Budapest, 2012. (35. évfolyam)
10. szám október - Tóth Vilmos: Kő, bronz, matrica
4 BUDAPEST 2012 október Az 1892-ben elhunyt Mil lacher Lajos adománya nyomán valósult meg Budán, a Corvin téren az emlékét őrző díszkút. Sírja az egykori Németvölgyi temetőből áthozott néhány emlék egyike, amely jelenlegi állapotában jól illusztrálja a matricaragasztó szakemberek kreativitását. A régi kövek, különösen a rosszabb minőségűek, ledobják magukról a ragacsos papírt, amelyek számára így alkalmasabb felületet kell keresni. A bronz ideális választás, de jó eredményt lehet elérni a régi, porcelán alapú portréfotókkal és a frissen hajtott borostyánlevelekkel is. Egerváry Gyula vadászíró 1915-ben felavatott síremléke, Vass Viktor munkája a temető egyik legszebb részén, az árkádos sírok mellett áll. Utóbbiak műemléki védettsége a környezetükre nem terjed ki, így most az árkádsorok körül szinte az egész, eredeti formáját száz éve őrző sírboltsort veszély fenyegeti. A domborművet Diana vadászistennő alakja díszíti. Végh Károly nyugvóhelyén a temető egyik legjelentősebb szob rászati alkotása látható. Ligeti Miklós 1925-ben felavatott, Krisz tus sírbatételét ábrázoló domborművének köztéri párdarabja is van, ami a terézvárosi plébániatemplom homlokzatát díszíti. Így tehát szerencsés esettel van dolgunk, hiszen a mű a sír esetleges felszámolását követően is tanulmányozható lenne... Vági Imre síremléke az 1920-as évek jellegzetes kordoku mentuma. Alkotója a műfajban igen termékeny Horvay János, akinek negyvennél több műve áll ebben a temető ben. Ezek nagy része most matricával egészült ki, mivel egykor nem híres, inkább tehetős elhunytak számára készültek, így nem védettek.
