Budapest, 2013. (36. évfolyam)
8. szám augusztus - Szántó András: NYÁRI KULINÁRIA - Árnyas kertek – pár lépésre otthontól
A hajdani Budáról sokunknak az a képzete, hogy magja, a Tabán valójában mulatónegyed lehetett, telis-tele kocsmákkal, kisvendéglőkkel és romantikus sétálóutcákkal – amit átkos pénzemberek eltüntettek a nagyobb haszon reményében. Pedig inkább volt jobbára egészségtelen, egyszerű kis házakból álló falucska, meglehetősen egyszerű és szegény emberekkel. A hegy lábánál már nagyobb házak épültek polgári lakásokkal és lakókkal, akiknek „kerthelyiség-igényeit” a közeli vagy néhány utcával távolabbi vendéglők elégítették ki. Most csak szemezgetünk Buda kertvendéglőiből, mert teljes képet adni szinte lehetetlen – külön könyvet is megérne ez a téma. A „hegyvidék”, azaz a környező hegyekre felkúszó városrészek sokat szerepeltek már cikkekben és egy remek albumot is összeállítottak a vendéglátásáról. Mi maradunk tehát lentebb, és felkeresünk olyan helyeket, amelyeket lehet, hogy sokan ismernek, de mégis keveset beszéltünk róluk. A Tabánban A domboldal talán mára legismertebb vendéglője volt Poldi bácsi Mélypincéje, ahol Krúdy Gyula is sokszor üldögélt a Árnyas kertek – pár lépésre otthontól Kertvendéglők a hajdani Budán Szántó András Nagy utazás, komoly kirándulás árán nagyszerű vendéglők várták a családokat a Zugligetben, Hűvösvölgyben vagy a Pálvölgyi barlangnál. De mi volt a házak között? Mi volt azokkal, akik nem akartak órákig kocsikázni egy korsó csapolt sörért és jóféle főtt-sült csülökért? Hova jártak a polgárok Budán, a lakásuk közelében nyáron – külső-belső felüdülésük érdekében? 10 BUDAPEST 2013 augusztus NYÁRI KULINÁRIA Engelhardt Fridolin tabáni vendéglős mesterlevele 1844-ből
