Budapest, 2012. (35. évfolyam)
4. szám április - HELY-SZÍN - Csontó Sándor: A jótevő
15 BUDAPEST 2012 április – Csókolom, hogy a pogácsa? – Háromszáz forint. Vajas pogácsa, nagyon kiadós. Budapest egyik forgalmas pontján a februári dermesztő hidegben, kora délután egy töpörödött nénike támaszkodik az utcán hatalmas bőröndjére. Határozott hangon kínálja gondosan csomagolt portékáját. Pogácsa, túrós és almás pite, kókuszkocka. A zacskónyi pogi legalább húsz deka. Megkóstolom, tényleg! a nagymamámé se ízlett jobban. – Maga készíti? – Természetesen, délelőtti sütés, még langyos. – Nem fázik? Kellemetlen az idő. – Tudja, minden csak szokás kérdése, rétegesen felöltöztem. Jövök majdnem minden nap, már vagy három éve. Egy évig közben Németországban bébiszitter voltam. Egy nagyobbacska gyermekre vigyáztam és főztem. Még a polgáriban ragadt rám annyi német, elegendőnek is bizonyult. Leesett az állam. Hihetetlen. A néni nyolcvankét esztendős. Ezt a generációt más fából faragták. Hol leszek én 82 éves koromban? – Gondolom kevés a nyugdíj, és muszáj így kiegészíteni. Felnéz rám. A szeme olyan kék, mint nyáron a felhőtlen balatoni ég. – Sokan vagyunk, nagy a család, muszáj segíteni. Az egyik lányunokámnál lakom, öt dédunokával együtt. Nekünk kettőt adott az Isten, még kettőt mellévettünk a fóti gyermekotthonból. Mekkora lelke van ennek az asszonynak? Most már nem mozdulok Irénke néni mellől. Nem kell az árut a vevőkre tukmálni. Jönnek sorban az érdeklődők mindenféle korosztályból. Amint megállnak egy percre a nagy rohanásban, lehull a feszültség az arcukról, feloldódnak. Igény van a pogácsára és a figyelemre. Fiatal pár a közeli irodaházból, mondják, ők visszajárók, de sokszor nem kérik a visszajárót. Visznek a kollégáknak is, mert szájról-szájra terjed a hír. Szőrmebundás, kövérkés, festett hölgy a pitére esküszik. Ömlik belőle a szó, a vásárlással, úgy gondolja, erre is jogot formált. Cukorbeteg, naponta négyszer szúrja magát, de nem érdekli, kell neki, amit megkíván. A lánya Svájcban rúdtáncosnő. Nem erről volt szó, amikor kiutazott, de hát ez is lehetőség. Borostás férfi borszagú lehelettel, bő szóval alkudni próbál. Ennyiből?! Majd jó érzékkel a pogácsát választja, csúszni fog rá a fröccs. Csak ő el ne csússzon, helyenként síkos a járda. Elviharzik mellettünk egy piszkafa, és odavágja: – Erre biztos nincs engedélyük! Elönti az agyam a löttyös indulat. Utánaszólok. – Majd gondolok magára nyolcvan évesen a hatvanezres rokkantnyugdíjával. Szégyellje magát! Én is szégyellem magam. Irénke néni csitít. – Aki az utcán árul, arra más „törvények” vonatkoznak. Ne foglalkozzon vele. A kis problémákat nem kell komolyan venni. A nagyokat meg próbáljuk megoldani. Tudja, én is aggódhatnék, mikor zavarnak el a közteresek, vagy jelentenek fel a rendőrök. – Itt tetszik lakni a környéken? – Nem, dehogyis, vonattal járok be Veresegyházról. – Akkor félig-meddig földik vagyunk! – kiáltok fel. − Én Erdőkertesen lakom. – No, látja, kicsi a világ, és ott merre? – Hát a Fő úton, egy régi ház fenyőfákkal kerítve. – Tudom. Az a Kosinszky-ház, nagyon tisztességes emberek voltak. Gyerekkoromban sokat jártunk hozzájuk, mert vittük Pestre eladni a gyümölcseiket. Néhány száz méterrel lejjebb laktunk, amikor két évesen odaköltöztünk a szüleimmel. Leesett az állam. A házunkat 1924 körül valóban Kosinszky Viktor szőlész, nyugalmazott miniszteri tanácsos –1904 és 1914 között a Párizsban székelő Nemzetközi Borbizottság elnöke –, építtette. Megtaláltam a nevét, amikor az ajtókat újítottam fel. Krétával ráírta az asztalos, az egyiken még ma is olvasható, ha nehezen is. Irénke néni szedelőzködik, minden elfogyott. – Nagy a probléma, eltörött a kereke a kocsimnak, nem lehet húzni. Most megyek Újpestre, ott veszek olcsóbbat, de a mai keresmény rámegy. Pedig még vásárolnom kell a holnapi alapanyagokat – mondja nagyot sóhajtva. Ha nem kapaszkodna bele a kocsiba, még elfújná a szél. A receptet még jókor elkértem. 1 kg liszt, 2 kocka margarin, evőkanál só, 1 élesztő, 2 tojás sárgája, 1 nagy tejföl. Lágy tésztát dagasztunk, az élesztőt pici tejben felolvasztjuk. 1-2 óra pihentetés után nyújtsuk ki kisujjnyi vastagra. Tojásfehérjével kenjük meg, és kis szaggatóval szaggassuk kerekecskére. 20-30 percre dugjuk a sütőbe. Közben kis figyelmet szenteljünk neki! ● A jótevő Csontó Sándor HELY-SZÍN
