Budapest, 2012. (35. évfolyam)
2. szám február - Daniss Győző: István királlyal avatták
képviselői is színvonalasabb produkciókat kínáltak a közönségnek, mint a még tapasztalatlan magyar társulatok. Utóbbiak akkor voltak igazán versenyképesek, ha a szintén gyerekcipős magyar drámairodalom alkotásait vitték színpadra. Egyebeken kívül az 1812-ben nekik átengedett Rondellában, egészen annak 1815-ben bekövetkezett lebontásáig. Vagy esetenként itt, a Német Színházban. A német művészek olykor magyarul énekelték el német darabok egy-egy dalát, Déryné a német teátrumban énekelt, Erkel Ferenc pedig évekig volt a német társulat karmestere. Előfordult, hogy a német Karl Theodor Körner Zrínyiről szóló drámáját ugyanazon az estén az egyik társulat magyarul, a másik németül játszotta, ki-ki a maga színházában. A német színházak magyar bérlői 1819-ben lehetőséget teremtettek arra, hogy székesfehérvári színészek a pesti épületben többször is előadják Kisfaludy Károly nak A tatárok Magyarországban című drámáját. A magyar társulat szakmailag lassanként felnőtt a némethez. Eközben a városban egyre többen beszélték anyanyelvükként a magyart. Őket már inkább az ő előadásaik vonzották. Végjáték évtizedekre A német színjátszásnak a körülmények sem kedveztek: az 1838 márciusi nagy árvíz előadás közben öntötte el a pesti épület nézőterét – a közönség egy része kénytelen volt az emeleti páholyokban tölteni az éjszakát. Egy szűk évtized múltán pedig végzetes szerencsétlenség történt: alighanem a néhány héttel azelőtt beépített fűtőrendszer hibája miatt leégett a hatalmas épület. A Pesti Hírlap tudósítása szerint „a tűz az épület bensejében vette kezdetét, mielőtt észrevétetett volna, de akkor már emberi erő azt megakadályoztatni képes nem lehetett... a lángok az épület tetőit egészen elfoglalák, az ablakokból tűz folyt ki, s a lépcsőkön a láng lefelé sietett”. A pesti Szépítő Bizottmány – amint ez a Branczik Márta–Demeter Zsuzsanna szer zőpárosnak a Budapesti építkezések állomásai című kötetében olvasható – nemzetközi pályázatot hirdetett a helyreállításra. Az első díjas osztrák Carl Roesner tervét azonban mellőzték, és Hild János fiát, Józse fet bízták meg a feladattal. Ám a munkála tok nem kezdődhettek meg: 1848 tavaszán a forradalom, majd a szabadságharc került a közérdeklődés fókuszába. Az ekképpen jövőtlenné vált épületroncs további sorsát is kutató Déry Attila csak kevés adatra bukkanhatott. Azok alapján bizonyosnak tartja, hogy a színház oldalának kis boltjaiból néhány még hosszú évekig bérlőre talált. Alkalmi együttesek pedig megpróbálkoztak azzal, hogy – a földszintre omlott törmelék eltakarítása után, talán valamilyen alkalmi ponyvafedél alatt – a korábbiaknál szerényebb igényű és kiállítású produkciókkal ugyan, mégis folytassák a német nyelvű előadások sorozatát. Nem sok sikerrel tehették. (Szórványos adatok az ideiglenes tető alatt vásárcsarnoki meg oktatási hasznosítási kísérleteket is sejtetnek.) Az is bizonyos: a falak mindeközben tovább pusztultak. A még felhasználható anyagokból esetenként vállalkozók vásároltak, s a követ, a téglát, a fémet a város más területeinek építkezéseire szállították. A megüresedett telken aztán 1875-re felépült a Haas Fülöp és Fiai szőnyeggyártó cég Linzbauer István tervezte hatalmas, egészen a máso dik világháborúig álló palotája. A tűz következményei a német nyelvű színjátszásra nézve kiheverhetetlennek bizonyultak. Mert bár több helyszínen, egyebeken kívül a mai Erzsébet téren felépült „szükségszínházban”, a Nottheaterben, majd a Gyapjú (ma: Báthory) utcai színházban rendszeresen voltak még bemutatók, az utóbbi helyen 1889 decemberében – szintén tűz miatt – végleg befejeződött az állandó német nyelvű fővárosi társulatok alig több mint egy évszázados pest-budai históriája. ● A képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény 15 BUDAPEST 2012 február A legtöbbet játszott és a legnevesebb szerzők művei a Német Színházban és a Várszínházban 1812 és 1842 között: August Kotzebue: 142 egy vagy több felvonásos eredeti darab, némelyik zenével – ösz szesen 1344 előadás (egy-egy mű átlagos előadásszáma: 9) Johann Nestroy: 33 zenés darab – 322 előadás (átlag: 10 előadás) Friedrich Schiller: 11 dráma – 257 előadás (átlag: 23 előadás – a Haramiákat 62 alkalommal láthatta a közönség) William Shakespeare: 8 mű – 107 előadás (átlag: 13 előadás – a Hamletet 37-szer játszották) Karl Theodor Körner magyar tárgyú Zrínyije 27-szer került színre (Kádár Jolán A budai és pesti német színészet története 1812–1847 című könyve alapján) Lángokban a teátrum (Steinruher, 1847) Nézők csoportja (Petrich András, 1813)
