak a korábbi generációk által létrehozott városszerkezet, épületanyag feláldozására, de minden ilyen nagyobb korszak után egyre inkább tudatosult a városról gondolkodók körében az elvesztegetett értékek pótolhatatlansága. „S mivel ezekből az értékekből egyre kevesebb maradt, a mai műemlékvédelem egyik legfontosabb törekvése, hogy a még fennállóakból lehetőleg már ne veszítsünk el semmit” – írtam az 1999-ben készített tudományos dokumentációban. Mai leromlott állapotában úgy tűnik, hogy ha voltak is korábban értékei az épületnek, azok mára eltűntek, különösen előnytelen az utcaképben elfoglalt helyzete, mivel árnyékot vetnek rá a szomszédjában lévő négy-ötemeletes házak tűzfalai. Ez a jelenség, városképi hatás ugyancsak dokumentumértékű, ugyanis azt a – szintén már elfelejtett, csak fotókon dokumentált – időszakot idézi fel, amikor a város éppen növekedőben volt, s az utcasorban egymás mellett álltak a városfejlődés korábbi és későbbi szakaszait jel-6 BUDAPEST 2013 október
