Budapest, 2012. (35. évfolyam)
1. szám január - KÖNYVJELZŐ - Buza Péter: Ezt jól kifőzték!
25 2012 január BUDAPEST KÖNYVJELZŐ ● KÖNYVJELZŐ ● KÖNYVJELZŐ talán még jobban, mint Magyar Elek. Hogy miként lehet úgy kifőzni a művet, hogy abban minden alkotórész mértékkel legyen jelen, hogy a megfelelő arányban és időben kerüljön bele a főzetbe a mondandó sava-borsa, hogy aztán végül ínycsiklandó örömmel, párázó illatokkal kábítsák el a kész remeket élvezettel fogyasztót. Ede a levesben. Gasztrokrimik. Érettebb korú Béla barátom meg a hozzá (s főleg hozzám) képest majdhogynem siheder társa ugyanis a filológia nyomozóiként arra keresik a választ az egész kötetben (receptekben, esszékben, tudományos apparátussal fölépített elemzésekben): mi is az a magyar konyha, magyar-e a magyar étel, van-e egzakt tartalma a hagyománynak, ha egyikről vagy másikról forog a szó. És meg is adják a választ, amit nem árulok el, legfeljebb annyit belőle, hogy a Jókai tollával lendületesen ajánlott debreceni előírások szerint készülő „jó házi kolbász” teljességgel nélkülözi a paprikát, viszont „czitromos” is lehet az ízesítése... Jókai egyébként – ahogy azt a levesbe esett Ede (Ujházi és tyúkhúslevese) fejezetének szerzője, Béla idézi – mintegy negyven igazán magyar étel érdekében szólal fel Kakas Mártonként 1862-ben a Vasárnapi Ujság hasábjain. Biztatva kortársait: ne hagyjuk azokat kihalni, lévén egytől-egyig igazán, de biztosan, sziklaszilárdan nemzetiek. A mieink. A többi meg, amelyekről ezt hisszük, nem az. Nos, ott van köztük például a rác (!) pite, a bálmos, a debreceni magyar kolbász – mint már bátorkodtunk sajátosságaira felhívni a figyelmet –, a csiramálé, a görheny, a kőrelebbencs, a katakönyöke, a cibere, a tejfelgombóc, a dorongos fánk... Mélységes-mély a konyhánk kútja – bocsánat a parafrázis látszólagos tiszteletlenségéért –, sok felől folyt a vize össze, s hogy mit húz föl éppen a mélyből a divat és a szakácskönyvek vödre, arra nézve a legnagyobb bizonytalanságban élünk, ha tetszik, ezer éve. Legfeljebb a félkegyelmű sámánok neveznek ki ősmiénknek némely nekik tetsző habarságot. Nekem egyébként e most előbányászott étkek közül a szintén Jókai ajánlotta „kolozsvári levelén sült” tűnik a leginkább magyarnak (receptjét, ahogy sok másét, idézik is régi forrásokból a szerzők). A lényeg: sűrű palacsintatésztát kennek termetes zöldkáposzta-levélre, aztán kemencében kisütik szépen. Majd leválasztják az élő péklapátról, egymás fölébe rakva a kész tésztaleveleket. A valódi magyar szakácskönyv (Zilahy Ágnes, 1894) így fejezi be az ismertetést: „Tizenkét személyre valót meg lehet készíteni 4 óra alatt, meg lehet enni tíz percz alatt.” Büszke vagyok erre a módira! Ahogy arra is, milyen pompás illusztrációkkal gazdagította Cserna-Szabó és Fehér az Edét, hogy milyen elegáns a kötet tipográfiája, hogy milyen hihetetlenül pontos és hiteles elemzések öltöznek a szövegben gazdag stílusruhába. Egyszer végigolvastam egy ültő helyemben (ez persze túlzás, de azért igazán egy lendülettel), aztán még egyszer a különösen izgalmasnak bizonyult fejezeteket: Hát, nem bánom, együnk tüdőt! – Ügyetlen kezekkel öszveférczelt zavarékok – Tíz virginia egy civilszivar ellen – Hogy cincogott szegény! – A halhatatlan bodegás – A magyar konyha kaméleonja – A lúddá változott pap – meg a többi. Számos levelét – a sütési időhöz arányítva – tíz perc alatt fölfaltam. ● Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben. Gasztrokrimik. Magvető – M-ÉRTÉK, 3490 Ft. A kötet 105 alkotás bemutatásával nyújt ízelítőt a város elmúlt húsz évének építészetéből. A házakat egy-egy fénykép jeleníti meg, alatta az építés ideje és a tervezők neve olvasható. A magyar-angol nyelvű könyv fotóanyagát Batár Zsolt készítette. Ára: 3490,- Ft Ez az összeállítás a Csemege Vállalat közel negyven éves történetét idézi fel korabeli dokumentumok, személyes élettörténetek, visszaemlékezések segítségével – első kézből, hiszen a szerzők egykori dolgozók és vezetők. Olvasóink legtöbbje pedig, itt Budapesten is, bizonyosan a Csemege egykori vásárlói. Hamisítatlan nosztalgiautazás kulisszáit jelentheti annak, aki kézbe veszi, a kötet gazdag illusztrációs anyaga. Megvásárolható a múzeumban: Budapest, III. Korona tér 1. Hogyan vélekedett Márai Budáról, miért szerette szűkebb pátriáját, a Krisztinavárost, miért ragaszkodott a Mikó utcához? Mit értékelt a kávéházakban, a kiskocsmákban, a Vár zegzugos utcáiban? Miért hitte, hogy Buda szerethetőbb, mint Pest? A kötet szövegeit Mészáros Tibor, képanyagát Saly Noémi állította össze. Ára: 2950,- Ft BUDAPEST MODERN Andron Könyv Kft. VOLT EGYSZER EGY CSEMEGE Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum BUDÁN LAKNI VILÁGNÉZET A városrész Márai Sándor írásainak tükrében Jövendő Kiadó – Helikon
