Budapest, 2012. (35. évfolyam)
5. szám május - Perczel Olivér: Állatkertünk megnyitja kapuit
Rátonyi Zoltán 1907 júliusában külföldi tanulmányútra indult, amelynek fedezésére hatszáz koronát utalványoztak ki számára. A mintegy húsz napos út során az igazgató kissé túlköltekezett, visszatértekor további száz koronát kért költségei fedezésére. Gondoskodni kellett a munkások elszállásolásáról, ezért a volt zsiráfházat átalakították, itt kapott ideiglenesen helyet az építésvezetőségi iroda is. A pénz mindig kevés... A főváros 1908. júniusi 10-i közgyűlésén határozott arról, hogy az intézmény 1909-től az Állat-és Növénykert nevet viselje, s megajánlottak további 712.000 koronát a munkálatokra. Itt döntöttek a bizottság tényleges irányítását ellátó „12 fős bizottmányról”, ahol az irányítást egy szűkebb, hét főből álló albizottság végezte. Ők a munkát közös külföldi tanulmányutakkal kezdték. Ezeket kezdeményező kérvényük szerint: „a nagyobb külföldi állatkertek beosz tásának, az állatok mikénti elhelyezésének, az egyes férőhelyek anyagának, készítési módjának és a kapcsolatos összes egyéb szakkérdéseknek a helyszínen való tanulmányozása céljából” szükséges egy ilyen programot végrehajtaniuk, fedezetül ötezer koronát kértek. 1908 augusztusában utaztak külföldre, két csoportban. Dr. Bódy Tivadar tanácsnok, dr. Lendl Adolf és dr. Neuschloss Kornél 2600 koronát használt fel, dr. Rátonyi Zoltán, Végh Gyula építésvezető mérnök és a két építész, Kós (Kósch) Károly és Zrumeczky Dezső pedig – más programmal – 2400 koronát. Feljegyzéseket készítettek, fényképeztek, konzultáltak a kollégáikkal. Így szerzett tapasztalataikat is beépítve, a városligeti hely adottságait figyelembe véve dolgozták ki aztán az új állatkert építési, parkosítási, állatelhelyezési tervét. Ezt, miután a testület is jóváhagyta, 1909. április 9-én adták át a fővárosnak. A Közmunkatanács is rábólintott pár napon belül, így az időközben, 1909. március 20-án bezárt kertben megkezdődhetett a tényleges építkezés. A külföldi tanulmányutak tapasztalatai közül az iratok kiemelkedő fontosságúnak minősítik a hamburgi állatkert igazgatója, Karl Hagenbeck gyakorlatát. Az ő ne véhez kötődik a „száraz árkos” rendszer. Lényege, hogy az állatokat természetes környezetükben, rácsok nélkül mutatják be, mély árkokat húzva közéjük és a látogatók közé. S az 1866-os megoldással ellentétben nem ketreceket alkalmaznak, hanem a természetes élőhelyekre hasonlító környezetet igyekeznek kialakítani: füves, fás, bokros, patakos, tavas, sziklás „udvarokat”. A tervek közé bekerült a 33 medencéből álló akvárium is, amelyet dr. Lendl Adolf dolgozott ki, a mozaikos, gyöngyházkagyló- és korallberakásos enteriőr dr. Neuschloss Kornél irányításával készült el. Új ötletként született meg a pálmaház, ezt dr. Heltai Ferenc javaslatá ra építették meg. Az impozáns épületet Räde Károly és Ilsemann Keresztély tervei alapján készítették el. A park kialakítása során igyekeztek megőrizni a meglévő értékes fákat, az újak telepítésénél pedig arra törekedtek, hogy minél több hazai és sok jól honosodó külföldi fajt tudjanak bemutatni a látogatóknak. Hamarosan kiderült, a büdzsét újra és újra bővíteni kell. Évenként folyamodtak a pótlásért, végül az 1909. június 23-án tartott közgyűlésen újabb 1.728.000 koronát adtak az építkezések lebonyolítására, mivel az „intézmény rendezésének, kiépí tésének, parkozásának és felszerelésének teljes befejezésére, a szükségelt új állatok beszerzésére, úgyszintén az akvárium és a pálmaház, illetőleg virágház építésére, berendezésére és felszerelésére” erre még feltétlenül szükség volt. Sziklák a Gellérthegyből Az 1909-ben kezdődött építkezés során három év alatt készült el a kis- és a nagy sziklacsoport. Mintának a hamburgi (stellingeni) állatkert hasonló szerkezeteit tekintették, Végh Gyula mérnök és Benke Gyula szobrászművész munkája ez a két látványos elem. Mindkettő üreges, a Gellérthegy dunai oldaláról veszélyességük 12 BUDAPEST 2012 május A legendás főbejárat forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény