Budapest, 2012. (35. évfolyam)
5. szám május - Csárdás, polka, zepperli - St. Gallen-i kalandok
Az utóbbi évtizedek talán legfontosabb adományaként került a Szépművészeti Múzeumba a svájci Erker Műhely mintegy hatszáz grafikája, amelyekből március 21. óta hetvenet láthat a közönség. A második világháború utáni absztrakt képzőművészeti mozgalmak egyik meghatározó központjának fénykorát a grafikák mellett bibliofil könyvek, hangfelvételek, archív fotók és irodalmi alkotások segítségével ismerhetik meg a látogatók. Vannak a világban bizonyos helyek, ahol egy adott időben rendkívüli módon összesűrűsödnek az események, s így azután jelentékeny kulturális teljesítmények helyszíneként írhatják be magukat a művészet történetébe. Ilyen hely a svájci St. Gallen is, azon belül a Franz Larese (1927–2000) és Jürg Janett (1927-) által alapított Erker Galéria, Ki adó és Műhely. A névadók 1958-tól vezették a galériát, ahol 1963-tól grafikai műhelyt és nyomdát is működtettek. A művészeti központ működése során mintegy másfél ezer grafikai lapot adott ki, az alkotóknak pedig több mint száz önálló vagy csoportos kiállítást rendeztek. A sokszínű Erker kiállításaival, kiadói tevékenységével, sokszorosító grafikai műhelyével, változatos rendezvényeivel méltó helyet foglal el a leghaladóbb nyugateurópai kortárs képzőművészeti szellemi centrumok sorában. A Műhelyben alkotók közül a legjelentősebbek Hans Hartung, Antoni Tàpies, Günther Uecker – akik éveken át dolgoztak St. Gallenben, és életművükben megkülönböztett helyet foglalnak el ezek a műveik. A budapesti kiállítás az Erker-jelenség fénykorára (1962–1987) helyezi a hangsúlyt. ● St. Gallen-i kalandok Hartung, Tàpies, Uecker és az Erker-jelenség Szépművészeti Múzeum, 2012. március 21. – július 1. 38 BUDAPEST 2012 május A kiállítás összekapcsolja a kereskedelem és a szórakoztató vendéglátás témakörét, alkalmat adva arra, hogy megismerkedjünk a sokoldalú 19. század kulturális – elsősorban zenei – életének egy meghatározó területével. A korszakban kevés hangverseny- és bálterem állt rendelkezésre, így a vendéglátóipar segített alkalmas helyszíneket biztosítani a különböző szórakozási igények kielégítésére. A rendezvények tágas teret igényeltek, és helyet a nagyobb zenekarok számára, nem beszélve az elegáns környezetről és az étkezés lehetőségéről. Az egyre szaporodó vendégfogadók és szállodák így lettek híres „felkapott” helyekké. A kiállítás a magyar cigányzenészek hajdani megbecsülését, rangját is felvillantja. A szórakozásnak ezek a látszólag ártalmatlan formái ugyanakkor igen sok politikai felhangot hordoztak: a magyar viselet, a magyar tánc, a magyar zenei műfajok a cigányzenész muzsikájától az operáig, mind a nemzeti öntudat kifejezői és ébren tartói is voltak. A bemutató másik nagy tematikai egysége a fenti „fogyasztókat” kiszolgáló zenemű- és hangszer-kereskedelem. Az 1860-as évektől a zeneműkiadók már egyre-másra dobták piacra a nyomdatechnika fejlődésével egyre olcsóbban előállítható kottákat. Ezek a cégek a zenemű-kiadás mellett többnyire könyveket, később fonográf- és gramofonlemezeket, sőt hangszereket is árusítottak. Boltjaikról hirdetések, fényképek, fejléces számlák jóvoltából elég részletes ismeretekkel rendelkezünk a 19. századból is. A kiállításon látható egy korabeli zenemű- és hangszerbolt belső részlete, valamint a kereskedők és hangszergyárosok termékei, árjegyzékei, reklámjai, hangszerei, kottái. A látogató belehallgathat a zeneművekbe, virtuálisan barangolhat a zeneszerzők, előadók és helyszínek, de akár a táncfajták között is. ● Csárdás, polka, zepperli Vendéglátás és zenemű-kereskedelem a 19. században Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2012. június 16-ig Hans Hartung grafikája Antoni Tàpies: Kézlenyomatok (Empreintes de mains). 1980 Színes litográfia, papír Litográfia, papír
