Budapest, 2012. (35. évfolyam)
9. szám szeptember - HELY-SZÍN - Csontó Sánor: Az élet csupa pezsgés...
25 BUDAPEST 2012 szeptember Az Európai Mobilitási Hét keretében szeptember 22-én rendezik meg az idén 220. születésnapját ünneplő Ferencvárosban az Autómentes napot, melynek idén is a József Attila lakótelepi Napfény utca ad otthont. Az utcát ebből az alkalomból 9 és 15 óra közt lezárják az autóforgalom elől. Lesz itt aszfaltrajzverseny, kézműveskedés, tájékozódási és biciklis ügyességi verseny, tánc, móka és kacagás. A program szerint a szomjoltásról Deák László szikvízkészí tő mester gondoskodik, akinek szintén a kerületben van a szódaüzeme. A Ferencvárosban rohamléptekkel épülnek a talmi szépségű, új házak, lakóparkok. Most még korai az öröm, de negyedszázad múlva hírük-poruk sem lesz. Melyikre mutassunk majd? – Na kisfiam, ebben született az öregapád! Ha múltunk nem marad, a jövőnket sem látjuk. Ki csinál szódát ma Pesten, és a rengeteg, de pillekönnyű buborék fenntartja-e a szódásmestereket? A tömbök tövében, a Márton és a Balázs Béla utca sarkán régi földszintes ház, udvarán az égig magasodó öreg nyárfa már messziről mutatja: szódát itt vegyenek! Az udvarra lépve más világba csöppenünk, ez a nyugalom szigete. A szőlőfürtöktől roskadozó, terebélyes lugas minden bizonnyal a legidősebb pesti tőke, megvan vagy száz esztendős. Árnyékában húzódik meg a szikvíz-üzem palackozója, egy kerékpáros fiatalember éppen most hajt be, rekeszt hoz cserére. Deák László, aki a Magyar Országos Szikvízkészítő Ipartestület örökös tiszteletbeli elnöke, a kerti asztalnál kínál hellyel és szódával. Sugárzik belőle a szakmaszeretet. – Vendéglős-fuvaros nagyszüleim kilencven éve, 1922-ben kezdték el a szikvízgyártást Budapesten – meséli történetét. – Fiatal koromtól kezdve én is belerázódtam a mesterségbe, és már a negyedik generáció folytatja, két fiam is a cégnél dolgozik. Ebben a történelmi házban valamikor Först ner Józsi bácsi hetényegyházi bormérése működött, erről tanúskodik az alatta húzódó szép, de most üresen kongó pince. Családunk 1954 óta működteti ezen a helyen szikvíz-üzemét. A hozzá tartozó saroképületet valamikor egy fűszer-nagykereskedés birtokolta. A homlokzaton málló vakolat alól még előtűnik az akkori firma. Régi vágyam, hogy a felújított épületben, a szódaüzem mellett egy kis ipartörténeti kiállítást rendezzünk be. Mert ez a közel kétszáz éves iparosmesterség megérdemelné. És persze a szóda mellé jó bort mérnénk, egy kultikus fröccsöző helyet is szeretnénk nyitni. Bírjuk a polgármester úr szóbeli ígéretét, segítségét, hát, nem tudjuk ez mire lesz elég – sóhajt Deák úr. – A szódavizünk a mai kor követelményeinek megfelelő élelmiszeripari termék, amely tartósítószer felhasználása nélkül készül, és fogyasztása nem vezet elhízáshoz, mint a cukros üdítőitalok. Ezen kívül környezetbarát is, mivel a szódáspalack háromszázszor újratölthető, ellentétben az egyszer használatos, eldobható pillepalackokkal. – Folyamatosan fejlesztjük, korszerűsítjük a kisüzemi berendezéseket, a csomagolástechnikát, és tökéletesítjük a vízelőkészítést. Bár hivatalos számok nincsenek, nagyjából 1200-1300 szikvízkészítő kisvállalkozó lehet az országban – avat be a részletekbe Deák úr. – Mi ragaszkodunk a tradíciókhoz, a szikvizet nemzeti értéknek tekintjük, ezért az ipartestület lépéseket tett az irányban, hogy hungarikummá nyilvánítsák a „szegény ember üdítőjét”. Az ásványvíznek és a szódának is van létjogosultsága a magyar piacon. De az igazi borkedvelők csak szódavízzel higítják a fröccsöt, mivel az ásványvizeknek jellegzetes illatuk és ízük van, a fröccshöz viszont semleges íz illik. – Örömmel fogadunk minden felkérést és lehetőséget, hogy rendezvényeken és programokon népszerűsítsük a termékünket, akár borral, akár szörppel vegyítve. Így lesz ez most a ferencvárosi Autómentes napon is. Remélem, a friss, jó minőségű szódavízre mindig szomjas lesz Budapest. ● Az élet csupa pezsgés... Csontó Sándor HELY-SZÍN
