Budapest, 2012. (35. évfolyam)
1. szám január - Karinthy a Városmajorban - Zappe László: Deilephila, avagy keresztanyám elvtársnő
Tavaly december elején nyílt meg a XII. kerületi Szamos utcában a Városmajori Garden Étterem-Színház, ahol havonta egyszer, mindig vasárnap, ötórai irodalmi teadélutánt is rendeznek – egyelőre összesen hat alkalommal. Az Utazás Karinthy körül címet viselő sorozat középpontjában Karinthy Frigyes személye és műfajai állnak: az író, publicista, novellista, esszéíró, költő, drámaíró, színpadi szerző, viccgyártó, humorista, az anekdotázó és a halandzsa nyelv megteremtője volt egy személyben. A beszélgetőtársak ismert közéleti személyiségek, a témában jártas szakemberek és művészek. Minden alkalommal neves színészek adnak elő vagy olvasnak fel részleteket a művekből, és népszerű fiatal jazz-zenészek muzsikálnak. A Szabad Tér Színház és a Kossuth Kiadó közös rendezésében megvalósuló, a kiadó Karinthy Frigyes-sorozatának frissen megjelenő köteteihez kapcsolódó sorozatnak immár a második délutánjára került sor január 15-én, témája a Tanár úr kérem apropóján tanulók és tanárok viszonya, az iskola, mint a remények és csalódások terepe. A meghívott vendég Vekerdy Tamás pszichológus volt, közre működött Fesztbaum Béla , hegedűn ját szott Kézdy Luca . A harmadik alkalommal, február 12-én, Karinthy és a sajtó viszonyát taglalja Murányi Gábor újságíró, az író szövegeit Őze Áron tolmácsolja, zenél Kardos Dáni el (gitár) és Vázsonyi János (szaxofon). ● Nagyot téved az, aki azt hiszi, hogy a Deilephila pestújhelyi specialitás. De valójában az is, aki úgy gondolja, hogy nem az. Mint lepkefaj egész Magyarországon egyformán elterjedt – tudhatjuk meg a lexikonokból. Színházi produkcióként viszont akár unikumnak is mondható. Nem feledkezve meg természetesen arról az apró megszorításról, hogy nincs új a Nap alatt. A Deilephila különösségét az adja mostanság, hogy a KoMa Társulat új bemutatójának ez a címe, pestújhelyi kötődését meg az, hogy ide költözött a KoMa. Úgy is mondhatnánk, itt lelt otthonra, de legalábbis bázisra. Mert most bázisnak mondják azt a helyet, a művelődési házat az Ady Endre utcában, ahol ettől az évadtól, múlt ősztől megtelepedtek. A Deilephila az otthonteremtés szándékával készült előadás. Műfaját tekintve nem mondható különlegességnek. Helytörténeti mozzanatokat, emlékeket, legendákat feldolgozó, felelevenítő jelenetfüzér, akár kabarénak is nézhető. Szándéka, célja nyilvánvaló. Az eddig sokfelé hányódó, állandó próbaterem, játszóhely, szóval bázis nélkül kódorgó trupp meg szeretne állapodni, be szeretne ágyazódni környezetébe. A KoMa a kortárs magyar rövidítése, és ennek megfelelően mai íróink újszerű darabjainak játszására, színházi úttörésre, merész próbálkozásokra szánva indult 2007-ben, amikor a Bakelitben (elhagyott gyártelep végében a Soroksári úton) bemutatta Ga raczi László Plazma című darabját. Aztán nagy sikert aratott Tasnádi István Fédra Fit nessével, amelyet viszont a Vörösvári úton egy pláza legfelső emeletén rejtőző konditeremben játszottak először, a szerző rendezésében. Ez az előadás Pécsett, az országos színházi találkozón is nagy siker volt. Később ugyancsak kijutott a POSZT-ra Vinnai And rás műve, az SZJ9231, avagy a műterv vége, bár ott korántsem aratott olyan sikert, mint a Fédra. Ezt történetesen először az Andrássy út mentén, az Eötvös utca 10.-ben adták elő. Később a Sirályban is ment. A Deilephila különössége, legalábbis az utóbbi évtizedekben szokatlan volta az, hogy egy jellegzetesen belvárosi arculatú együttes megpróbál külterületen meggyökeresedni, mégpedig úgy, hogy stílusát, arculatát sem kívánja feladni. Olyan vállalkozások ugyanis, amelyek a helyi szórakozási igények kielégítésére törekedve próbálnak fennmaradni, olykor esetleg igényesebb darabokat is csempészve a programba, akadnak, ha nem is nagy számban. Ezek számíthatnak a közönség kényelmes kikapcsolódási vágyára. Nem kell egy kis röhögésért órákat buszozni, villamosozni, a helyárak is lehetnek mérsékeltebbek, mint benn, a város központjában. Első pestújhelyi bemutatójuk Garaczi László A tizedik gén című darabja merészen zavaros, abszurd nemzetkarakterológiát kortárs értelmiségi nyavalyákkal keverő szövegére épült, Keszég László rendezése erős lendü lettel, nagy intenzitással próbálta elfedni az írás megoldhatatlan bajait. A Deilephila alapvetően a lokálpatrióta érzelmekkel szeretne hatni. Groteszk és egyúttal bájos, kedélyes humorral igyekszik megidézni a helytörténetet. De úgy látszik, nem sok eredeti specialitásra bukkantak. Pestújhely negyven esztendeig önálló község volt, 1909-ben vált el Rákospalotától, és 1950-ben lett a főváros XV. kerületének része. Egyébként akár a deilephila, itt is csupa olyasmi lelhető fel, mint bárhol másutt az országban. Megvolt a maguk kocsmárosa, orvosa, tanítója, grófnéja és művésznője, később épült lakótelep temető helyén, innen is kitelepítettek „osztályidegeneket”, itt is locsolkodtak húsvétkor, itt is álmodoztak nyomorultak gazdagságot hozó termálvíz felleléséről. Itt is akad süket öregasszony, aki össze-vissza tereli a lakótelepi házszámok közt eligazodni képtelen idegent. A jelenetek, a játék hangulata, stílusa mégis sajátos. Kabarészámok sorakoznak, ám nem a szokványos kabaréhumorral felpumpálva. A kerületben élő Felhőfi-Kiss László rende zésében a bizonyára tőle és a társulat tagjaitól való szövegek csipkelődő éleslátással vegyített kisemberszeretetről tanúskodnak. Főképp a nagy egészben eltűnő és megőrződő kisközösség fájdalmairól tudnak nagyon szólni. Keresztanyám elvtársnő – mondja a megzavarodott közrendőr, amikor csupa rokont és ismerőst kell a lezárt temetőből kikergetnie. ● 30 BUDAPEST 2012 január Karinthy a Városmajorban Karinthy 1925-ben Deilephila, avagy keresztanyám elvtársnő Zappe László fotó: Magyar Ernő
