Budapest, 2013. (36. évfolyam)
4. szám április - Horváth Júlia Borbála: Miniszoció árnyékos fotókkal
Sokat sejtetőn, sőt, kedélyesen indult: riport a százhuszonöt éves házról, ami szinte város a városban, kisvárosnyi lakóval, speciális hangulattal. Ha nem is minden szegletében szívderítő, de mindenképpen figyelemreméltó tudósítás Budapest sajátos alvárosából. Emberek életének kicsiny darabkái egymás mellé téve; nénik a gangról, bácsi a sikeresen átteleltetett muskátlik között, kisgyerek felsír, elvégre új élet is sarjad a hét- és a nyócker határában. Valószínűleg akad majd egy csipketerítős zongora is valamelyik tisztaszobában, lehangolódott húrjain kaparásznak majd a poros kalapácsok, hogy kicsike vigyáz zon, egyszer nagymama lesz – vagy valami ilyesmi. Mellé kedves kávéillat, és mindigrend, a spájzban negyvenes villanykörték külön polcon felhalmozva várakoznak a sötétebb időkre. Biztosan mesélnek majd a háziak szép, vidám és megható történeteket abból az időből, amikor a kalauzok, a váltó- és jegykezelők, a mozdonyvezetők és feleségeik sietős cipősarkai koppantak a lépcsőfordulóban, amikor hajnalok hajnalán szolgálatba, óvodába, különmunkába, siettek – kinek mi jutott éppen –, nem sokkal később, pattanásos arcú leszármazottaik rajzottak szét az iskola felé, kiknek útja sokszor elkanyarodott még a célegyenes előtt. Mialatt odahaza folytak tovább a hétköznapok, délelőttönként a gáztűzhelyek szorgalmasan rotyogtatták a fazékba valót, háziasszonyok trécseltek és cseréltek receptet a körfolyosón, s bosszankodtak, hogy két éve nem képes megérkezni a telefon-kiutalás, karácsonyra talán beszerelik, de húsvétra bizonyosan – ígérik. S valószínűleg arra is emlékezni fog majd valaki, amikor kintornások kapkodták a papírba csomagolt pénzt az udvar kövéről, ahol hétvégenként a kopasz, mezítlábas és klottgatyás házigyerekek rollereztek körbe-körbe a klottgatyás, mezítlábas és kopasz utcagyerekekkel nagy egyetértésben, kergették a pincéből kiugráló, nagycsaládos macskákat, amíg Farkas apuka ki nem szólt, hogy elég legyen már, mert odacsap – és oda is csapott, ha éppen indokoltnak találta. Persze könnyű volt nekik, mert a másodikról, a negyedikről és a környező udvarokból tüstént csatlakozott hozzájuk a többi Farkas apuka és anyuka, akik szombat délutánjukat nem a kölykök sivítása mellett képzelték, elég volt nekik a saját porontyaik üvöltése egész álló héten. Miniszoció árnyékos fotókkal szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László A nyócház nem helyesírási hibák torlódása, s nem is egyszerűen nyolc darab házat jelent valamely település tetszőleges szegletében, de még csak nem is asztrológiai fogalom, és szó sincs spéci feng shui iskola-elnevezésről, vagy oktagram köré rendezett energetikai központról. Sokkal inkább valamiféle őslakópark a Keleti pályaudvar mentén, hosszan elnyúló épületei szigorúan magasodnak az egykapus, háromemeletes szokványházak fölé. Aki életében először lép belé, hirtelen nem is tudja, kint van-e vagy bent, a körfolyosók alatt Kresztáblák, járdák és bennlakó gyalogosok fogadják vagy tessékelik: kérem, ez itt lakóház, szigorúan magánterület. 2 BUDAPEST 2013 április
