Budapest, 2013. (36. évfolyam)
6. szám június - Szentesi Edit: Síppal, dobbal
cehelyisége megvan ma is, a sarkon, mintegy méternyit benyúlva a mai Síp utca alá. A pincehelyiség kő falaiban a Dob utca felé és azzal szemben is egy-egy eredeti (elfalazott) ablak nyílik. Néhány évtizeddel később (valószínűleg 1802 és 1805 között) a kert Dob utcára néző túlsó szélén építkeztek: egy L-alaprajzú, földszintes házat emeltek, amelynek két helyisége nézett három tengellyel a Dob utcára s ehhez a belső telekhatár mentén lenyúlva még négy helyiség tartozott (az illusztráción a fekete színnel megrajzolt falak). A két ház tehát nem alkotott folyamatos beépítést. A kertet és a benne álló épületeket 1806-ban vette meg Kaspar Spieslehner és neje, akik ide is költöztek. (Spieslehner egy pesti molnár-dinasztia harmadik generációjához tartozott: nagyapja 1729-ben kapott polgárjogot, s akárcsak Kaspar apja és testvére, jómaga is ezt a mesterséget űzte.) Birtokba kerülése és 1815 között Spieslehner három telket választott le és adott el kertje hátsó részéből, ezeken az 1810-es években a Síp utcára néző házak épültek. Közülük kettőnek – és a korai fogadó kertje egy részének – a helyén ma az 1998-ban a Pricewaterhouse Coopers számára épült nyolcemeletes irodaház áll (Wesselényi utca 16. – Síp utca 21.– 25.); a harmadikról, a Síp utca 27.-ről, még lesz szó. Közben (1811-ben) a városi tanács is megvett tőle egy a Síp utca szélesítéséhez szükséges területsávot, és kártalanította őt a 18. századi ház lebontásáért (hiszen ez útjában állt az utca szélesítésének). Spieslehner 1812-ben Brein Ignác (1787– 1834) építőmester tervei alapján U-alaprajzú földszintes házat építtetett, amelynek a telek teljes szélességére kiterjedő Dob utcai szárnya kéttraktusos, míg a Síp utca, illetve a Dob utcai telekhatár mentén húzódó szárnya egy-egy traktusos volt (ld. Brein tervlapját). A terv a 18. századi épület helyének – persze a Síp utca új beépítési vonalát tiszteletben tartó – új beépítésével, de a csupán pár évvel korábban épült L-alakú ház teljes megtartásával számol; utóbbihoz egy négyállásos istállót és egy kocsiszínt toldottak a telekhatár mentén. Az épületben hat lakást alakítottak ki. Ekkor került végleges helyére a ház Dob utcai kapuja és kapualja a Dob utcai homlokzat közepén (s volt egy másik, gyalogos kapu is a Síp utca felől). Ebből a házból csupán a mai ház Dob utcai szárnyának középfőfalában maradt meg néhány kis falszakasz a kapualj mindkét oldalán. Az ezeken mutatkozó nyomokból tudjuk, hogy helyiségei boltozatosnak épültek. Egyesülés egy udvarral Az 1812-es tervlapon a telek hátsó részén ábrázolt festői parterekre osztott kert és két „pavilon” aligha készült el valaha, mert ez a terület a Síp utca 27.-es számú ház helye, amelyet 1815-ben vásárolt meg Franz Weller kárpitosmester és két évvel később már úgy adta tovább, hogy emeletes ház állt rajta. Ennek az önálló háznak a tervei, illetve építési iratai nem kerültek elő – így építőmesterét nem tudjuk megnevezni –, de a mostani munkák során láthatóvá váltak a falazatai. Így elmondhatjuk, hogy az L-alaprajzú háznak a Síp utcai telekszélességet teljes egészében kitöltő kéttraktusos szárnyához a Síp utca 25.-tel szomszédos telekhatár mentén csatlakozott egytraktusos udvari szárny, amely a telek mélységének 15 BUDAPEST 2013 június Balla Antal térképe, 1785, részlet. A későbbi Dob utca 19. és Síp utca 27.–23. területe a 162. számmal jelölt házhely és kert Brein Ignác tervlapja, 1812 Az 1766 előtt épült házból fennmaradt pincehelyiség falai és egyik ablaka forrás: Budapest Főváros Levéltára
