Budapest, 2012. (35. évfolyam)
9. szám szeptember - FORGÓMORGÓ - Kelecsényi László: Tisza
A Rákóczi út és a Szövetség utca sarkán álló bérház épületén már réges-rég emléktáblának kellene lennie. Ezen a helyen működött ugyanis a fogalom eredeti értelmében vett első mozi Budapesten. Annak idején több helyen kísérleteztek az újmódi technikai találmány meghonosításával. A Lumière fivérek operatőrei forgattak a Millennium idején, és felvételeiket a Royal szálló erre a célra kibérelt termében be is mutatták. Az Andrássy út belső szakaszán a magyar Szik lay testvérek próbálkoztak rendszeres vetí tésekkel. De huzamosabb ideig, megszakítás nélkül a Rákóczi (akkor még Kerepesi) út 68-ban, az Ungerleider család tulajdonában álló, a közeli szórakozóhelyek konkurenciája miatt rosszul menő kávéházban (a Velencében) született meg az első pesti mozi. A tulajdonos, eredeti szakmájára nézve elektrotechnikus, megvásárolt egy vetítőgépet, és mozgóképeket varázsolt a terem közepén kifeszített vászonra. Akkor ugyanis még két oldalról lehetett szemlélni a filmeket. A kávéház főpincére lett az első hazai forgalmazó: Neumann József Párizsba utazott, hogy vegyen néhányat, s ha már ott járt, új vetítőgépet is vásárolt. A masinát, hogy a vásznon megjelenő alakok mozgása hiteles legyen, egyenletes ütemben kellett tekerni. Behívták hát a konyhából az inaskát, aki a kávét darálta: ő biztosan tudja tartani a tempót. A fiút Bécsi Józsefnek hívták; később filmope ratőr lett, valódi művésszé vált, sok magyar némafilmet fotografált. A Velence hivatalosan csak 1918-ban lépett elő mozivá. Akkor nyerte el a Phőnix nevet. Át is alakították kissé, de persze az építészeti adottságokon nem tudtak változtatni. Nagyon sok pesti mozi – amelyeket sosem neveztek nagyképűen filmszínháznak – viselte magán egykori rendeltetése bélyegét. Csőmozinak, kolbászmozinak gúnyolta a köznyelv ezeket a vetítőhelyeket, mert a termek hosszúsága mindig meghaladta szélességének kétszeresét. Az átalakítás során megőrizték az emeleti páholysort; aki járt egykoron a később Tisza névre hallgató helyre, még láthatta ezeket, sőt, ha a párjával látogatott ide, elbújhatott édes-kettesben az emeleten. Valóságos kis szeparék lehettek odafent. A negyvenes évek elején nevet váltottak. A háborúban hadat üzentünk Amerikának, és ezzel együtt minden angolos hangzású névnek. A Phőnixből Rákóczi lett, s egészen az ötvenes évek közepéig működött így, mikor is a létrejött Nagy-Budapest területén több, a kuruc vezér nevével ékeskedő mozi akadt. Tisza lett tehát – bombabiztos megoldás, a legmagyarabb folyóhoz nem fűződik semmiféle politikai áthallás. A hely mindvégig megmaradt persze csőmozinak, az alaprajz nem változott. De minden kispiszkosban akadt valami extra. Itt a meglehetősen nagyméretű kiszolgáló tér számított annak. A jól működő büfében saját készítésű szörpöt árultak a szomjas nézőknek, és ruhatár is működött. A Tisza egész nap játszott. A közeli pályaudvar és a forgalmas nagykörúti kereszteződés bőségesen ellátta nézőkkel, és még a két sarokkal feljebb lévő Honvéd (később Európa) sem jelentett konkurenciát. 9, 11, n2, f4, h6, 8 – ezek a titkos jeleknek tűnő számok a kezdési idők. Mindig háromhetes híradókat vetítettek, Tisza Kelecsényi László 18 BUDAPEST 2012 szeptember FORGÓMORGÓ
