Budapest, 2012. (35. évfolyam)
7. szám július - A borítón: Gozsdu udvar
BUDAPEST 2012 július BUDAPEST nem is olyan régen még az egymásba érő dugók városa volt. Húsz év alatt egymás után váltak járhatatlanná a főútvonalak, épeszű ember egy idő után már nem merészkedett a körutakra, a rakpartokra, a Rákóczi útra, egyáltalán: sötétedés előtt, pirkadat után sehova. Ez az ostromállapot aztán kikényszerítette a maga szükségmegoldásait is – az amúgy is keskeny utakon buszsávokat jelöltek ki a közösségi közlekedés előnyhöz juttatására, szaporodtak az autóriasztó forgalomcsillapított utcák, az egekbe emelkedett a parkolási díj. Aztán a recesszió egy csapásra megoldotta a problémát. Az irtózatos üzemanyagárak, az adójellegű biztosítást sújtó újabb biztosítás-adó és a többi teher megtette azt, amire a jó szó, a szelíd buszra-villamosra terelgetés két évtizeden át nem volt képes: Budapesten ma csak mutatóba akad közlekedési dugó. Amiből egyenesen következik, hogy a főváros vezetése hamarosan bevezeti a dugódíjat. Esetleg a hídpénzt. Jó, persze mi is tudjuk, hogy a dugó és a dugódíj nem áll ok-okozati összefüggésben egymással, magyarán a dugódíjat nem azért kell bevezetni, mert a város útjain nem lehet közlekedni. A dugódíjra egyrészt azért van szükség, mert a főváros valamikor az ősködben, az uniós hitel megszerzése érdekében vállalta, hogy amikor elindul a négyes metró, a belváros tehermentesítése érdekében életbe lépteti. Másrészt meg azért, mert a jelenlegi fővárosi vezetés szorongatott helyzetében és a kormánnyal vívott élet-halál küzdelme közepette lemondott a BKV állami támogatásáról, s a kieső pénzt igyekszik a dugódíj révén pótolni. A dugódíjról ily módon eleve tudjuk, hogy a célja nem a fővárosi közlekedés javítása. Pedig lehetne az is, hiszen a dugók örvendetes fogyatkozása még egyáltalán nem jelenti azt, hogy Budapesten ideális körülmények között vagy legalább zökkenőmentesen lehet utazni. A közösségi közlekedés viszonylag drága – a vonaljegy kirívóan sokba kerül –, a járművek meghatározó része kriminális állapotban van, gyakoriak a leállások, járatkimaradások, ami semmissé teszi azt a polgári örömöt, hogy pl. manapság egy megállóban végre meg lehet tudni, elvileg mikor jön arra legközelebb jármű. De nem egyszerű az autósok dolga sem, mert bár a dugótlanodó forgalomban viszonylag normális idő alatt el tudnak jutni a város egyik pontjáról a másikra, az ő életüket meg a lehetetlen parkolási helyzet keseríti meg. A dugódíjnak tehát igenis volna funkciója, függetlenül attól, hogy vannak-e manapság torlódások Budapesten. Egy ésszerűen és okszerűen bevezetett dugódíj ugyanis számos szükséges fejlesztést is magával kéne hogy hozzon. Például ha egy város belső területeire nem lehet behajtani, a városvezetésnek kutya kötelessége biztosítani a zónán kívüli, biztonságos, ingyenes és a helyiek életét sem pokollá tévő parkolás lehetőségét. Magyarán, meg kell építenie végre azokat a P+R parkolókat, amelyek évtizedek óta csak cinikus nyilatkozatokban léteznek, ám hiányukat mindenki azonnal fájón konstatálja, ha abba a helyzetbe kerül, hogy használnia kellene őket. Aztán javítani kéne a tömegközlekedést is, hiszen aki vállalja, hogy nem jön be autóval a városba, az nem arra vált bérletet, hogy akkortól lényegesen lassabban, de legalább kényelmetlenül, esetleg egyáltalán nem jut el az úticéljához. És persze haladéktalanul tárgyalásokat kellene kezdeni minden olyan rendszerről, amely hosszú távon ugyancsak pénzt hozhat a fővárosnak, mégpedig olyan pénzt, amely most is megjelenik valahol, de egyelőre másnak a kasszáját dagasztja – történelmi, politikai vagy csak az ördög tudja, milyen rejtélyes okok folytán. Hogy messzebb ne menjünk, itt van például a parkolási díj: az automatákba bedobált irdatlan összeg évtizedek óta ködös hátterű társaságokból folyik valahová, ám hogy hová, azt legfeljebb sejti a pesti nép, választ még sosem sikerült kapnia a kérdéseire. Ennek tudatában ráadásul a kétely is izmosodik: ha a dugódíj úgy valósul meg, ahogy ma sejthető – behajtó kapuk, követhető díjbeszedés nélkül, valamifajta matricás rendszerben –, akkor hol a biztosíték, hogy ez a pénz valóban arra megy majd, amire az autósnép (nem nagy örömmel, de mégis) kifizeti? Azaz – és ez itt a lényeg – a budapesti közlekedés javítására? Már csak azért is rendet kéne tenni az ilyen dolgokban, mert a józan ész azt diktálja, hogy a főváros vezetése a most szóban forgó módoknál egyszerűbben hajtsa fel a hiányzó pénzt. Valamiféle úthasználati díjat legfeljebb azoktól volna ésszerű kérni, akik valóban üzleti, pénzkereseti céllal hajtanak be a városba, kvázi hasznuk lesz abból, hogy koptatják Budapest közútjait. A városlakóknak viszont mindaddig, amíg nincs parkoló, megbízhatóbb tömegközlekedés és átlátható parkolási rend, őszintén meg kellene mondani, mit kell fizetniük: egy újabb sarcot. Ezt viszont fölösleges dugódíjnak, hídpénznek nevezni. A városlakók és választott vezetésük közötti felnőtt viszony jegyében ki kell vetni, és kész. A reakció nemcsak arról beszél majd, hogy van-e még elég bizalom polgár és elöljárója között, hanem azt is megmutatja, életképes város-e még BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXV. évfolyam, 7. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi E szám szerkesztője: Hidvégi Violetta Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Gozsdu udvar (25. oldal) A hátsó borítón: „Szükség tehát tágos ’s elegendő magosságú Épűletet tenni...” (2. oldal)
