Budapest, 2013. (36. évfolyam)
5. szám május - Zappe László: Kétszemélyesek - „A Pajtás és pajtásai”
szélyes. A Marom által benyújtott szerződésmódosítási javaslatra pedig az önkormányzat nem reagált érdemben. Ezen a helyzeten a székházfoglalást követő – elvileg körözött személyek keresésére irányuló – rendőrségi razzia már lényegében nem változtatott. A Sirály nagy valószínűséggel ezúttal végleg megszűnik. Szalai-Szabó szerint pincéjének szellemiségét a Corvin Áruházban nyílt Művelődési Szint, a kocsmáét a Nagydiófa utcai Kisüzem, míg a kollektív befogadótéri attitűdöt a Dohány utcában található Hátsó Kapu viszi tovább. Eközben a Marom Egyesület a társadalmi aktivizmusnak talált új, még meg nem nevezett otthont. Abban viszont Szalai-Szabó és Schönberger egyetért: nagy kár magáért a Király utcai épületért is, melynek sorsa továbbra is éppoly bizonytalan, mint az elmúlt két évtizedben. ● „A Pajtás és pajtásai” című időszaki kiállítás a magyar fényképezőgép-tervezés, -gyártás, -értékesítés és -használat 1950–1966 közötti, úgynevezett ipari korszakával foglalkozik. A legnagyobb példányszámban előállított magyar fényképezőgép, a Pajtás mellett kiállítják többek között az Útitárs, Fotobox, Momikon és Mometta gépeket. Az egykori osztálykirándulások, családi események, fotószakkörök legfontosabb kellékeit, amatőr fotósok hajdani kedvenceit még soha nem láthatta ilyen nagy számban együtt a közönség, az ifjabb generáció pedig átélheti az otthoni, fürdőszobai előhívás élményét. ● Néhány perccel a kezdés előtt Sipos Vera besur ran a Rózsavölgyi Szalon egyik ablakát takaró függöny mögé. Az előadás azzal kezdődik, hogy függönyöstől rázuhan az előtte álló kanapéra. Mintha az ablakon át érkezett volna. Betörőként. Pierre Sauvill darabja, a Napfény kettőnknek így is kezdődik. Egy fiatal lány betör a középkorú, mogorva orvos agglegényi magányába, mégpedig azzal a szándékkal, hogy letelepszik nála. Bosszúból azért, mert az orvos magánkórházában félrediagnosztizálták. Halálos betegnek nyilvánították, holott semmi baja sem volt, amiből neki – így szól a mese – nagy kára származott, mivel mindenét eladta, állását, lakását fölmondta, hogy utolsó hónapjaiban jól éljen, utazzon, világot lásson. És most itt áll a világban egyetlen fillér nélkül, makkegészségesen. Az orvos tehát tartozik őt tartani, amíg anyagilag összeszedi magát. Pusztán pénzzel pedig azért nem éri be, mert bosszút akar állni a magányhoz szokott emberen azzal, hogy együtt kell élnie vele. Gondolom, mondanom sem kell, hogy még sok meglepetés éri a nézőt, sokat fordul a történet, amiről nem illene, csak keveset elárulni azoknak, akik még nem látták. Legfeljebb any nyit, hogy nem hazudnak azok az előzetesek, melyeknek persze nem hiszünk, hogy e két ember kapcsolatát nem szerelem irányítja. És még annyit, hogy talán éppen ezért ez az egyik legötletesebb, legszellemesebb érzelmesen mulattató történet, amelyet az utóbbi években láttam. Nem laha György fordításában peregnek a replikák, a pompásan eleven Sipos Vera és a fádan rutinos Szervét Tibor izgalmas szóasszókat vív. Réthly Attila rendező ötletesen helyezte el a játékot a kávéházi asztalok között, nem érezzük kínosan kimódoltnak, hogy benne vagyunk a játékban. Katarina Mazetti svédországi története fanyar humorával együtt is komolyabban veszi magát, úgy tesz, mintha mélyére ásna egy komoly társadalmi problémával súlyosbított párkapcsolatnak, a temetőben született szexuális vonzódást ugyanis keresztezi a műveltségbeli különbség. A pasi a szomszéd sír mellől, ahogyan a címben nevezik, farmer, komoly fizikai munkát végez, és a tévében legfeljebb meccseket szeret nézni, míg partnere kifinomult ízlésű és műveltségű könyvtárosnő. A Rózsavölgyi Szalonban Für Anikó és Schneider Zoltán pontosan megfelel a figuráknak, Valló Péter biztonságosan levezényli a történetet, amely Lőkös Ildikó átiratában a mos tanában divatos elbeszélő dramaturgiával szólal meg, a szereplők inkább elmondják, mintsem dialógusokban megelevenítik az eseményeket. Északi kétszemélyest játszanak a Katona Sufnijában is, David Greig skót szerző Szentivánéjét. Itt a véletleneken kívül az életközépi válság tünetei hoznak össze két embert, a nő válóperes ügyvéd, a férfi az alvilág peremén tengődő kétes egzisztencia. Kalandos találkozásaik nagyjából annyira vehetők komolyan, mint Shakespeare Szentivánéji álma, ha szó szerint vesszük, de messze nincs benne annyi mélység, annyi sejtelmes tartalom. Jó alkalom viszont Erdeős Anna egyetemi hallgató szellemes rendezői vizsgaelőadásához. A Sufniban képes mesekönyvként jelenítik meg a nyers valóságból mind képtelenebb fordulatokkal felszárnyaló töténetet. Taksás Mihály díszlete egyetlen papundekli fal, amelyből mindenféle terek, helyszínek hajthatók ki, sőt kellékek, főképp poharak, is kiemelhetők, Tihanyi Ildikó jóvoltából pedig még bábok is erősítik a meseszerűséget. Pelsőczy Réka és Kocsis Gergely játékos ko molykodással meséli a két pontosan harmincöt éves ember valószerű és valószerűtlen kóborlásait. Ezúttal is elbeszélő módban szólal meg a történet, néha az is, amit nem mondanak ki. Szaporodnak a kétszemélyes játékok. Aligha azért, mert ennyire megnövekedett volna a párkapcsolati problémák iránti érdeklődés. Inkább a színházak tere szűkül. Ma már prózai előadás csak kis termekben képzelhető el, mégpedig elképzelhetetlenül kevés pénzből. Két ember és bármely kocsmában vagy kávéházban fellelhető bútorzat – ez a lehető legkisebb befektetés. És a produkció olcsón utaztatható is. Ha meg ironikus, elemelt, játékos környezet szükségeltetik, jöhet a kihajtható papírkulissza. Éljen a vándorszínészet! ● „A PAJTÁS ÉS PAJTÁSAI” Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2013. június 16-ig KÉTSZEMÉLYESEK Zappe László 30 BUDAPEST 2013 május
