Budapest, 2012. (35. évfolyam)
8. szám augusztus - Hagyomány és megújulás - Zappe László: Se több, se kevesebb
A Kramer kontra Kramer érzelmes filmként élt emlékezetemben. Robert Benton mozijában természetesen a gyermekével magára maradó férfi apai érzéseinek kivirágzása facsarta a könnyeket, majd még természetesebben harca a fiúért, akit eleinte egyáltalán nem akart egyedül vállalni, de akitől már el sem tudna válni, amikor volt felesége mégis visszaköveteli. Most Avery Cormen , a film alapjául szolgáló regény írója színpadi változatot készített a történetből, ennek világbemutatóját láthatják a Belvárosi Színház nézői. Az előadás jól illeszkedik az Orlai Produkciós Iroda profiljába, ízléses, színvonalas szórakozást kínál hűtött nézőtéren a forró nyári estékre. Hagyományt is folytat, mint tavaly az Esőemberrel, az idén is egy Dustin Hoffman -film színpa di változatát tették színpadra. A Belvárosiban a hangsúlyok nagyon megváltoztak a három évtizeddel korábbihoz képest. És bizonyára nemcsak az 1979 óta eltelt idő miatt, és nem is csak azért, mert Rába Roland rendezőként kü lönösebben törekedett volna az apa–fiú kapcsolat szentimentalizmusa helyett a házasság, a családi élet, a családjog társadalmi bonyodalmai fanyarabb, komikusabb oldalainak kiemelésére. Ízlése persze nyilván távol tartotta a történetben rejlő olcsóbb hatáslehetőségek kiaknázásától, de már az író is inkább a humorforrások professzionális hasznosítására törekedett. Ráadásul az általam látott gyerekszereplő (négyen játsszák váltva az ifjú Kramert) sem látszott alkalmasnak arra, hogy úgy belopja magát a nézői szívekbe, mint egykor Justin Henry , aki Dus tin Hoffmant szelídítette jó apává. Ez a pesti kisfiú éppen csak hogy lehetetlenné nem tette Nagy Ervin számára a jó apa képének kialakítását. Inkább tűrte, mint provokálta a szeretetet. Maradt hát a nézők mulattatására az örök téma, a házasság válsága és mindaz, amivel ez jár. A férj csak a munkájával törődik, az asszony figyelmeztető panaszait meg sem hallja, elbeszélnek egymás mellett. Nemcsak örök vígjátéki helyzet, de mindenki számára ismerős is. Jön mindehhez feleséghez, férjhez egyaránt készséges, megértő, a válásban jó-rossz példával elöl járó szomszédasz szony, egy-egy pár értetetlen szülő, illetve após-anyós, no meg munkahelyi főnökök és a jogrend képviselői. Érzelmesség nélkül eléggé kevés marad a filmből, az is merő közhely. Az előadás azonban jól gazdálkodik a kevés anyaggal. Az alapvonásokra csupaszított mellékszereplőket azonos színészek játsszák, felerősítve a gunyoros, szatirikus elrajzolást. Ficzere Béla a főnök, aki foglalkoztatja, majd kirúgja a gyermekét egyedül nevelő apát, meg az is, aki hirtelen munkába állását egyengeti. Mertz Tibor apa és após, bíró és új főnök, Egri Márta anya, anyós és ügyvédnő. Mondanom sem kell, mind professzionális biztonsággal, jó ízléssel hozzák a különböző alakokat. Cseh Judit az élet nagy drámáin túljutott, derűsen tárgyilagos szomszédasszony. Sebő Rózsa díszle te rugalmasan alkalmazkodik a különféle helyszínekhez, semmit sem mutat markánsan, mindent praktikusan alárendel a játéknak. Cselényi Nóra ruhái is a legegy szerűbben alkalmazkodnak jellemekhez, élethelyzetekhez. Nagy Ervin és Kovács Patricia j átssza a főszerepeket. Ügyelnek az egyensúlyra, már amennyire az ebben a történetben fenntartható. Eleinte az asszonynál van minden ász: meg nem értett feleség kontra közömbös férj. Azután minden megfordul: gyermekét elhagyó anya kontra fiát mélyen szerető apa. A közhelyeket megcsillogtatják, átvilágítják, árnyalják. A saját életéért elég reménytelenül küzdő nőnek is megmarad a részigazsága, és a férfi abszolút igazsága sem nyom el minden mást. Kovács Patricia kezdetben az unatkozó asszony panaszaiba enged fölös értetlenséget a dolgozó férj iránt, később finoman érezteti az önállósult nő lelki sérülékenységét, labilitását. Nagy Ervin a jó apa portréját árnyalja nehézfejű bambulásra való hajlammal, vékony, áttetsző ironikus mázzal vonja be a gyermekéért harciasan küzdő, mindenre képes férfi alakját. Orlai most is hozta az elvárhatót. Nem többet, de nem is kevesebbet. ● 31 BUDAPEST 2012 augusztus Az elmúlt harminc év kínai képzőművészetéről ad áttekintést a Hagyomány és megújulás című kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. A Kínai Nemzeti Művészeti Múzeum által válogatott mintegy 120 olajfestményből, hagyományos kínai tusfestményből, grafikából és plasztikából álló kollekció a kölcsönző szándékai szerint sokrétűen ismerteti az elmúlt időszak változatos művészeti irányzatait, a művészek által alkalmazott bonyolult technikákat, valamint a kínai művészet sokszínűségét és gazdagságát. Az 1978 óta eltelt időszak művészetét, csaknem kétezer négyzetméteren bemutató kiállítás három oldalról közelíti meg ezt a színes világot. ● Hagyomány és megújulás Kínai művészet az ezredfordulón a Kínai Nemzeti Művészeti Múzeum válogatásában Szépművészeti Múzeum, 2012. augusztus 10. – szeptember 9. Se több, se kevesebb Zappe László