Budapest, 2013. (36. évfolyam)
6. szám június - EXFÓRUM - Múzeumi Negyed
körülményei, a bennük kiállított művek és tárgyak többnyire élvezhetők. Saját példámat alapul véve: amikor azokat a külföldi ismerőseimet, barátaimat kalauzolom Budapesten, akik különös érdeklődést mutatnak tárgyalt témánkat illetően, mindig konstatálnom kell, hogy milyen jó, hogy ezek a múzeumok nem egymás mellett vannak. Így ugyanis – még ha egyszerre több múzeumot is meg akarnak nézni, ami azért kettőnél többet nem jelent egy nap – bejárjuk a fél várost, és közben sok más nevezetességet is meglátogathatunk. És még egy megjegyzés a saját tapasztalatomból: három-négy óránál többet nem tudok egy-egy múzeumban elmélyülve eltölteni, „megtelek” a szépségekkel, a látottakkal. Mindezeket azért írtam le, hogy ezzel fejezzem ki, nem vagyok meggyőződve egy koncentrált múzeumi komplexum létrehozásának helyességéről. Nehezen tudom elképzelni, hogy a különböző tartalmú múzeumokat a látogatók úgy néznék meg, hogy egyikbe be, majd ki, a másikba be, majd onnan ki és így tovább. Kell idő a látottak feldolgozására, a leülepedésre és ez nem öt-tíz perc, de bizton állíthatom, hogy akár több óra is lehet. Azt sem gondolom persze, hogy mindennek úgy kell maradnia, ahogyan ma van. El tudtam volna képzelni például, hogy a Szépművészeti Múzeum földalatti bővítését megfelelő, a városrész és a környezet egészen minimális, szinte alig látható átalakításával létre lehetett volna hozni. Ugyanakkor a rendelkezésemre álló információk szerint az új múzeumi épületek a volt Felvonulási térnek arra a részére kerülnének, ahol a város a Városligettel „találkozik”. Ott, ahol az épített környezet „belefolyik” a parkba, ahol a park rányílik a városi közegre. Szerintem ezt az adottságot meg kellene becsülnünk. Fölmerülhet a kérdés: ha mégis akarunk további múzeumokat építeni, hol legyenek azok? Egyrészt lehetnének a Belváros foghíjas telkein, lehetnének a Várban, vannak kitelepíthető funkciókat tartalmazó értékes épületek az Andrássy úton, de még azt is el tudom képzelni, hogy a Városligetben „szétszórva”, például a Petőfi Csarnok helyén, de máshol is, ahol nem kell fákat kivágni. Megoldást egy olyan terv adhat, amely megvizsgálja a város múzeum elhelyezésére alkalmas helyeit, és esetleg több változatot tartalmazó javaslatot dolgoz ki. Schneller István Mielőtt a helyszínválasztás szerencsés vagy szerencsétlen voltának megvitatásában elmélyednénk, az alapkérdést kell feltennünk. Kell-e – és ha igen, hol – múzeumok együttes építésében gondolkodni az amúgy kulturális értelemben több centrumú Budapesten. Fővárosunk hagyományos múzeumai, kulturális létesítményei klasztereket képeznek már ma is, így a Budai Vár palotanegyedében, a Városliget-Andrássy út tengelyen, a józsefvárosi palotanegyedben, a Ferencvárosban vagy éppen a Millenárison. E többpólusú klaszterrendszer a budapesti zenei élet világszínvonalú helyeivel társulva Budapestet Európa kulturális „fővárosai” közé helyezi el a városok „versenyében”. A kulturális „klaszterek” közötti mozgás révén bejárható a történelmi belváros eklektikus magja, amely önmagában is egy szabadtéri „építészeti múzeum”. Vajon mit érünk el, ha néhány külföldi példára hajazva a kulturális élet színtereit tovább koncentráljuk? A veszteség valószínűleg nagyobb lesz, mint a nyereség, hiszen az ide csalogatni vélt turista egy érdekes, de kimerítő barokk festészeti kiállítás után nem fog a kalotaszegi népviseletet vagy éppen a kortárs videóművészet igencsak provokatív anyagait bemutató újabb múzeumot felkeresni. Ha mégis tömöríteni akarja kulturális fogyasztásának termékeit, úgy kihagyja a budapesti „szabadtéri építészeti múzeumot”, a legunikálisabb budapesti kiállítást. A Városliget Budapest leginkább igénybevett, sőt sokak szerint túlhasznált városi nagyparkja. Mégis sokakat kísértésbe hoz a peremein található be nem épített terület nagysága vagy éppen a belseje az újabb és újabb beépítésekre. Pedig elsősorban a már itt lévő intézmények és a rázúduló gépjármű-forgalom miatt túlhasznált. Fejlesztési lehetősége elsősorban a zöldterületek visszanyerésében keresendő. A nívós intézmények használata után a látogatók talán szívesen időznének hosszabban is a parkban, ha nem tolonganának tömegek a Városligeti tó partján és a játszótereken. A Liget tele van élményekkel, nem szükséges az élmények számát fokozni, hiszen akkor a park mint élmény vész el. Ugyanakkor, ha már városi parkba akarunk új funkciót elhelyezni, a Népliget feljavítása igen hasznos lehetne. Hallunk múzeumnegyedről, egy hosszú távú várfejlesztési koncepció kapcsán a palotanegyed új, reprezentatív kialakításáról, a Duna partjára tervezett Magyar Géniuszok házáról, stadionépítési tervekről és folyamatban lévő beruházásokról, nagy konferenciák megrendezésére alkalmas konferenciaközpont telepítéséről, de senki nem foglalkozik ezek egymásra gyakorolt hatásaival, nem elemzik a közöttük meglévő összefüggéseket. Azaz a nagy létesítmények közötti urbanisztikai összefüggés elemzése hiányzik. Hiába hagyta jóvá a Fővárosi Közgyűlés éppen a napokban Budapest hosszú távú Fejlesztési koncepcióját, az nem foglal állást ezekben a kérdésekben. Senki nem indokolta meg, hogy miért kellene a nemrégiben átadott Műpából átvinni a Ligetbe a Ludwig Múzeumot, vagy Kecskemétről felhozni a fotómúzeumot egy szellemi értelemben amúgy is túlkoncentrált városba, s nem hangzott el igazi érv a Nemzeti Galéria Várból való kimozdítása mellett sem. A Néprajzi Múzeum új helyen való elhelyezése tűnik indokoltnak, de annak helyszínét átfogó elemzés után kellene meghatározni. Még valamit kell itt mondani az emblematikus vagy ikonikus épületek iránti vágyról is. A sztárépítészek szinte minden európai nagyvárosban hagytak már jelet, de ezeknek a vonzereje éppen a példák sokasodása miatt gyengül. Amikor „ikonikus épületet” kérnek tőlük, saját stílusuk élő szobrát alkotják meg, ám ezekről már többször bebizonyosodott, hogy sokkal inkább járható szobrok, mintsem műtárgyak bemutatására alkalmas terek. Az igazi múzeumépület funkcionális és alázatos, azaz alárendeli magát a benne kiállítandó tárgyaknak. Igencsak megfontolandó volna, hogy a máshonnan importált gondolatok helyett nem volna-e okosabb a múzeumnegyed kérdését újra alaposan átvizsgálni. ● 26 BUDAPEST 2013 június
