Budapest, 2013. (36. évfolyam)
9. szám szeptember - Horváth Júlia Borbála: Kergerím-kór
rog ősünk a nagy hun király, miért nem lett eme nyápicnak a neve... Mihály?). Ha az olvasó csak részben ismeri fel a szereplőket, magára vessen, esetleg reklamáljon, a rigmuson kívül aláírást és elérhetőséget is megadott a szerző, hátha... ...És íme, reá érzékeny kezébe akadt a lap, ki gondolta, mint kortárs sajátosság, megörökíteni hivatott az elkövetkezendő korok Budapest-lakói részére Marjai László , ver selői nevén: Magyary Hunor aktualitásokra rímelő munkásságát. Előbbi név nem cseng ismeretlenül a tizenharmadik kerületben: a szerző, regényes élettörténetéhez híven, saját magánnyomozó-irodájában rendezgeti napjait. Éspedig sikerrel, mert küldetésének megfelelően hétköznapi emberek ügyesbajos eseteiben teremt rendet, bosszúból és banknak soha sem vállal behajtást, legyen inkább a szerény lét, de maradjon tiszta a lelkiismeret (A meccs színvonala igen ran gos... Vajon kinek szurkol a sok bankos?). Persze a mindenkori klasszikus, a féltékenységi nyomozás az ő repertoárjában is szerepel; ameddig férfi és nő játssza egymással örök játékát, addig a kiszolgáló személyzetnek sincs oka aggodalomra (Ha Nyugaton e nőnek ennyibe kerül a válás, Vagy súlyosan fogyatékos, vagy ennyire gáláns... Egy biztos, az ügyvédje lesz leginkább hálás, S a szemüvege az örömkönnyektől lőn párás!). Akinek ily módon sikerült a nyilvánosság elé tárnia bensőséges gondolatait, attól elvárják, hogy a későbbiekben a világ eseményeit is becsülettel kövesse, (Az újságíró magát e hírrel hiába is törte, Mert engem Vilmosban nem érdekel, Csak is... a folyékony, ötven fokos körte), s főleg, hogy jó hazafiként utol só véréig szeresse népét (Ha mi, maradók megtanuljuk, mi az erény, Úgy felvirágzik a Kunság, s Jászberény). Itt van hát egy hús-vér tollnok, kinek a bizalmas megbízatások mellett jut ideje egyébre, írásra, mesére (A jóemberek egy kor találkoznak, Része lettél egy adott kornak, Bármilyen is volt, itt belül fáj a szív... Akkor te voltál a ködben az ezer szín!), s aki ről korábban senki meg nem mondta volna, hogy ez irányba akaródzik hajlania, mivel annak idején a rendőrségi akciócsoportnak gyakorlatiasabb lélekre volt szüksége, de egy balesetet követő eszméletvesztés mindent megváltoztatott (Homokdűnén sivatagi vadvihar, Ha élet volt..., tán most az is kihal. Nincs itt oázis, sem egy part, Sem egy pásztor... énekelni dalt.). Marjai-Magyary nem kedveli túlságosan a közvetlen nyilvánosságot, mert nem venne fel semmi pénzért celeb-szerepet, hiszen akkor ő sem érezné sokkal különbnek magát azoknál, akiket írásaiban rendszeresen célba vesz, de alkalomadtán szívesen fellép rendezvények színesítő műsorszámaként; hangsúlyozva: nem ő, hanem a fonákságok feltárása a lényeg, terjedjen az eszme, amerre a lendület viszi. Munkásságával új szín kerülhetett az írásképek palettájára, amelyet a szerző maga elnevezett: a napi csattanós nem más, mint bumeráng, mely azoknak jár, kik rosszindulatú megjegyzéseket tesznek az ártatlanra, butítják az elmét, rabszolgasorba taszítják és saját érdekeiknek megfelelően terelik a népet, vagyis hamis király adja a katonát (Átlépte a 10 milliós álomhatárt ’Adél’, Éppen reggel volt, vagy talán dél... De mire átmászta azt, kibicsaklott a lába. Erre káromkodik... „Ki volt ez a szemétláda?”). Persze ezzel még mindig nincs teljesen vége, a versek teljes terjedelemben olvashatók az Interneten, de a hamisítóktól is tanácsos óvakodni, és semmiképpen sem szabad bedőlni olyan hályogkovácsnak, ki olcsó poénnal Hunory Magyarnak nevezi magát, és szellemtelen blődségekkel igyekszik lejáratni az eredetit. S aki eddig bírta, ráfér arra kicsi líra, a címe: Kávé a teraszon , s ezzel mostan ab bahagyom. Verőfényes tavaszi nap, Egy kávé a teraszon és egy napilap, Benne érdektelen hírek... S én még egy kávét kérek. Visszafogott pesti forgalom, A magyar nő szinte fogalom, Az elegancia, a szépség... Bár az erény erősebb volt rég! Egy elegáns szoknya, s a csípő, Elég ennyi ízelítő... Intek a pincérnek, majd fizetek, Nemsoká találkozom veled. ● 15 BUDAPEST 2013 szeptember
