Budapest, 2012. (35. évfolyam)
2. szám február - KÖNYVJELZŐ - Saly Noémi: Tényvisszaverődések
27 2012 február BUDAPEST KÖNYVJELZŐ ● KÖNYVJELZŐ ● KÖNYVJELZŐ Ez a „minden oldal” Vargha Mihály világlátásának egyik kulcsfogalma. Kritikái – a Kálvin téri épületekről, Budapest Főváros Levéltára új épületéről és környékéről, Ferihegy I. átalakításáról, a Király utcai beépítésekről, a Vörösmarty téri „madárkalitkáról” vagy a CET-ről – nem csak az építészet és a város szigorú szeretetéről árulkodnak. A ház nála sose áll önmagában: mindig ott van körülötte egy utca, egy negyed, egész Budapest (egy másik szinten pedig az építész, az építtető és az engedélyező felelőssége). A színházi tárgyú írásokban – nyíregyházi színház, az Operett épületének felújítása, a Nemzeti körüli hercehurcák és a botrányos végkifejlet, a tokaji zsinagóga átalakítása – mindig ott van valami távlat, mint egy jó színpadképen: világosan megrajzolt történelmi és politikai háttér előtt zajlik dráma vagy komédia. A város általánosabb problémáival foglalkozókban – A profizmus behemótjai, Bábeli Budapest, Veszélyben a Hajógyári sziget − rendre bebizonyosodik: terek és házak együtteseinek sorsa mindig az értük felelős politikusok, pénzemberek erkölcsi színvonalán áll vagy bukik (szomorú vörös fonál a könyvben a bukások sorozata). Ha a megközelítésmód kulcsfogalma a sokoldalúság, a kritikai követelményeké a tisztesség. Legyen szó akár egy épület és környezete, akár az építész és elődei, akár a döntéshozó és a város, akár a pályáztatók és pályázók viszonyáról, ebben a kérdésben nincs pardon, de még finom körülírás se. Vargha Mihály mindig egy sebész pontosságával tárta föl a ronda fekélyeket, és világos szavakkal mondta ki róluk: rondák. Feszengjen az, akinek van miért. De ugyanez a tisztesség diktálta azt is, hogy a szépet, a dicsérnivalót is keresse és mutassa fel, vagy szóvá tegye, ha elmarad a méltatás, a tiszteletadás. Világos szavak, de még milyen világosak. Külön gyönyörűséget lelhet az olvasó a feszes, fegyelmezett stílusban, a tiszta gondolkodás írott formájában. S ha már a világosságnál tartok, vessünk egy pillantást a fényképekre is. Egy részük persze épületeket vagy városrészleteket mutat: mindig van rajtuk valami költői és egyben esendő. Nem is csak a volt tévészékház agyonbuherált, megalázott belső tereit ábrázoló, megrendítő sorozatra gondolok, hanem például egy árnyékképre: egy régi gázlámpa, valami falomb és Misi meg Vera árnya egy boltíves kapu redőnyére vetülve: Krúdy-novella, Mozartaláfestéssel. Vagy Szingapúrban két irdatlan felhőkarcoló mellett egy totemoszlop-szerűség, olyan szögből, hogy látszólag föléri a két szörnyeteget, gyönyörű fonatrendszere pedig fityiszt mutat az acél-üveg homlokzatoknak. Egy stockholmi utcát két lóláb alól vehetünk szemügyre, a krakkói zsidótemető sírkövén madárka tétovázik. A fotók egy másik csoportján apró vasdarabokból, rugókból, kövekből sőt zsilettpengékből beállított kompozíciók: sose a dolog él önmagában, hanem a dolog és árnyéka együtt, s az árnyék valami egész mást mutat: egy randa apró kütyü rejtett, titkos szépségét. A rajzok? Azokon az építész keze lendül: tömegek és tagozatok, a pőre lényeg, az, amitől a ház, a templom az, ami. Jobbára utazások során, vékony hegyű fekete rosttollal készített skiccek. Mindegyikből dől a fény. ● Scolar Kiadó, Budapest, 2011. Arról van szó, hogy szeretünk visszanézni, Gaál Zoltán is, látni, mi történik ott, ahol voltunk, de már nem vagyunk. Gaál a történelmi levegőt árasztó Vízivárosban nőtt fel. Itt készítette képes naplójának ötven felvételét lyukkamerájával. A város órája gyorsan jár, és már csak ezért is alkalmas arra, hogy képbe, versbe épüljön be, mint a változandóság időből kiemelt jelcsoportja. Ára: 3000,- Ft A fotográfus kíváncsiságtól vezérelve, nyakában a szükséges fotográfiai eszközökkel, leküzdötte a foghíjas létrákat, a szűk kijáratokat, nem utolsó sorban pedig nyomasztó tériszonyát, fölmászott házak tetejére, megnézte, mi van odafönt. Így kezdett tetőzni (ikes ige: A Tisza tetőz, Gaál Zoltán tetőzik), ami lassan szenvedélyévé vált, alig akarta abbahagyni. Az eredmény ez az album. Ára: 3000,- Ft A felvételeinek többsége ködös, borongós hajnalon vagy sejtelmes alkonyban készült. A légtávlattól lebegős a templom tornya, vész a semmibe a duna felett ívelő híd, lesz kifürkészhetetlen a morcos oroszlán, válnak titokzatossá a hétköznapi épületek. Ez a vonzó, kecses város, a fotográfus Budapestje, létező látszat, a valóság képi mása. „Egy város – Márai Sándor szerint – mindenek felett gondolat, mely nem fér el a telefonkönyvben.” Gaál Zoltán ilyennek gondolja szülővárosát. Ára: 3000,- Ft Gaál Zoltán képeskönyvei megvásárolhatóak a Mai Manó Házban (Terézváros, Nagymező u. 20.) GAÁL ZOLTÁN: JÁTSZÓ TEREK Képnapló, 2008 Folpress Kiadó GAÁL ZOLTÁN: MI VAN ODAFÖNT Városháza Kiadó CSAK KÉPEK: GAÁL Városháza Kiadó
