Budapest, 2012. (35. évfolyam)
11. szám november - Kocsis László: Róma csatát vesztett Camponánál?
A római jelenlét emlékeit Nagytétényben a 19. század második felétől tartja számon a kutatás. A területről az idő tájt számos sírsztélé, szarkofág, kocsimaradványok, a pécsi vasút építése során előkerült sírleletek, valamint a IV. századból származó, Zsák utcai hadipénztár több ezer rézérméből álló együttese került a Magyar Nemzeti Múzeumba. A camponai római segédcsapati tábor kutatása és azonosítása a 19. század végén Kuzsinszky Bálint nyomán Paulovics Ist ván professzor 1932–34 közötti munkássá gának volt köszönhető. Ezen időszakban Paulovics azonosította az ókorból fennmaradt Itinerarium Antonini útikönyv és a Notitia Dignitatum ismert adatait az általa Nagytétényben régészetileg is feltárt falmaradványokkal, és igazolta Campona római kori erődjének létét Nagytétényben. Munkássága során feltárásokat végzett az erőd falainál, a kapuknál, az északkeleti és délkeleti sarok- és oldaltornyoknál. Ebben az időben az erődöt körülölelő táborfalu, a vicus területén egy Mithras templom maradványait is megtalálta. Régészeti feltárásainak anyaga és tudományos dokumentációja azonban a háborúban elpusztult. Ezt a hiányt a még fennmaradt jegyzetek, vázlatok alapján, a Régészeti Füzetek 3. kötetében részben rekonstruálta és pótolta. Az adatok pontosítása miatt Fülep Ferenc , a Magyar Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója 1949 és 1960 között végzett ásatásokat a már jelzett objektumok helyszínén, és sikeres kísérletet tett az erőd központi épülete, a principia, a táborközpont azonosítására. A mai iskola alatt akkor megtalált romok a padlófűtés maradványaival egy fürdőre is engedtek következtetni. A számos publikáció azonban nem pótolhatja az eredmények összefoglaló feldolgozását. Ennek a munkának az elvégzését Fülep halála akadályozta meg, de az előzményekre alapozva mára mégis felvázolhatóvá váltak Nagytétény római kori történetének főbb állomásai. Trák íjászok helyőrsége Az Aquincumban állomásozó elithadsereg, a legio II. adiutrix központi helyőrségétől (Óbuda, Flórián tér) délre a második segédcsapati erőd – az albertfalvai és a Matrica-Százhalombattai erődök között – Campona castelluma volt. Az említett erődök Pannonia Inferiorban (Alsó Pannónia) a pannoniai hadsereg, az Exercitus Pannoniae láncolatának részeként születtek meg a bennszülött kelta, eraviszkusz törzs területén a 2. század elején. Ezt az eredetileg fából készült nagytétényit feltehetőleg az Aquincumból idevezényelt háromszáz fős lovas egység, a germán ala l. Tungrorum Frontoniana építette. A markomann háborúk pusztításai után az építményt a 2. század végén, a 3. század elején a helyőrségként itt tartózkodó trák lovas íjászokból álló ezred, az ala l. Thracum Veterana sagittariorum c. R. alkotta újjá időtállóbb anyagból, kőből. Feltehetőleg ekkor kapta félkör alakú, az erődfal síkjából kiugró saroktornyait, ezek ostrom Róma csatát vesztett Camponánál? Kocsis László Számtalan esetben történt már meg velem, hogy a nagytétényi római erőd ásatásairól szóló beszámolón megkérdezték, a huszonkettedik kerületi bevásárló-központtól kölcsönöztük-e a Campona nevet. Nos, éppen fordítva történt. A kereskedelmi centrum kapta a történész-régész körökben már évtizedek óta ismert helységnevet, amikor a kilencvenes években a beruházók valami jól csengő szót kerestek a cégérre. A Magyar Nemzeti Múzeum régészei évtizedek óta dolgoznak a területen. A feltárások annyira eredményesek voltak, hogy nemcsak az ország első gyűjteménye juthat értékes kiállítási tárgyakhoz a római korból, de minden tekintetben képesek volnánk megalapozni, hogy az ókori Campona az újkorban is látogatott emlékhely, korok kultúrájának élő színpada legyen. Mert egy múzeum képes erre – ha hagyják. Ha van pénz, ha van lehetőség, hogy ha tetszik, így fejezzük be és koronázzuk meg a tudományos munkát. Az ezt a szándékot összefogó program azonban tíz éve egy helyben áll. 2 BUDAPEST 2012 november Vasáros Zsolt rekonstrukciója Légi felvétel Campona elhelyezkedéséről
