Budapest, 2013. (36. évfolyam)
1. szám január - Napkeletről jöttem, nagy palotás rakott városba kerültem
26 BUDAPEST 2013 január Kós Károly az 1902 és 1914 közötti időszakot Budapest és Erdély között megosztva töltötte. Az első kilenc évben tanulmányai és megrendelései a fővároshoz kötötték. Ez alatt azonban több ízben bejárta Erdélyt, és tanulmányozta annak építészetét, múltjának emlékeit, népének életét. 1909-ben már menekült volna a „füstös, mocskos” fővárosból – legalábbis Zebegényig – de még ez évben Sztánán át utazott, ott világosodott meg számára hivatása: itt kell letelepednie és családot alapítania jegyesével a türei református lelkész lányával, Balázs Idá val. Ettől fogva fokozatosan újra Erdély világa felé fordult. Folyamatosan dolgozott marosvásárhelyi, kolozsvári és sepsiszentgyörgyi munkákon is. 1911 őszéig, majd 1912 nyarától egy évig újra a fővárosban élt, részben a családjával együtt. 1913 őszétől aztán Sztánán rendezkedett be végleg. 1918-ban döntött: „hiszem, hogy Er délyben nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten. És itthon maradtam.” 1902-ben cserélte korábban megkezdett mérnöki tanulmányait az építészetre. Az egyetem alatti pályázati munkái megfogalmazásával sajátos irányvonalat jelölt ki önmagának, melyet lényegében egész építészeti pályája során követett. Az egyetemi társakból formálódó „Fiatalok” (Zrumeczky Dezső, Jánszky Béla, Györgyi Dénes, Kozma Lajos) mozgalmának vezéregyéniségévé vált. Sajátos erdélyi gyökereiből és egyéniségéből fakadó egészséges, eltökélt hozzáállásával a kor több jeles emberének rokonszenvét és támogatását nyerte meg: a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium művészeti osztályát vezető Lippich Elek ét, idősebb építészkollégákét (Toroczkai Wigand Ede, Maróti Géza, Pogány Móric), a kor fon tos művészeti lapjainak szerkesztőiét (Lyka Károly, Györgyi Kálmán). Az egyetem utáni hét évet intenzív tervezéssel és kivitelezéssel töltötte. Egy évig építészirodákban dolgozott alkalmazottként, de már ekkor beindultak komoly és jelentős önálló, pontosabban az akkoriban kedvelt páros tervezési és kivitelezési munkái (óbudai református parókia, zebegényi templom, Fővárosi Állatkert). Pályája elején tervezte és építette meg szülei gyönyörű házát a kolozsvári Brétfűben és saját varázslatos házát a kalotaszegi Sztánán. 1911-től a főváros iskolaépítő programja keretében a városmajori iskolát, a következő évtől a kispesti Wekerle munkáslakótelep főterét tervezte. A sorsfordító 1909-es évtől egyre több munkát kapott erdélyi nagyvárosokban Épületei az erdélyi népi és történelmi gyökerekből táplálkoznak; jellemzőjük a természetes anyag- és formahasználat; jól megalkotott szerkezetek, tornyok, magas tetők, a házak s lehatárolt tereik, udvaraik szerves egysége. A háború szakította meg a sepsiszentgyörgyi nagy megyei kórházkomplexum tervezését-kivitelezését. Gyorsan szárnyaló, felfelé ívelő építészeti pályáját a háború és annak következményei más irányba fordították. Ennek az időszaknak és egyben építészeti munkásságának legmeghatározóbb alkotásai 1912 körül születtek: a sztánai Varjúvár (saját háza), a budapesti Állatkert és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Ezt a korai, de meghatározó építészeti korszakát mutatja be a Budapest Főváros Levéltára és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum által rendezett vándorkiállítás. Első állomása Budapest, majd Sepsiszentgyörgyre és egyéb erdélyi városokba utazik tovább. A kapcsolódó kiadvány 2013 márciusában jelenik meg. A kiállítás megtekinthető: Budapest Főváros Levéltárában (XIII. Teve utca 3-5.) március 31-ig, hétköznapokon 8-18 óra között. ● NAPKELETRŐL JÖTTEM, NAGY PALOTÁS RAKOTT VÁROSBA KERÜLTEM Kós Károly világa, 1912. „Nyár végén felköltözködtünk Budapestre, és én 1902 szeptemberében beiratkoztam a müegyetem mér nöki fakultására... Budapest, az ország fővárosa, politikai, gazdasági és kulturális központja, már akkor közel milliós népességgel, és egyike a világ legszebb városainak. Ezt tudtam róla...”
