Budapest, 2012. (35. évfolyam)
2. szám február - A borítón: Barlangrekord Buda alatt
BUDAPEST 2012 február BUDAPEST él. A BKV, Budapest nevét viselve cégérén: haldoklik. A BKV mint Budapest érrendszere (ugye, nem kell elmagyarázni, mit is jelent a közösségi közlekedés) gyógyíthatatlannak látszó beteg. A fő baja, hogy elvárják tőle, úgy nézzen ki, mintha kapna annyi enni- és innivalót, amennyi az egészséges élethez, állapothoz kell. De nem kap. Nem csak mostanában: már évtizedek óta, Függetlenül attól, hogy éppen kik voltak a szülei, (tulajdonosai). Talán fogyatékosnak született? Vagy már a születésekor elveszett a bábák között? Lehet. De ahogy cseperedett, egyre több betegsége látszott, miközben a doktorok, olykor vastag hálapénz reményében, egyre mondogatták, majd kinövi. Most ott tart, hogy haldoklik. Budapest közlekedési vállalata valójában nem csak a fővárosé, hanem az országé. Az a sajátos struktúra, hogy működtetéséért Budapest – mindenkori – önkormányzata, korábban tanácsa, még korábban székesfővárosa a felelős, puszta jogi döntés. Hiszen éppen így lehetne az államé is, mint ahogy más szolgáltatásoknál ez természetes. Hogy egy város hogyan él, gazdálkodik, javaival miként rendelkezik, a mindenkori jogi környezettől függ. Most éppen azt adja parancsba, hogy az itt keletkező pénzből a város csak annyit kap vissza, amennyit a kormány jónak lát. És úgy látja jónak, hogy – csak a BKV-ról beszélve – ne kapjon annyit, mint amennyibe szolgáltatása kerül. Költsön kevesebbet, és akkor nem kell majd ennyi pénz. De a politika, ahogy mindig, most is felülírja a gazdaság egyik alaptörvényét, miszerint az igények szerinti, minőségi szolgáltatás valódi költségét valakinek meg kell fizetni, sőt a működtető tisztes hasznot is kalkulálhat. Közben az amortizálódó, értéküket vesztő autóbuszok, a villamosok, a metrókocsik, a sínek, tehát mindaz, ami a BKV baja, valóban elhasználódtak. Kigyulladnak, kisiklanak, elrozsdásodtak. A politika boszorkánykonyhájában főnek semmivé más időkben még büszkén emlegetett értékek. Mi lesz a haldokló beteggel? A diagnózis felállításával, időt és pénzt nem sajnálva, évtizedek óta próbálkozik a város és a politika. Könyvtárnyi irodalom gyűlt össze, sokszor egymásnak ellentmondó terápiás javaslatokkal. De egy dolog nem világos máig sem. Hogy hányan és hova és mikor utaznak a cég járműveivel, járművein. Nem becsült adatokkal leírva, hanem: valójában. Ez pedig csak úgy derülne ki, ha minden utas láthatóvá válna. Mert nem látható a 65 év feletti nyugdíjas, az ingyen utazó gyerek, a BKV-s dolgozó, az országgyűlési képviselő, de azok sem, akiknek éppen nincs kedvük jegyet venni. De nem látszik az sem, ki és honnan hova, mikor utazott. Vagyis az utas. Mert róla van szó. Az ülőkalauztól – van aki emlékszik erre az intézményre – eljutottunk az elektronikáig, mi mégis papírjegyet használunk. Hogy jön ide a kalauz? Ő számolta, hányan szállnak fel, hol, mikor, és lejegyezte. Átlátta a jármű tereit, azt is felírta, hol szállnak le sokan. Úgy fél évszázaddal ezelőtt. Rég volt. De már hosszú évek óta használhatnánk olyan elektronikus jegyet, amivel mérhetőek az adatok, mert korántsem mindegy, hogy körbeutazzuk-e a várost az 1-es villamossal, vagy egy megállónyit tömegközlekedünk a metrón. New Yorkban az autóbuszon egy, az utasok felé forduló kis elektromos tábla mutatja, hogy a felszálló bedobta-e a pénzt, vagy kezelte-e az elektronikus jegyét, és még azt is, hogy gyerek, felnőtt, vagy nyugdíjas-e az illető. A metrón Washingtonban a be- és kijáratnál is kezelni kell és érdemes, mert a kiszállásnál veszi le az utazással arányos pénzt a gép. Még az se mindegy, hogy csúcsidőben vagy azon kívül történik-e mindez. Nálunk pedig arról vitáznak, hány nyugdíjas után kell beszedni az államtól a meg nem fizetett utazás árát. Igaz, nem tudja senki, utazott-e egyáltalán. De a legfőbb baj nem is ez. S nem sok más, a diagnózisokban érintett, ilyen-olyan terápiával évtizedekre félrekezelt probléma. Minden gondunk forrása az egyszerű kérdés: van-e gazdája a főváros közlekedési vállalatának? Jogilag van. Arra kötelezve, hogy szolgáltasson közösségi közlekedést Budapesten – és önként (?) még hány helyen az agglomerációban. Ám a gazda, aki megrendeli a szolgáltatást, egyben tulajdonosa is a kizárólagos teljesítési kötelezettséggel terhelt vállalatnak. Így aztán aki szolgáltat, kérné a pénzét, aki meg rendel, nem tudja megfizetni. Ehelyett vitatja a minőséget, azt hogy túl drága vagy túl kevés. De egyik fél se tudja tisztán és átláthatóan bizonyítani igazát. Maradnak a politika, a zsarolás technikái s az álszent hivatkozás arra, aki a történteket elszenvedi. Az utasra, aki, ha nem tud utazni, nem tud majd dolgozni, nem tud adót termelni, és még kevesebb pénz jut a BKV-ra. Így él (így kell éljen?) BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXV. évfolyam, 2. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Aradi Péter, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Barlangrekord Buda alatt (2. oldal) A hátsó borítón: István királlyal avatták (12. oldal)
