Budapest, 2012. (35. évfolyam)
2. szám február - ENTERI-ŐR - Mezei Gábor: Kisbuda Gyöngye
Az Art nouveau caféban ülve jutott eszembe, meg kellene néznünk azt a másik vendéglátó helyet a városban, amelyet szintén régi bútorokkal rendeztek be. Persze nem azonos stílusúak, hiszen a caféban minden eredeti, a szecesszió korából való, míg a Kisbudában a régi tárgyak felhasználásával alkottak új berendezést a tervezők. Érdemes megismerni a nevüket: Gereben Gábor, Pa taky Dóra, Kovács István és Árendás József . A Kenyeres utcai ház kicsi és jelentéktelen, az épület nincs is valami remek állapotban. De amint felmegyünk a néhány lépcsőn, és belépünk az előtérbe (eleink bizony nem gondoltak azokra, akiknek a lépcső gondot okoz), rögtön hatalmába kerít valamiféle otthonosság érzése. Az előtér nagyon kicsi, szemben a pult, a falon néhány fogas – nem biztos, hogy a nerc bundámat ott merném hagyni – balra kis folyosó a mosdókhoz, és jobbra az étterem nagyobbik szobája. Hiszen ez lakás lehetett valamikor! Két szoba és egy rövid folyosószakasz, amely az udvarra néz. Pompás arányú kerthelyiség, most természetesen nem használható, tél van. Az első szobában freskó díszíti a mennyezetet, közepén csillár, mint bármely polgárcsalád otthonában. A sarokban, kissé álcázva, a pianínó. A bútorok a huszadik század harmincasnegyvenes éveinek világából valók. Kevés szecesszió, semmi jelentős műtárgy! Az igazi ötlet a falakon látható, a régi polgári berendezési tárgyak darabjaiból összekombinált burkolat olyan, mint valami nagyléptékű intarzia. Ruhásszekrény ajtaja, ágyvég, komódfiók előlapja (még a húzógomb is megmaradt rajta). Ez a kreatív megoldás nem csak hogy nagyon kellemes hangulatot teremt a politúrozott barnák változatosságával, de szórakoztató látványosság is. Mintegy rejtvényfejtésre késztet, vajon melyik darab mi volt boldogult ifjúkorában? A kert közepén álló öreg fa is igazi látványosság, amely a folyosóról a nagy üvegfelületeken át most is élvezhető. Nem könnyű eldönteni, a két szobából melyikben a legjobb leülni, vagy esetleg éppen ebben a fára néző toldalék részben, a pár asztal egyikénél. Belsőépítész szívemnek az egész örömteli, és különösen a figyelmesség: a tervezők neve réztáblán olvasható az előtérben. Készült 1990-ben – és a mai napig semmit sem veszített a vonzerejéből. Nem foglalkozom gasztronómiával, de remélem, hogy a konyha van olyan jó, mint az ENTERI-ŐR! ● Kisbuda Gyöngye szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László 22 BUDAPEST 2012 február ENTERI-ŐR
