Budapest, 2013. (36. évfolyam)
1. szám január - Csontó Sándor: Nyitva: nullától huszonnégyig
az általam kitalált és megvalósult történeteknek köszönhetően. Itt három év alatt kilencszáz (!) rendezvény, esemény zajlott le. Iszonyúan sok a tennivaló, nem lehet levegőt venni. Mondhatjuk, hogy ez a munkahelyem, a galéria pedig a hobbim volt. Amit itt csinálunk arra nagy szükség van. Minden programot gyakorlatilag más, több száz fős közönség tölt meg. – Három éve „szól” a FUGA. Lesz-e még három évük, talpon lehet addig maradni? – Az imént tárgyaltam cseh kollégákkal, és 2014 második félévére egyeztünk meg az időpontban. Nincs előtte hely. Ismerjük a mai kulturális helyzetet, tudjuk, hogy galériák tömkelege zárt be, és fog is. Ezért elképesztő sorállás van képzőművészekből, zenészekből, minden téren, úgyhogy beláthatatlan ideig meg lehetne tölteni programmal a helyet. Sokasodni kéne az ilyen helyeknek, nem megszűnni. Akkor lehetne tiszta koncepciókat kidolgozni. Nekünk itt az a feladatunk, hogy a lehetőségeink, adottságaink szerint minél több rendezvényt vigyünk a nyilvánosság elé és a lehető legtöbb véleményt szólaltassuk meg. – Mégis miből lehet kigazdálkodni a béreket, a közüzemi díjakat, satöbbi? Hát sehogy se. Ez a hely a Budapesti Építész Kamara erőfeszítésének köszönhetően működik, még ha ezzel nem minden tag ért is egyet. Fillérekből gazdálkodunk. Olyan számok forognak, amelyek a vicc kategóriájába tartoznak: a fizetések, a kiállításokra költött pénzek. Szinte alig tudunk saját kiállítást csinálni. Jó ideje konzervet fogyasztunk, szerencsénkre ezek nagyon jó minőségűek. Például jót tett nekünk a Pécs kulturális főváros program, onnan egy csomó kiállítást felhoztunk. Odafigyelünk arra, hogy mi történik az országban, és a fontosabbakat megpróbáljuk beilleszteni a saját koncepciónkba. – Az elsők között indítottak a weben rádiót, www.fugaradio.net, ami egy új, izgalmas sarokkő a FUGA-ban. Sikerült feltölteni programokkal, mérhető a hallgatottság? – A rádió ötlete már régóta érlelődött bennünk. Ránki Juli, ahányszor itt járt, mindig mondta, hogy ezt a kirakatot az isten is rádiónak teremtette. Tavaly tavasszal Rózsa Péterrel kidolgoztak egy koncepciót, amire a kamara egyből rábólintott. Ez a világ első építészeti rádiója. Persze nem csak építészeknek szól, de elsősorban általuk és értük működik. A célunk a szakmai közönségen túl a kortárs kultúrát kedvelők elérése. Egyelőre hallgatottságról nem tudunk beszámolni, de a rádiót ilyen rövid idő alatt is nagyon sokan ismerik. Ennél sokkal többet jelent, hogy minden interjúalany igent mondott a felkérésre. Tehát fontosnak érzik, hogy egy ilyen független médiumon megjelenjenek, és elmondhassák a véleményüket. A jövő a digitális rádióké, és jó érzés, hogy ezt mi már megtettük nulla-huszonnégyben. – Mi a véleménye a mai a kulturális támogatási rendszerről. Van rendszer egyáltalán? Honnan lehet forrásokhoz jutni? – Hát pályázunk. Egyelőre van NKA, lesz-e jövőre, nem tudjuk. Eddig csurrant-cseppent, a Budapest Bank támogatása is egyre fogyatkozik, az induláskor sem volt egetverő összeg. Kisszámú támogatóink fokozatosan elkoptak. Minimális bevételünk van a koncertekből, a többi program ingyenes. De iszonyú nagy a Kamara erőfeszítése, és ezért az egész kulturális közéletnek nagyon hálásnak kellene lennie. Különösen annak fényében, hogy ez nem feltétlenül kamarai funkció. Nem mindig tudjuk megmondani, hogy holnap miből lesz nyitva az ajtó. ● 29 BUDAPEST 2013 január A Fehér Rózsa díjat a Kultúraközvetítők Társasága hozta létre 1995-ben. A Társaság 1990-ben jött létre 22 taggal. Alapítói művészek, könyvtárosok, levéltárosok, színikritikusok voltak. A Társaság jelképét ábrázoló Fehér Rózsa díj átadása működésük ünnepélyes eseménye minden esztendőben. 1995-től évente négy a kitüntetettek száma. Két magánszemély, egy csoport és egy szponzor szerepelhet közöttük. A Társaság közgyűlése – több javaslat alapján – titkos szavazással ítéli oda az elismerést. A kultúra „aprómunkásaira”, az egészen kicsi településeken dolgozó népművelőkre és egyéb kulturális tevékenységet végzőkre is odafigyelnek. Fontos alapelvük, hogy a művelődés-közvetítői szerep nem szakmához vagy intézményhez kötődik, egyedül az elhivatottsághoz. Igazi civil díjuk értékét a Társaság által szabott magas mérce mellett a korábbi díjazottak tiszteletre méltó köre is meghatározza.
