Budapest, 2012. (35. évfolyam)
2. szám február - Újra érik a „budai” bor!
padi verziója, mégpedig a filmesként ismert Goda Krisztina rendezésében. Az Átrium műsorában az angol és magyar nyelvű előadások egyharmad-kétharmad arányban lennének jelen; egyaránt lenne köztük film és színház, sőt Magácsék a hazai függetlenek között is keresnének állandó fellépőket. Zavart okozhat ugyanakkor, hogy Bozsik Yvette elnyerte a Trafó ügyvezetői posztját, mivel neki és pályázata fontos szereplőjének, Horváth Csabá nak a film-színház műsorában is jeles szerepet szántak. Magácsék tárgyaltak rajtuk kívül Pintér Béla társulatával, a Kaposvári Egye tem színművészetiseivel, a Maladypével és az Átriumban már úgyis otthonosan mozgó HOPParttal. A dzsessz, az irodalom, a kortárs dráma és egy sor kerekasztal-beszélgetés is teret kapna a Margit körúton. Az egyik Molnár Ferenc-bemutató, az Ördög címszerepére pedig máris tárgyalásokat folytattak John Malkovichcsal (abban az esetben, ha vállal ja, persze megemelkednének az egyébként 1500 forintra kalkulált jegyárak). A további tervek között szerepel az épp nálunk forgató külföldi sztárok meghívása egy-egy beszélgetésre, akárcsak az ilyen találkozók köré szervezett retrospektív minifesztiválok megrendezése. A polgári lét egy modern válfaja ugyancsak megvalósulna a film-színházban, az Átrium píárosa, Vásony Nóra ötlete alap ján: törzskártya-szisztémát rendszeresítenének, ami megkönnyítené a személyre szóló kommunikációt a remélhetőleg népes közönséggel, és lehetővé tenné, hogy a vendéglátók ismerjék vendégeik ízlését, elvárásait. Ami persze ahhoz is hozzásegítene, hogy a hely körül kialakuljon egy stabil mecénási kör. Magács egyébként bízik a hazai magántőkében, mivel a Merlin állami támogatása sosem érte el a negyven százalékot – vagyis jellemzően mindig is a piacról éltek. Szerinte a magyar kulturális életben is kezd megjelenni a magántőke. Ezért Faragó Balázzsal egy külföldi mintákat követő magánszínházat képzelnek el. Magács az angol nyelvű szezont tervezve került kapcsolatba angolszász cégekkel és azzal a szemlélettel, hogy a civil szektor imázsépítésre is használhatja a kultúrafinanszírozást. De a Merlinnel ellentétben az Átriumot partik céljára már semmiképp sem fogják kiadni. Elvégre a Margit körút lakóinak szempontjait is figyelembe kell venniük. ● 29 BUDAPEST 2012 február Az egri Hagymási pincészet bő másfél hektáron nevel fűszeres kadarkát az Egertől nyugatra fekvő Nagyrózsás dűlőben, alacsony kordonon. Amikor a Kadarka Kör és a Budapesti Városvédő Egyesület úgy döntött, hogy a Jókai-kerti első, szimbolikus telepítési akciót szüreti játékkal színesíti – az eseményre, ahogy arról már beszámoltunk, 2011. október 28-án került sor –, szeptember közepén keresni kezdtük az országban, honnan szállíthatnánk a mulatsághoz az egy mázsányi taposnivalót. De hamar kiderült, a késői érésű fajta fürtjei a szokatlanul hosszú, meleg nyárnak-ősznek köszönhetően már szeptember közepe és vége között lekerültek a tőkékről minden borvidékünkön. Hagymási József címzetes kadarnagy is arra készült, hogy október elején hozzáfog ehhez a munkához. De megtette, hogy egy mázsányit eljuttattatott Budapestre, azzal az üzenettel: a termést valahogy majd kezelni kell ahhoz, hogy lehetőleg épen kibírja a három és fél héttel későbbi szüreti szereplést. Valóban ez volt a nagy kérdés. Különösen, mert elhatároztuk, bor is lesz belőle, amolyan promóciós minta, amelyet majd palackozva felhasználunk. Ahogy távlati terveink szerint a Költő utcai újabb „szüretek” gyümölcseként hasznosítható újabb tételeket is (a telepítés során megszülető Kadarkáink Kertje oltványait szállító szőlészeik-borászok terméséből). Lucza Tibor kadarnagy szívességéből a hat ládányi ép és gyönyörű fürtöt hűtőházban helyeztük el, s persze aggódva vártuk, hogyan viseli el ezt a merőben szokatlan technológiai próbatételt. Akik ott voltak október végén a Jókaikertben, láthatták: szemre, ízre kitűnően. De még mindig kérdés maradt, hogy a „kísérleti metódus” milyen minőségű bort eredményez majd. A szüreti jelenetek után a KétSzabó Pincészet kölcsön kácijában kitaposott mustothéjat átszállítottuk a Soós István Borászati Szakiskolába, ahol Németh Iván , az iskola tangazdaságának vezetője vette munkába. Az intézet vezetőit szakmai okokból kifejezetten érdekli, hogy egy ilyen szokatlan eljárást követően mi lesz, mi lehet majd a végeredmény. Mindenesetre minden műveletet igyekeztünk, igyekeztek a hagyományoknak megfelelően elvégezni: a csömöszölés ceremóniáját, majd a kezelés további lépéseit is. És a már lefejtett újbort december közepén visszavittük Egerbe, hogy a termés gazdája, Hagymási József a többitől elkülönítve tovább folytassa vele a kísérletet. Ő azóta megállapította, hogy a várható végeredmény szempontjából nem vált a szőlő kárára az a majd’ három hét az 5-10 fok közötti hőmérsékletű térben. A mintegy negyven liternyi bor teljesen szárazra kierjedt, szépen fejlődik, mustfokát alkoholra átszámítva annak értéke 13 v/v százalék körülire várható. A biológiai almasavbontáson ugyan még nem jutott túl, de úgy látszik, tartalmas, savakban gazdag kadarka várja a nyár végi palackozást. Így attól sem kell tartanunk, hogy Kadarkáink Kertjében 2012 szeptemberének végén, októberének közepén vendégeinknek – akik velünk együtt ünneplik újra az újabb lépést a Budai Vörös, a legendás régi bor újjászületése napján – ne tudnánk majd bemutatni a legenda első (s a legendához méltó) iható bizonyítékát. ● Újra érik a „budai” bor! fotó: Sebestyén László
