Budapest, 2012. (35. évfolyam)
7. szám július - ENTERI-ŐR - Mezei Gábor: Gozsdu udvar
Párizs léptéke ugyan más, mint Budapesté – sokkal tágasabb, szélesebbek a sugárutak és nagyobbak a terek – mégis ott fedeztem fel, hogy lehet építészeti környezetben enteriőr-szerű tereket létrehozni. Itt ne arra gondoljunk, hogy egy utcarészt, vagy épp teret befednek, nem – hiszen abból valódi belső tér keletkezik. Olyan példára gondolok, mint a Place des Vosges, amely ugyan meglehetősen nagy területű, négyzetes formájú tér, körben szinte teljesen beépítve, a betorkolló utcák nem vágják részekre, nem szeli át jelentős útvonal, mint például a mi Köröndünket, négy íves szeletre. A teret szegélyező házak kétemeletesek (természetesen manzárddal, magas tetővel) és alul árkádsor vonul körben, tehát a térre is mintegy kapun keresztül lehet bejutni. Mindez a Király utca és Dob utca között épült házak udvarain átsétálva jutott eszembe. Ez a Gozsdu udvar – hét épületből álló együttes, amely hat udvart vesz körül, és mindkét határoló utca felé átjárható. Gozs du Manó építtette Czigler Győző tervei szerint a huszadik század elején. Stílusát a szecesszió és a historizmus keverékének nevezném. Nemrég állították helyre az egész együttest, igen jó minőségben. Itt egy pesti példa arra, hogyan lehet, szabad tereket enteriőr-szerűen megformálni. Felettünk az égbolt, a „terek” falai a házak. Annak ellenére, hogy a kétoldali megközelítés hatalmas vasrácsos kapukkal díszített, és a Madách tér felé, valamint az ellenkező oldalra, a Holló utca felé is ki lehet menni, átgondolt és nívós átjárási lehetőségekkel, az egész kellemesen zárt jellegű, rendelkezik a belső terek intimitásával. Ami az udvarokban látható, már koránt sem tölt el nagy lelkesedéssel. A dolog mentségére talán magyarázat, hogy az egész még nagyon friss, nincs belakva. Vannak még üres üzlethelyiségek, és építkezés is folyik több helyen. Rendkívüli módon zavar – és ez az egész városra jellemző –, hogy a kirakatüvegeket beragasztják. Részben azért, mert a helyiség üres (ez átmenetileg úgy-ahogy elviselhető), de többször azért is, hogy színes plakátokat tegyenek az üveg mögé. S ha már elkalandoztam más városba, más helyszínekre, egy szemléltető friss példa. Az Andrássy út és Nagymező utca sarkán, az egyik oldalon divatüzlet. Nagy, áttekinthető, levegős enteriőr, a kirakat semmit sem takar, vele szemben viszont, ahol nemrég még antikvárium volt, dm üzlet, az Andrássy út felőli homlokzati kirakat teljes felületét lezáró sűrű polcokon tisztítószerek, kozmetikumok, műanyag flakonok százai, ekkora ízléstelenség ebben a környezetben, ez nem hiba, ez bűn. Hatalmas pofon az Andrássy útnak. No, de visszatérve a Gozsdu udvarba, az ott felállított ormótlan alumínium szerkezet (szabadtéri színpad?) és a vele szemben lévő lépcsős fekete dobogó-tribün sem válik az udvar díszére. Nem tudom milyen műsor lesz itt, kora délután nem volt semmi, de elgondoltam, vajon a felette lakók számára mit jelenthet az a zaj, ami a négyzetes udvarok akusztikája következtében felszáll? Sok vendéglátóhely van, terasszal, bútoraik nem igazán csinosak, kissé zavaros az egész. Alapjában véve azonban az udvarok kitűnő házai között sétálni jó, és szögezzük le, a Gozsdu, ha még nem is az igazi, de remek lehetőség: az adottságok megvannak. ● Gozsdu udvar szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László 25 BUDAPEST 2012 július ENTERI-ŐR
