Budapest, 2012. (35. évfolyam)
12. szám december - HOGYÉ AGGYA? - Szántó András: Karácsonyi izgalmak közben
A „karácsonyi vásár” a régi időkben alig hasonlított a mai tömegmozgalmakhoz. Manapság mindent ellep a „préseljük ki az összes pénzt az emberekből” szelleme, amely sokaktól elvette a személyes ajándékozás, az emberi megbecsülés örömét. Mindkét fél – az ajándékot adó és kapó – egyaránt az örömet keresi abban, amit tesz, és ezt tényleg csak odaadással és megfelelő idő (és pénz?) biztosításával érheti el. Emlékszem gyerek- és fiatal koromra, amikor a készülődés legfőbb eleme az volt, mit csinálok-készítek a szeretteimnek. Például reprodukciókból ikonokat ragasztottam fenyődeszkára – erre az utcán talált építkezési hulladék volt a legalkalmasabb –, majd a széleit a gáztűzhelyen megpörköltem. Ez az antikolás rendkívül primitív volt, de nagy örömet szerzett mindenkinek, akinek adtam a baráti körben. A városi ember ahhoz szokott, hogy otthonában karácsonyfát állít a nappali erre a célra kiürített szegletében, és szépen feldíszíti a kellékekkel. Beszerzését a piacokon és az árusoknál intézték. Ka-Karácsonyi izgalmak közben Szántó András A karácsonyi ünnepek a régi világban is döntően háromféle kihívást jelentettek. A háziasszonyok egy hónappal előbb elkezdték tervezni-szervezni a többnapos trakta lebonyolítását: vásárlások az elképzelt ételekhez, a szükséges kellékek beszerzése stb. Másrészt mindenki írta a listát, és nézte az üzleteket a tervbe vett ajándékok ügyében. Harmadsorban pedig lélekben is fel kellett készülni a rokonokhoz való utazásra, a családi összejöveteleken való részvétel „elviselésére”, majd utána a kipihenésére. A múlt emlékeiben kutatva e fenti utakat járjuk végig – már amennyire feltárhatók voltak olyan dokumentumok, melyek a budapestiek készülődésével és ünneplésével kapcsolatosak. 2 BUDAPEST 2012 december Ajándék- és fenyőfavásár 1910 körül a Belvárosban HOGYÉ AGGYA?
