Budapest, 2013. (36. évfolyam)
7. szám július - Baktay Ervin – egy játékos ember pontos önéletrajza
Legtöbb örömem és szórakozásom (...) apámhoz fűződött. Ő legszívesebben mindig magával vitt volna mindenhová, s ha lehetett, meg is tette. Gyakran jártunk sétálni együtt. Emlékszem, a Ferenc körúton, az Üllői út sarkán álló laktanyán túl, még alig volt emeletes ház akkor. Csak itt-ott emelkedtek ki az apró sárgára, fehérre meszelt földszintes házak közül, amelyek kapui alatt több lépcsőfok vitt lefelé az udvarba, mert az út szintje magasabb volt a házakénál, sok ablak mindjárt a járda fölött kezdődött. A Boráros térre mentünk, a Dunához, vagy lakásunktól a másik irányba sétáltunk. Ott volt a Rákóczi tér, amelyet apám merő megszokásból még mindig a régi nevén Borjú térnek mondott, mint ahogy az Andrássy utat Sugárútnak nevezte. A téren piac volt és mutatványos sátrakat is gyakran felütöttek rajta. Szólt a verkli vagy a kéttagú, de nagydobbal ellátott „zenekar” és zengett a kikiáltó szava. (...) Négy-ötéves koromban gyakran erős, szaggató fülfájás kínzott. Ilyenkor megjelent Kiss doktor bácsi, a háziorvosunk, és tudatomban az ő magas alakja, feketebajuszos szemüveges arca menthetetlenül összefonódott a fájdalmakkal. Mert gumifecskendővel valami meleg folyadékot – azt hiszem, olajat – lövellt a fülembe, s ettől az még jobban fájt. Üvöltöttem is torkom szakadtából, mire szabvánnyá vált, hogy tejszínhabtól dagadó indiánfánkot tartottak elém: megkapom, mihelyt hősiesen és bőgés nélkül átestem a fecskendezésen. (...) Az indiáner a Kiss Miklós-féle körúti cukrászdából került ki, s ez a bolt a földi gyönyörűségek foglalatát jelentette. De a Baross kávéház is sok élvezettel szolgált. Apám gyakran magával vitt délután a kávéházba. Valamelyik körúti nagy ablakban ültünk, és míg apám a megszokott „kapucínerét” fogyasztotta, én sűrű csokoládét ittam, hozzá egy-két pasztrána nevezetű süteményt rágcsálva, nyáron pedig fagylaltot nyeltem, megfelelő számú „holipnivel”, vagyis hosszú, ropogós ostyatekerccsel. Az íny örömét azonban nyomon követte a szellem gyönyöre: órákon át nézegettem a képeslapokat. Apám főleg emiatt vitt magával, mert – igen helyesen – azt tartotta, hogy a képeslapok és az ő magyarázatai, melyekkel kérdéseimre felelget, fejlesztik az érdeklődéseimet, és ismereteket eredményeznek. Öthatéves koromtól kezdve már önállóan el tudtam olvasni a képek aláírásait, később a hosszabb szövegeket is, és rendkívül élveztem a Vasárnapi Újság, Ország-Világ, vagy a külföldi képes folyóiratok – Leipzi ger Illustrierte, Über Land und Meer, Illustrated London News, Leslie’s Weekly, L’Illustration, stb. – képeit. (...) Baktay Ervin – egy játékos ember pontos emlékezései Baktay Ervin özvegyének, Aditinek halála után, 2011-ben kezdtük feldolgozni a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumba került Baktay-hagyatékot, melyben egy addig ismeretlen önéletrajzi kézirat két változata is fennmaradt. Az elsőt 1948. június 25-én, egy nappal a születésnapja után kezdte el írni, Emlékezések címmel. Arra ugyan nincs adat, hogy a Homo ludens címmel fennmaradt, véglegesnek tekintett második változatba mikor kezdett bele, de kézírással ezen is ugyanezt a dátumot jelölte meg. Baktay hosszabb szünet után, 1962-ben vette elő újra a második változatot, s bár 1963-ban bekövetkezett haláláig dolgozott rajta, csak 16 éves koráig tudta leírni a vele történteket. Ugyanakkor a mű különlegessége, hogy az eddig teljesen ismeretlen dokumentumokat is feltáró anyagban egyáltalán nem csak saját életével és családjával foglakozik, hanem a szemtanú hitelességével rögzíti a századforduló számos – általa megélt – társadalmi és kulturális eseményét, elsősorban a Budapestre és szülőfalujára, Harasztira (ma: Dunaharaszti) vonatkozó történeteket. A megjelenés előtt álló kötetben meglepően részletes leírások olvashatók többek között a milleniumi eseményekről, egyes kávéházakról és cukrászdákról, a Barokaldi Cirkuszról vagy éppen Buffalo Bill 1906-os fellépéséről. Igazi kincsesbánya a „régi világ” után érdeklődőknek. Kelényi Béla 14 BUDAPEST 2013 július A Baross kávéház visszafogottan elegáns belső tere forrás: Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum Adattára Baktay Ervin matrózruhában, 1896
