Budapest, 2012. (35. évfolyam)
2. szám február - Leél-Őssy Szabolcs: Barlangrekord Buda alatt
gyertya lángja, vagy – Uram bocsá’ – cigarettájuk füstje. Ezeket a vizsgálatokat a II. világháború után a Pál-völgyi-barlangot kutató Kinizsi Barlangkutató Csoport tagjai is elvégezték Palánkai János vezetésével, de csak apróbb felfedezéseket tettek: a hetvenes évek végén ismert hossza még mindig „csak” ezerkétszáz méter volt... A régóta várt első nagy áttörés 1980 decemberében következett be, amikor a Pálvölgyi Színház-terme mögött Kiss Attila és Kurucz József felfedezte a négyszáz méteres Decemberi-szakaszt. Csoportjukkal, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulaton belül megalakult Bekey Imre Kutatócsoporttal, Kiss Attila és Takácsné Bolner Katalin vezetésével évről-évre új részeket tártak fel, és ezt a jó szokásukat a mai napig tartják (a kutatásokat 2011 óta Tóth Attila vezeti). 1981-ben megtalálták a Térképész-ágat, 1982-ben a Negyedik Negyedet, 1987-ben a Déli-szakaszt, 1989-ben a Mátyás-hegyi-barlangot megközelítő Szépvölgyi-ágat, 1993-ban a K2 omladékát, és 1994-ben egy hosszú, gyötrelmes szűkület (a Goffri, ahol a tölteléket a barlangász jelenti) kitágításával bejutottak a több mint három kilométer hosszan bejárható Jubileum nevűbe, az együttes máig legszebb és legértékesebb járataiba. A következő években is voltak kisebb felfedezések (Delfin-folyosó oldalága, Fodros-folyosó), így az ezredfordulóra a Pálvölgyi-barlang hossza már 13 és fél kilométer volt, és elérhető közelségbe került a budai kutatók régi álma: a Pál-völgyi- és a Mátyás-hegyi-barlang közti összeköttetés feltárása. Ehhez azonban arra is szükség volt, hogy az előbbiekkel párhuzamosan a Mátyáshegyi járatokban is folytatódjék a munka. Az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai például 1982-ben feltárták a Tróntermi ágat és a Mikulás-ágat. Számos apróbb felfedezés után pedig 2001-ben sikerült átjutni a Pál-völgyi-barlangból a Mátyás-hegyi-barlang Természetbarátszakaszába, és így kialakult egy közel 19 kilométeres rendszer! Az új évezredben a a megfeszített, változatlan intenzitású munka ellenére ritkábban kerültek elő ismeretlen szakaszok. 2005-ben megindult a Hideglyuk-barlang szűk járatainak kutatása is, ami négy éven át eredménytelen maradt, hiába áldozták rá a munkára a Szabó József Barlangkutató Csoport tagjai Nagy András vezetésével szinte minden hétvégéjüket. 2007-ben kezdődött intenzív tevékenység a Harcsaszájú-barlangban. A Barit Csoport tagjai Nyerges Attilá t kérték fel vezetőnek. Másféltucat bontási nap után – Nagy Ger gely Domokos és Szabó Lénárd irányította a munkát – a csapat 2008-ban bejutott a cseppkövekben és agyagos kitöltésekben nagyon gazdag barlang hátsó szakaszába. Északnyugati irányban haladva a fő törésirányok mentén hamarosan három kilométernél is hosszabb szakasz vált itt ismertté! A következő év őszén a Hideglyuk-barlangban is megtörtént az áttörés: a Guillotine nevű szűkületen átjutva egy hatalmas belső méretekkel, omladékos folyosókkal jellemezhető, cseppkövekkel gazdagon díszített rendszerbe jutottak be. A nyereség újabb három és fél kilométer. És 2010. március 6-án meglett az összeköttetés a két barlang között! Ettől kezdve minden budai barlangkutató az egymáshoz közeli két nagy rendszer (Mátyás–Pál, ill. Harcsa– Hideglyuk) összefüggéséről álmodozott... És még harminc méter! Összerajzolták a térképeket, és kiderült, hogy még vagy 25-30 méter a távolság a párhuzamos folyosók között. De keresztjáratnak semmi nyoma nem volt. Ekkor merült fel a Bekey Csoport tagjaiban, hogy a Nyomdász-prés nevű keskeny hasadékban kellene próbálkozni, ami a Kis-hideglyuk nevű, száz méternél hosszabb barlang felé mutat. Az pedig időközben már „összekötődött” a Harcsaszájú-Bagyurabarlang kettősével. 2011. őszén a Barit-csoport tagjai több mint száz fős tábort szerveztek a Pál-völgyikőfejtőbe egy hosszú hétvégére. A Nyomdász-présben (és a többi barlang egyéb vég-3 BUDAPEST 2012 február Különleges függőcseppkövek az Ezüst utcában A Borókás-ág legszebb „karácsonyfája”
