Budapest, 2013. (36. évfolyam)
10. szám október
BUDAPEST 2013 október BUDAPEST, mint minden nagyváros, kényes szerkezet. Legkényesebb része a kulturális irányítás. Ehhez képest gyerekjátéknak tűnik a közlekedési vagy más közszolgáltatási vállalatok irányítása. Minél magasabb szintű szolgáltatás kell, minél alacsonyabb áron – ha veszteséges, akkor a lehető legkisebb szubvenciót igényelje. Az „egyszerűség” abban rejlik, hogy egy adott településnek mindenből csak egy cége szokott lenni: egy fürdő-, egy közlekedési vállalat, és így tovább. A városi kultúra azonban sokszínű, hagyományosan sok intézménnyel. Vegyük csak a színházakat – ez Budapesten hagyományosan erős és népes mezőny. Amióta eljött Budapestre az ajándékba kapott szabadság, a főváros választott testületei próbálnak hol jobban, hol rosszabbul birkózni a feladattal. Az utóbbi huszonhárom évben rendre az igazgatóválasztások körül kavarodtak botrányok. Előfordult ilyen az első húsz évben is – de a korszak csakis a kultúra felől nézve mégis aranykornak tűnik, zenekar-alapítással, művészmozi mekkával, könyvkiadási programmal, folyamatos párbeszéddel. Ami most van, az nem hogy közeledne, hanem távolodik egy normális nagyváros támasztotta kívánalmaktól. Emlékezhetünk arra, hogy egy logikusan végiggondolt, ésszerű reform eszméje (amely azt használta volna ki, hogy egy kis ügyeskedéssel minden jelentős színház igazgatói pályázatát egyszerre lehetett volna lebonyolítani) nem jutott tovább a színházigazgatók söröző-asztalánál. De azt (színházi ügyekben) nem lehet mondani, hogy a vezérlő elv ne magából a színházi világból fakadt volna. Hogy stratégiáig soha el nem jutott, csak hol sikeres, hol béna taktikában merült ki, azt számtalan tényezővel lehet mentegetni. Ilyen is csak Budapest történetében van: egy idézőjeles, visszamenőleges, virtuális aranykor, amit mentegetni kell. Ma már alig emlékszik valaki arra, hogyan jött létre az Örkény Színház, amely sikereivel ma már a Katona József Színház nyakában liheg. Egy több éves folyamat során szép fokozatosan leválasztották a Madách Színházról, amelyen már teljesen profilidegenként fityegett. Igazi win-win-win szituáció következett be: jó lett a Madáchnak, jó lett az újonnan függetlenedő műhelynek, és jó lett legfőképpen a közönségnek. Ugyanezt a gondos, pepecselő odafigyelést kellett volna elvégezni az egész rendszeren, és lassanként eljutni egy stratégiához: egy elvárás-rendszerhez. Amelyben színházhoz keresünk igazgatót és programot, nem pedig igazgatónak stallumot – ahogy ma nyilvánvalóan történik. Nyilvánvaló ez akkor is, ha nem foglalkozunk a politikai lólábakkal. (Mert e hasábokon nem szoktunk, ahogy a szerencsére sokszínű Nagy Budapest Törzsasztalnál sem.) Amiért ez a téma: „Mit kezdjen egy modern nagyváros a színházaival?” egyáltalán felmerült, az egy közgyűlési botrányféle: a főpolgármester engedett a jobboldali ellenzéknek, amely azt követelte, hogy ne kapjon prémiumot a Madách Színház sikeres igazgatója, hiszen a színház veszteséges. Amikor a Nagy Budapest Törzsasztalnál elhatároztuk, hogy szóljon erről a vezércikk, még tragédiának látszott az eset: hiszen minden színház veszteséges, ezt – helyesen – szubvenciók egyensúlyozzák ki. Másnapra aztán az eset tragikomikus színezetet öltött. Ahogy egy nagy portál beszámolt róla, a visszás döntés is tévedésen alapult: a Madách Színház mérlege csekély nyereséggel zárult a tavalyi évben... A közgyűlés szeptember végén, lapzártánk után fogja újratárgyalni az ügyet. Blamázs... Az talán még elfogadható, hogy a főpolgármester nem vágja fejből a számokat, de egy pápaszemes fiatal titkárnak ott kellett volna ülnie karnyújtásnyira egy nagy paksamétával és egy cetlin fel kellett volna nyújtania a számokat a pulpitusra. Vagy a „területért” felelős helyettesének. De nem is ez a konkrét eset a fontos. (Bár mókás, hogy a jobboldali ellenzék éppen a Madách Színházat, ezt a rendkívül sikeres és magas színvonalú zenés szórakoztatást nyújtó teátrumot próbálgatja, miközben saját kedvencének – pót- és pótpót-támogatások kedvezményezettjének – prémiuma rendjén való)... Hanem hogy minek alapján kellene egy színház munkáját megítélni. Nézőszám? Fesztivál-díjakban mérhető szakmai sikeresség? Egy nézőre vetített szubvenció ösz szege? Mindennek súlyozott átlaga? Simplicissimus mesélte a Törzsasztalnál, hogy diákkorában egy francia öregúr nagyon kinevette az orosz gyártmányú biciklijét. „Hát itt minden fordítva van... – mutogatott a bicikli részeire. – A csapágy alumíniumból van, a váz meg vasból!” Budapest színházi élete is éppen ilyen a 21. század elején. A tulajdonos mindenfélébe beleszól, amibe nem illene. Nem köt ki olyan dolgokat, amiket nagyon is kellene. Vajon megérjük, hogy megint a csapágy lesz tartós anyagból? Megjegyezzük, kerékpár-fronton nagy haladás történt az elmúlt évtizedben. Hovatovább a biciklik városa leszünk. De vajon mikor lesz az ésszerűen működtetett színházak városa BUDAPEST? BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXVI. évfolyam, 10. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA és a Szerencsejáték Zrt. támogatja Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Katasztrófaturista voltam a vurstliban (8. oldal)
