Budapest, 2012. (35. évfolyam)
10. szám október - A borítón: Kő, bronz, matrica
BUDAPEST 2012 október BUDAPEST és Magyarország alighanem legfontosabb, de történelmi és síremlékművészeti szempontból mindenképpen legjelentősebb temetője felett gyűlnek a viharfelhők. A gyanútlan polgár azt hihetné, hogy a Kerepesi úti temető együttesének megőrzése egyértelmű követelmény mindenki számára, aki komolyan gondolja a nemzeti értékek védelmét. Ám a fővárosi díszsírhelyeken, a páratlan építészeti és képzőművészeti alkotásokon az utóbbi hetekben megjelent, a temetkezőhelyek lejártára és az újraváltás szükségességére figyelmeztető matricák, valamint a felszámolással fenyegető hirdetmények azokat igazolják, akik szerint minden lehetségessé vált mifelénk. Az egykori pesti patríciuscsaládok sírboltjai, a régi budai temetők fennmaradt és ide menekített emlékkövei, a békeidőbeli főváros vezetőinek sírhelyei, a legjelentősebb magyar szobrászok alkotásai áruba bocsáthatók és/vagy megszüntethetők. Közel fél évszázados konszenzust rúg fel ezzel a lépésével a „gazda”, Budapest jelenlegi vezetése. A Kerepesi úti temető okkal és mindenképpen fenntartandó sírjainak listája a hatvanashetvenes években született meg, többek között a Magyar Tudományos Akadémia és a korszak több jeles képzőművésze közreműködésével. Az összeállítás messze nem volt tökéletes, de mégis garantálta a kiválasztottak fennmaradását, különös tekintettel a temető magyar viszonylatban egyedülálló képzőművészeti és kultúrtörténeti értékeire. 1990-ben a főváros megörökölte ezt a síremlékegyüttest, és 2010-ig fel sem merült, hogy az egykori döntés felülbírálható, felülbírálandó. Bár 1995-től sok új síremlék létesült, köztük fájdalmasan otrombák is, a régi sírokhoz nem nyúltak. Az új temetővezetés azonban az elmúlt két esztendőben újraváltandónak (annak hiányában felszámolhatónak) nyilvánított minden olyan sírt, ami nem áll egyéni védelem alatt. Adódik a kérdés, hogy ki fogja ezeket a száz-százötven éves sírköveket újraváltani? Az érintett családok jelentős része ugyanis azóta kihalt vagy éppen emigrált. Ez már régóta nem egyszerű köztemető, nem is kezelhető akként. A többi budapesti sírkert, Farkasréttől Cinkotáig, valóban köztemetőként működik: ezekben a régi emlékek felszámolása szomorú, de várható folyamat. A Kerepesi útit azonban a főváros 1885-ben, majd 1956-ban újra „kiemelt jelentőségű dísztemetővé” nyilvánította. Az 1997-es műemlékvédelmi törvény állami tulajdonban tartandóként és fokozottan védendőként határozta meg egész területét, amit a későbbi örökségvédelmi törvények mindegyike megint csak megerősített. Azóta azonban – ezt látjuk másfél évtizede – gazdátlanná, szinte törvényen kívülivé vált, mert állami tulajdonba vételére és működési szabályzatának elkészítésére nem került sor. Az említett törvények ide tartozó részét ugyanis szinte minden, a dolog természete szerint illetékesnek nevezhető hivatal másként és másként értelmezi. Számos egyedileg védett síremlék is található itt, ezek semmiképpen sem számolhatók fel. (Némelyikükre mégis és szintén jutott a matricás figyelmeztetésből. Gondoljuk azt, hogy tévedés történt?) Ebbe a változatlanul védett körbe tartozik a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság által kijelölt ezernél több sír és öt temetőrész, amelyek kiválasztását nem a formai szempontok, hanem az ott nyugvók érdemei és alkotásai határozták meg. Ide tartoznak a Honvédelmi Minisztérium által védett hősi sírok, valamint a műemlékek is (amelyek száma igen kevés a kegyeleti hely jelentőségéhez képest, az árkádos sírboltok mellett mindössze tizenhét síremlék). Idén nyáron készült egy javaslat a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal számára, amely több mint háromszáz további síremlék és nyolc temetőrész (köztük a falsírboltok) műemlékké nyilvánítását szorgalmazza, de a hivatal és a magyar műemlékvédelem körüli ismert, végzetszerű helyzet miatt kétséges, hogy mi lesz a terv sorsa. A veszély tehát azokat a sírokat fenyegeti, amelyek alatt nem nyugszik sem neves személy, sem hősi halott, és egyelőre nem is műemlékek. Ezek eltűnésével a fennmaradt temetőkép szűnhet meg, az egységes látvány felbomlása fenyeget. A főváros, úgy tűnik, nem ismeri el saját korábbi díszsírhelyeit: sem a dualizmus koriakat, sem a két világháború közöttieket, sem a későbbieket. A védett sírok gondozására fordítható keret is megszűnt – miközben az újonnan eladott sírhelyek továbbra is jelentős bevételt hoznak –, így az árvácskák helyét átvették a gyomok és a kúszónövények. A Budapest aranykorát meghatározó városvezetők, művészek, tudósok, építészek sírjának gondozása többé már nem fővárosi feladat. Lehetséges, hogy jogilag támadhatatlan az ügy. Nem is a paragrafusok felől kellene közelíteni a Kerepesi úti temetőhöz, hanem olyan fogalmak felől, mint tradíció, kegyelet, művészeti jelentőség, nemzeti és fővárosi érték. Ami itt fennmaradt (az eredeti töredéke csupán), azt kötelességünk továbbörökíteni. Ha nem marad más lehetőség, akkor elő a fényképezőgépekkel, dokumentáljuk a régi síremlékeket, amíg lehet! Legalább a fotók tanúskodjanak arról, hogy mit veszített egy „szép új világ” hajnalán BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXV. évfolyam, 10. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Kő, bronz, matrica (2. oldal) A hátsó borítón: Vendégünk volt a Sarkvidék Napoleonja (18. oldal)
