Budapest, 2013. (36. évfolyam)
9. szám szeptember - Buza Péter: Időutazás a Kapucinus utcában
A bírság, amelyet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kiszabott – kiszabhatott – nevetségesen jelentéktelen. Különösen, ha a kárral hasonlítjuk össze, amit a friss határozat a gazda rovására ír. Amiatt, hogy bár a Budavári Önkormányzatot már többször – először 1994-ben, utoljára 2000-ben – kötelezte a hatóság a jó karban tartás szükséges lépéseinek megtételére, nem történt semmi. Azaz történt, persze: az épület egyre rosszabb állapotban várja sorsának egyre késlekedő rendezését. A Kapucinus utca 9. szám alatti (a Pala utca sarkán álló) középkori eredetű lakóház sorsa rendezésének egyébként az a legfőbb akadálya – paradoxon a javából, de pontos tükre jogi közállapotainknak – hogy lakják... Részben a tudományos dokumentáció a hivatkozási alap. Amikor jó néhány éve felmérték az épület állapotát, a szakértői vizsgálatokból kiderült, hogy fontos traktusai már életveszélyesek. A Pala utcai oldalon lévő kis lakásokat ki is ürítették, bérlőiket az önkormányzat máshová költöztette. Akkor azonban az udvari épületszárnyra még nem mondták ki az ítéletet, úgy látszott, hogy ha az állagvédelmi beavatkozásokra sor kerül, az lakható maradhat. (Igaz, az épület esetleges jövőjét jelentő bármiféle funkcióváltásnak Időutazás a Kapucinus utcában Buza Péter Augusztus 29-én a Várnegyed Galériában szép és színvonalas kiállításon mutatta be a Budavári Önkormányzat a tizenöt éve tartó műemlékfelújítási programja során rehabilitált értékes vízivárosi épületeket. Az alkalmat az ünneplésre az szolgáltatta, hogy a program egy igazán mutatós és reprezentatív középkori lakóház rendbetételével egyelőre lezárult. Reméljük, nem egyszer s mindenkorra. Mert itt, Vízivárosban is volna bőven mivel folytatni. Alábbi írásom nem most született. Kilenc évvel ezelőtt írtam be a gépbe, hogy felhívjam a figyelmet a műemlékvédelem kritikus állapotára, ami azóta, a legutóbbi egy-két évben kifejezetten tragikusra fordult. 2004-ben jelent volna meg, az akkor újra induló BUDAPEST első számainak egyikében, de végül nem szerkesztettem be a lapba. Ennek döntő oka az volt, hogy nem sikerült kiderítenem: mi az álláspontja a budavári polgármesternek, akit − és vele együtt az önkormányzatot, de legfőképpen magát a már akkor is sántikálva működtetett rendszert − felelősség terhelt ennek a háznak a tragikus sorsáért. Időutazás következik hát a nem is oly távoli múltban. 8 BUDAPEST 2013 szeptember forrás: BTM Kiscelli Múzeum, fényképtár, fotó: Erdélyi Mór (1920 körül)
