Budapest, 2012. (35. évfolyam)
8. szám augusztus - PEST-BUDA PAPÍRBAN - Bedő József: „Minél jobb, nemesebb lovak nevelésére...”
Nagyon ritka és nehezen gyűjthető értékjegyet választottam a pest-budai vonatkozású papírrégiségek bemutatásához. Ritkaságukhoz nem fér kétség, hiszen a nem nyert sorsjegyek sorsa ismert. A sorsjegy megtestesíti a játékosnak a sorsjátékhoz fűződő jogait. Átruházható értékpapír, amelynek birtoka igazolja a tulajdonost. A hivatalos meghatározás szerint a sorsjáték olyan szerencseszerződés a rendező és játékos között, melynek alapján a rendező meghatározott tét ellenében kötelezi magát, hogy a játékosnak nyereményt szolgáltat, ha a köztük létrejött megállapodás értelmében ennek igényjogosultsága beáll. Az igényjogosultság beálltát előre meghatározott szabályok (sorsolási terv) szerint megrendezett, a véletlentől függő tevékenység (sorsolás) dönti el. Több kötetes könyv terjedelme sem lenne elég a sorsjátékok történetének, a 16. századi olasz árukisorsolások és a lutri (lottó) elterjedésének, az állam szabályozó szerepének, az osztálysorsjátékok és államsorsjátékok bevezetésének leírásához. Sorsjátékok vásárokon, búcsúkon és ehhez hasonló alkalmakkor hazánkban is a 16. században tűntek fel. Később egyes városainkban már állandóbb jellegű, a városi hatóságok ellenőrzése alatt működő játékoknak is van nyoma. Magyarországon nem volt olyaan törvényes intézkedés, mely – az örökös tartományokhoz hasonlóan – a sorsjátékokra nézve az államkincstár monopóliumát kimondta volna. Az 1790-i országgyűlésen tett ugyan a kormány javaslatot a magánsorsjátékok betiltására, ezt azonban az országgyűlés elutasította. Az 1700-as évek végétől ismert, hogy bécsi mintára nálunk is rendeztek jótékony célú tárgysorsjátékokat. A kiegyezést követően az alkotmányosság helyreállítása után a törvényhozás az 1868. évi XV. törvénycikkel törvényesítette a lottójövedékre fennállott, az abszolutizmus alatt életbe lépett rendelkezéseket, és felállította az önálló magyar lottójövedéket. A rendelkezéseket későbbi jogszabályok még azzal egészítették ki, hogy magánsorsjátékra csak közjótékonysági vagy közművelődési egyesületek kaphatnak engedélyt. A legismertebb engedélyezett sorsjátékok a magyar lótenyésztés támogatására kiadott lóverseny-sorsjátékok voltak, közülük is kiemelkedtek a Kincsem sorsjegyek. Az itt bemutatott 1884-es kiadású és 1885-ös sorsolású II. Kincsem sorsjátékot a Magyar Lovaregylet bocsátotta ki. „Széchenyi István gr., Károlyi Lajos gr., Hunyady József gr., Wesselényi Miklós br. és kortársaik kezdeményezésére 1827-ben alakult Magyar Lovaregylet (Jockey-Club), Budapesten székelő testület, melynek főcélja, hogy lóversenyek rendezése s az ott elnyerhető díjak által a tenyésztőknek ösztönzést nyújtson minél jobb, nemesebb lovak nevelésére. Az egyesület összes jövedelmeit (tagdíjak, alapítványi kamatok s a versenyek jövedelmei) díjakra adja ki, melyek szétoszolnak a budapesti, tátralomnici, tatai, alagi, siófoki stb. versenyhelyekre. A sok és nemcsak nagy versenydíjak adhatása mindinkább ösztönzést ad a telivér lótenyésztésre, úgy hogy mai napság Magyarországon s a vele szövetségben levő ausztriai tartományok pályáin körülbelül 700-750 versenyló fordul meg. A nagy díjak elnyerése lehetővé teszi, hogy Angliából elsőrangú tenyészanyag hozattassék, mi által a tenyészanyag mindinkább javul, s vele együtt az ország lótenyésztése is emelkedik” – írja a Pallas Lexikon az Egyletről. Külön érdekessége és szépsége a sorsjegynek, hogy nem Kincsem képével, hanem Patrona Hungariae allegorikus alakját, a budai Várat és a Lánchidat ábrázoló illusztrációval adták ki. ● „Minél jobb, nemesebb lovak nevelésére...” Bedő József 21 BUDAPEST 2012 augusztus PEST-BUDA PAPÍRBAN
