Budapest, 2012. (35. évfolyam)
5. szám május - Saly Noémi: Ifipark – Il Silenzio, örökre?
A hely neve Ifjúsági Művelődési Park lett, de így csak a hivatalos iratokban emlegették, s ott se sokáig. Ifjúsági Park, a közbeszédben pedig egyszerűen Ifipark volt a megnevezése. Jórészt társadalmi munkában épült: a profiépítők, szerelők és kertészek mellett főként az I. kerületi KISz-tagok jeleskedtek. Balázs Magdolnának a Budapesti Negyed 1994-es, Kultuszok és kultuszhelyek című számában megjelent tanulmányából pontosabb részletek derülnek ki: „... az építkezés pontosan úgy folyt, ahogy a 60-as, 70-es években bármely önerős építkezés, amelyiknek nem volt elegendő pénze. Kalákában, a költségek és az energiák rejtve maradásával és pazarlásával. Csak a bennfentesek illetve az utókor oknyomozója tudhatta, hogy a park létrehozásakor a műemlékek helyreállítására 36 millió forintot, illetve az új épületek (színpad, pénztár, öltözők, étterem) kialakítására további 9 millió forintot költött a Fővárosi Tanács. Ezen költségek és munkálatok során létrehoztak egy 500 méternyi táncteret, 800 személyes vacsorázóhelyet, összesen 2500 fő számára biztosítottak szórakozási lehetőséget.” 1961. augusztus 20-án – az Alkotmány napján – volt a megnyitó. Az 5 forintos belépőjegy nem volt olcsó. De a több ezer hivatalos meghívott mellett még így is sok százan álltak sorba: hátha mégis bejutnak. Aki kint rekedt, szélhordta foszlányokban hallhatta a Nebuló zenekart, Bodrogi Gyulá t vagy Németh Lehelt: „Reszket a hold a tó vizén...” Az első szezon másfél hónapig tartott, és a park még csak a hét három napján működött, de így is 25 ezer vendég fordult meg benne. A következő évad jóval hosszabb lett (s onnantól mindig: május 1-től szeptember 20-ig), és 70 ezer látogatót hozott. Ekkor már négy napon tartottak nyitva, és vasárnap délelőtti gyerekműsorokat is kínáltak, kétforintos beléptidíjjal. A parkban melegkonyhás étterem is volt, szép időben százak ebédeltek a színes abrosszal terített, csíkos napernyőkkel árnyékolt asztaloknál magyar nóta vagy divatos esztrádzene mellett. Az esti műsorban – amint a Sebők János szerkesztette Volt egyszer egy Ifipark című „emlékkönyvből” tudható (1984) – ekkor még ugyanaz a zene szólt, mint a város bármely másik, „felnőtt” közönségre szabott szórakozóhelyén. A korszak sztárjai: Bilicsi Tivadar, Csákányi László, Zsolnay Hédi, Kovács Erzsi, Ákos Stefi, Németh Lehel, Toldy Mária, Koós János, Aradszky László énekeltek, a Holéczy együttes és olykor egy-egy feltörekvő, fiatal banda játszott. Szavalóversenyek győztesei, irodalmi színpadok is bemutatkoztak, voltak táncversenyek, és olykor külföldi együttesek is színre léptek, a baráti országokból. 1961 decemberében az Ifjúsági Park „téli helyiségének” kinevezett Dália presszóban (a Bajcsy-Zsilinszky út és az Alkotmány utca sarkán, a volt Seemann kávéház egyik helyiségében) megalakult az Ifjúsági Jazzklub. Olyan zenészeket lehetett hallgatni, mint Pege Aladár, Kovács Gyula, Szakcsi Lakatos Béla, Deseő Csaba, Garay Attila. Itt játszottak Ber gendyék, akik az Ifipark hivatalos együttesévé Ifipark – Il Silenzio, örökre? Saly Noémi Az ostromban súlyosan megsérült Várbazár fölött, a gyönyörű kilátású kertben tizenöt éven át nagy romhalmaz csúfoskodott: ledőlt oszlopok, összehányt kövek, törött cserepek. A KISZ budapesti bizottságán született az ötlet 1961 tavaszán: alakítsák át a fiatalok számára szabadtéri szórakozóhellyé. 28 BUDAPEST 2012 május