Budapest, 2011. (34. évfolyam)
1. szám január - Zappe László A Nyugat női és nőügyei
27 BUDAPEST 2011 január Csaknem három évvel ezelőtt, 2008 elején, a 20. századi magyar irodalmat meghatározó folyóirat centenáriuma alkalmából az Örkény Színház Várady Szabolcs és Réz Pál szerkesztésében, Mácsai Pál rendezésé ben emlékezetes irodalmi műsort mutatott be Nyugat 2008–1908 címmel. Most Bíró Kriszta, a színház művésze, aki annak az estnek is részese volt, nőNYUGAT címmel látszólag kiegészítést, folytatást, lábjegyzetet fűzött ahhoz. Ugyanazzal a módszerrel, alapos filológiai felkészültséggel, nyílt szellemmel és biztos színpadi érzékkel a Nyugat nőiről állított össze színház előadást. De talán még a tudós férfiak ünnepi produkciójánál is erősebbet, hatásosabbat, olykor mélyebbet. Pedig az sem volt éppen szokványos, pusztán emelkedett, ám kevés újat mondó múltidézés. Anélkül, hogy egy szót is szólt volna róla, a jelenről szólt az, minden szavával, évszázados idézetével arra emlékeztetett, mennyit romlottunk, romlott a világ azokhoz a reményekhez képest, amelyekkel az akkori fiatal magyar irodalom nekivágott az előző évszázadnak. Az a friss levegő, merész szellemiség, amelyet annak az estnek az összeállítói színpadra idéztek, nemcsak a 20. század borzalmaival szembesítettek, de azzal a sekélyességgel, reménytelenséggel is, amellyel most az új évezrednek nekivágunk. Bíró Kriszta összeállítása – ezt is Mácsai Pál rendezte meg, a Thália Színház Arizona Stúdiójában, a két színház közös produkciójaként – ugyanezt a kort, ugyanezt a szellemiséget, ugyanezt a szabadságszomjat, hitet és reményt idézi meg, de két nagy különbséggel. A Nyugat nőinek, azaz egyfelől a folyóiratban megjelent, feltűnt nőíróknak és költőknek, másfelől a férfi írók nőinek – szerelmeinek, feleségeinek – sorsa és írásai sokkal mélyebben, mondhatni duplacsavarral emlékeztetnek a szabadság múlt század elején Magyarországon is nagy erővel feltámadt szellemére. E száz évvel ezelőtti lányok, asszonyok számára nemcsak általános emberi igény, követelmény volt a szakítás megrögzött életformákkal és eszmékkel, hanem külön harcot kellett vívniuk női mivoltuk szabadságáért. Kékharisnyák, szüfrazsettek voltak valamennyien. Hályogkovácsi bátorsággal fogtak neki, hogy új szerepet találjanak maguknak az életben, a családban, a házasságban és az irodalomban, hogy valóságos minták nélkül, legfeljebb irodalmi bálványok nyomán kívánják életüket alakítani. Éles nyelvű, ironikus bölcsek éppúgy lettek belőlük, mint szent és kevésbé szent szörnyetegek, vagy éppen a küzdelem tragikus áldozatai. A másik lényeges eltérés, hogy a Nyugat centenáriuma óta eltelt időben érezhetően hátrált, visszafelé ment a magyar közélet, közszellem, közhangulat azon az úton, amelyen a hajdani folyóirat nyomdokain mégiscsak valameddig eljutott. A nőNYUGAT most, az Arizona Stúdióban egészen más szellemi légkörben szólal meg, mint annak idején a Nyugat 2008–1908 előbb a MűPa, majd az Örkény Színház pódiumán. Még nagyobb a kontraszt a pódium nyugatos és az utca magyaros szelleme között. Talán ezért is szól nagyobbat egy-egy szöveg, egy-egy hangsúly, egy-egy fintor. Mi, a nézőtéren ülők is, éppúgy, mint a szövegeket citáló színésznők, érzékenyebbek lettünk a megidézett szellemre. Öt színésznő, fekete nadrágkosztümben, hosszú vörös padon ülve (díszlet, jelmez: Füzér Anni ) idézi a régi asszo nyokat (és férfiakat). Bíró Kriszta, Für Anikó, Hámori Gabriella, Kerekes Viktória és Lázár Kati alakul át hol Ady End révé, hol Móricz Zsigmond dá, hol Szabó Dezsővé, hol Kosztolányi vá, Karinthy vá, Babitscsá, Szabó Lőrinc cé, hol meg Kaff ka Margittá, Brüll Adél lá, Boncza Bertá vá, Harmos Ilonává, Török Sophie -vá, Holics Jankává, Simonyi Máriá vá, Böhm Aran kává, Litkei Erzsébet té. A szerkesztő nemcsak szellemes és jellemző, hanem színpadképes szövegeket is válogatott össze, amelyek pontosan illeszkednek egymáshoz, felelnek egymásnak, vagy éppen dialógust, valóságos jelenetet képeznek, a rendező pedig érzékeny figyelemmel osztotta szét a mondatokat, a szerepeket, a jeleneteket. A játszók-beszélők fölött megdöntött kockában Szalai András cimbalmozik. Couperin és Kákonyi Árpád dallamaival kíséri, néha zavarja a hol mulatságos, hol fájdalmas, de végig felszabadító estét. ● fesztivál, amelyre hivatásos társulatok és előadók éppúgy neveznek, mint amatőrök, a hagyományos versmondás mellett verszenével, versszínházzal és versfilmmel is. Legutóbb épp a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház vitte el a rangos Kaleidoszkóp-díjat, de a határokon túlról is számos társulat érkezett. Idén Pécsett több ezer ember élvezte az előadásainkat. Ennyi embert versműsoron ott már régen láttak. Valóban ernyőszervezetként működünk, mert vannak helyi és regionális szervezeteink még a határokon túl is, közel és távol; Lendván, a Vajdaságban, de még New-Yorkban is van tagszervezetünk, olyan klub, ahol magyarul verselnek, és időnként meghívják az egyesület tagjait. A korábbi években megszoktuk, hogy a tehetséges versmondók, a szavalóversenyek győztesei előbb-utóbb feltűnnek valamelyik színház társulatában. Mára ez a kapcsolat egészen más. A színészek túlképzése miatt egyre nehezebb amatőrként bekerülni egy-egy társulatba. A színházaknak, színészeknek, költőknek viszont egyaránt fontos lett, hogy jelen legyenek az előadóművészetnek ezen a klasszikus terepén, részt vegyenek a versmondó versenyeken és az Egyesület munkájában. A tagok között találjuk Huzella Péter t, Jordán Tamás t, Né meth Kristófot, Karafiáth Orsolyá t, Kinizsi Ottót, Varró Dániel t, Galkó Balázs t, Turczi Istvánt, Kálloy Molnár Péter t, Lackfi János t és Gerendás Péter t is. Ahogy verset mondani a különböző szavalóversenyeken minden nap lehet, verset hallgatni szinte folyamatosan. Elég megnézni a vers.hu oldalon a programnaptárt, vagy megkeresni a világhálón a 2006 óta működő, az Év Honlapja különdíjat elnyert online Versrádiót. A Civiliáda rovatban bemutatkozó valamennyi közösség elmondhatja, hogy működéséhez egyre nehezebben tudja előteremteni a szükséges pénzt. A Magyar Versmondók Egyesülete sincs másként. A tagdíjfizetésért – ami havonta két Túró Rudi ára – számos kedvezményt nyújtó Versmondó kártya és a Versmondó folyóirat éves előfizetése jár. Mecénásaik pedig „A Verskultúra Lovagja” címért vetélkedhetnek. Ötletben nincs hiány. ● A Nyugat női és nőügyei Zappe László
