Budapest, 2013. (36. évfolyam)
9. szám szeptember - Szántó András: NYÁRI KULINÁRIA - Vendéglő a Rózsakerthez
összejött naponta megvitatni a világ dolgait – és természetesen élvezni Szikszay bácsi remek konyháját és szívélyes vendéglátását. A képen a hátsó kijáratnál áll a vendéglős szürke kabátban, mellette a „nagydarab Józsi” főpincérrel. A legrégebbi Nemzeti Színház közelében egy nagyszerű kerthelyiség is várta a nagyérdeműt. A Puskin (volt Esterházy) utca 6. számú, 1810-ben épült házban működött az Első Pesti Gyerekkórház 1846-ig, majd a szintén Első Magyar Részvényserfőzde egészen az 1940-es évekig. A Sörkatakom ba nevű étteremben tehát utánozhatatlanul friss sört csapoltak. Vitéz Kecskés János , az utolsó tulajdonos a remek konyháról is gondoskodott és hétvégeken sokszáz embert tudott asztalaihoz ültetni. Krúdy Gyula a Práter u 11-ben (is) bérelt szobát, így végiglátogatta az utca híres és hírhedt vendéglőit: „én darabidőre a Józsefvá rosban ütöttem fel tanyámat, ahol rövidesen kedvemre és szívemnek való, vidám társaságok asztalához kerültem, és életem, sorsom a bekövetkező irodalmi sikerek révén is elviselhetőbb lett a pillangóéletű, virágszagú és ábrándozásra hajlamos utcácskákban.” A környék későbbi, ugyancsak jelessé vált kerthelyiségét már nem ismerhette. A Práter utca 42-ben (a kerület fő büszkeségéről, a bútor- és zongoragyárosról elnevezett Thék Endre utca sarkán) jóval Krúdy halála után nyílt meg a Micheller vendéglő. Pesten és Budán sokfelé voltak halétkeket jól főző éttermek, de ide, a város közepén lévő halászcsárdába a legendás halászlé miatt nagyon messziről is eljöttek az emberek. (Az alapító Micheller András nem csak szenvedélyes vendéglős, de mániákus horgász is volt.) Kiss Károly, a későbbi legendás pincér így emlékezik itt töltött tanuló-éveire: „Em lékeim között megjelent a hatalmas akvárium, amelyben élő halak ficánkoltak. A vendég tetszés szerint választhatott, melyikkel szeretne azután halászlé formájában találkozni. Sramli zene, mulatós kompániák... Leginkább katonatisztek jártak ide, de ez nem számított nagy csodának, hiszen nem volt távol innen a Ludovika Akadémia sem...” Az alapító származásáról nem sokat tudunk, hazánkban elég sok ilyen nevű ember él, például Micheller Myrtill nemzetközi hírű jazz-énekesünk. Ha már a zene szóba került, a vendéglő prímása reklámlapot készített a Micheller halászkertről – saját versikéjével jelezve, hogy őérte is érdemes eljönni. A terjedelmes versből csak a zenekar bemutatását idézzük, mert egyébként nem igazán irodalmi élmény: Akár az ó, vagy új évbe Állandó, jó a zenéje; Itt énekel Varjas Antal, Papp Jóska a csellójával, Varjas Jancsi zongorázik, Papp Kálmán hegedűn játszik; A sok nóta szépen zendül És az üzlet folyton lendül. Práter utca negyvenkettő, Ez a cím jól megjegyzendő; Józsefváros híressége: A „Micheller éttermébe” Ide várunk szeretettel, Becsületes magyar szívvel, Ide hívlak családoddal Igaz híved: Varjas Antal Az iparos Ferencváros A IX. kerület hajdanán az iparosok fellegvára volt. A vágóhidak környékétől a Mester utcai húsboltokig sok hentes lakott és dolgozott a környéken. A vágóhidak melletti vendéglőknél talán sehol sem szolgáltak fel frissebb ételt Pesten. Közöttük, a Duna mentén álltak a nagy malmok, melyekből a környéket behálózó vasutakon szállították a világhírű hazai gabonákból őrölt lisztet szerte Európába vagy Fiumébe a tengeri hajókhoz. A „malmosok” kocsmái a Soroksári úton mindig telve voltak a mesterekkel és segítőikkel. Krúdy mély érzésekkel szól arról a világról, amelyet az írásaira jellemző hangulatok miatt idézgetünk. Mintha állandóan álmodozna – pedig közben sokszor olyan dokumentum értékűek az írásai, mintha adattárnak szánta volna őket. Frühling An tal vendéglősnek „a régi arabs szürkéhez” címzett étterméről például Krúdy nélkül alig tudnánk valamit. Az Üllői út külsőbb részén a 19 század második felében még istállók sorakoztak, a városi konfliskocsisok tartották itt lovaikat (és a kocsikat is) éjszakára, s innen jártak be naponta a Gizella térre, a színházakhoz és a pályaudvarokhoz a jó fuvarok reményében. Közülük nagyon kevesen büszkélkedhettek igazi arabs szürke lovakkal, talán ezért is választotta Frühling úr a jól hangzó nevet kocsmájának. Mert esténként, mikorra összeverődtek a kocsisok egy-két pálinkára és korsó sörre, a kocsmai rész népesebb volt a kerthelyiségnél, és az ételválaszték is jócskán leszűkült a pörköltmaradékra. 19 BUDAPEST 2013 szeptember Micheller halászkert (képes levelezőlap 1940 körül) Vendéglő a „régi arabs szürkéhez” (képes levelezőlap 1910 körül)
