Budapest, 2012. (35. évfolyam)

11. szám november - Csontó Sándor: Cézanne a Szépművészetiben

Paul Cézanne-ra (1839–1906) úgy tekin­tünk, mint aki életművében összefoglalta a korábbi századok festészetét, és megalapoz­ta a modern művészetet. A magányos, csak az alkotásnak élő Aix-en-Provence-i mester folyamatosan fejlesztett technikai tudásá­val és zseniális ösztönével ötvözte egybe a modern koloristák és a régi kiválóságok egyedi vonásait. Kezdettől átfogó szintézis létrehozására töreke­dett: a spontaneitást a szigorral, a pillanatszerűséget a tartammal, a tünékenyt a struktúrával, a színeket a formákkal egyesítette. A látszatok mögé nézve megkísérelte újjáalkotni a világ lényegét. „A fény nem reprodukálható, a színnek kell képviselnie. Akkor lennék elégedett önmagammal, ha ezt megtalálnám” – vallotta. Paul Cézanne egész életét végigkísérte a nagy elődök művei­nek tanulmányozása. Közvetlen másolatokat készített, motívumo­kat kölcsönzött, elemezte a kompozíciókat. Nem csupán a jelen, a múló pillanat ábrázolása foglalkoztatta, a múltat és a jövőt is megidézte. Az impresszionisták többségével szemben ő fontos­nak tekintette a rajz, a kompozíció, a síkok, a színek és árnyala­tok összhangját. Lassan dolgozott, évek múlva is visszatért egy­egy régi témájához. Kortársai közül Camille Pissarro hatott rá leginkább, az ő hatá ­sára fordult a sötét tónusoktól a világosabbak felé, ekkortájt készült 23 BUDAPEST 2012 november fotó: Sebestyén László CÉZANNE A SZÉPMŰVÉSZETIBEN Párhuzamos harmónia Csontó Sándor A francia posztimpresszionista alkotó csaknem száz művét felvonul­tató tárlat a festő régi mesterekhez való viszonyáról és a klasszikus képzőművészet megújításában játszott szerepéről kíván áttekintést adni. Baán László igazgató szerint a Szépművészeti Múzeumban megrendezett időszaki kiállítás nem csak a magyar, de az egész európai múzeumi naptár egyik legkiemelkedőbb eseménye lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom