Budapest, 2013. (36. évfolyam)
4. szám április - Császtvay Tünde: Réthy László két/egy élete
vagy kevésbé eltalált verselményekben kiélt malackodások mennyi összegereblyézett tudást, mennyi korszakjellemző élményt és kritikát összegeznek, s pontosan az ezekre az aktualitásokra vonatkozó hivatkozásoknak a megértése, megidézése, a közös nyelv és utalásrendszer szőtte kapcsolatháló adja meg annak az értelmét, hogy ezredszerre is élvezni lehessen a kéjelegve kiejtett egytagú szavakat. Századszorra nyilván egyáltalán nem vicces annak kimondása, hogy az öregedő férfiembernek mi (nem) történik a nadrágjában, vagy hogy mi is történik egy elsötétített bordélyszobában egy felajzott férfi és egy prostituált között, de ha veszünk erőt ahhoz, hogy a jobb-rosszabb sorokból kisütő magány, az öregedéstől és a gondoktól való félelem, a hozzátartozók és a barátok elvesztése fölött érzett bánat is hasson ránk, akkor nem kérdezzük, miért is születtek ezek. Merthogy – bár elsőre nem biztos, hogy ez ütközik ki – talán emiatt is élvezték ezeket a verseket két évtizeden keresztül a kortárs hallgatók. Az igazi pikantériát az jelentette, hogy a kanmurik fesztelenségében, mindent szabályt áthágva, egy megállított pillanatra, hangsúlyozottan mindenféle gát és illem betartása nélkül minősítették a napi kül- és belpolitikai eseményeket, a legfelsőbb égi és földi hatalmakat, amelyeknek egyébként a mindennapi, polgári életükben ők maguk is hű szolgálói és befolyásos alakítói voltak. De merték vulgarizálni és a földre rántani, akaratlagosan félreértelmezni vagy álnaivan megmagyarázni akár az akkoriban megerősödni kezdő szociálpszichológia, a mindent átitatni kezdő szexuálpszichológiai és lélektani kutatások, a kortárs filozófiai elméletek, a kulturális-tudományos intézmények vagy a vallások és rítusok egyes tételeit, felkapott és agyonszajkózott vagy éppen nagyon is komolyan vett, mélyen vallott gondolatait. 22 BUDAPEST 2013 április Ismeretlen fényképező felvétele Réthy László és Nagy Gézáné Erdélyi Mór, Budapest, 1905 körül Réthy László
