Budapest, 2011. (34. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: Budapestnek emlékül
A 19. század utolsó évtizedéhez érve határozott úgy a főváros, hogy képzőművészeknek ajánlja fel a terézvárosi Epreskert területéből kimért telkeket, kedvezményes feltételekkel. Az egyiket ezek közül Jókai Mór adoptált leánya leányának – „har madik Rózának” – az ura, Feszty Árpád vehette meg, apósa hathatós közreműködésével. Feszty még csak tehetséges kezdő, de egyénien gondolkodó művész, akinek stílusa a nemzeti romantika hatására éppen akkor formálódik, s a reprezentativitás jegyeit mutatja – s ebben nyilvánvalóan szerepet játszik az akkor már élete zenitjén járó, fejedelemnek kijáró tisztelettel körülvett Jókai Mór. Harmadik Róza is művésznek tanult. Hivatalosan unokája volt a félistennek, a hatalmas és népszerű írói életmű alkotójának. Legalábbis a család ügyeiben járatlanok így tudták. De valójában örökbefogadott leánya, mint ahogy az volt az édesanyja, a második Róza is, aki Lendvay Márton és Laborfalvi Róza házasságon kívül született gyermekeként látta meg a napvilágot Pesten. Ez a leányka, harmadik Róza is ugyanolyan titkos szerelemben fogant, mint az édesanyja. Vér szerinti apja Andrássy Gyula volt. Különös família a szegény Jókaié... Fesztynek és ifjú feleségének állandó ihletforrása Olaszország. Feszty él-hal Velencéért, így aztán, amikor úgy dönt a család, hogy a mai Bajza utca 39. számú telkén városi palotát építenek maguknak, a Canale Grande partján álló Palazzo Erizzót választja mintának. Megkérve Gyula fivérét, hogy tervezze meg a házat. (Nem ő az egyetlen, és nem is a legjelesebb építész a famíliában, de éppen mert nem nagyágyú, hajlik mindenben a megrendelőt kiszolgálni.) Alig több mint egy év alatt jutott el a produkció a rajzoktól a megvalósulásig: 1891 nyarán kapják meg a használatbavételi engedélyt. Kis palota valóban, a Kmetty utca felőli oldalon a két szintet egy térben egyesítő hatalmas, mintegy száz négyzetméteres műteremtoldalékkal kiegészítve. Jellegzetes bútorait is Velencében vadász sza össze a házaspár, régiségkereskedőktől vásárolva meg a lámpákat, csillárokat, kilincseket, bútorokat – köztük az utolsó dózse, Manin D. Luigi (1725–1802) hu szonnégy faragott székét és brokát foteljeit. Ezek a nagy ebédlőben sorakoznak majd, a hatalmas asztal körül, ahol gyakran gyűlik össze az irodalmi és művészeti meg a pesti szalonokban járatos elit közönség egy-egy nagy vacsorára. Ilyenkor Jókai az ugyanekkor vásárolt trónszékszerű alkalmatosságban foglal helyet (az érdeklődés középpontjában), hogy még komáromi gyermekkorából való, ütött-kopott-horpadt kanalával fogyassza el – ha kedvéért éppen azt tálalják föl – a felséges Jókaibablevest („bableves disznókörömmel” – mondja ő, hozzátéve: jó kastélyost illik iszogatni közben). Az épület lakótömbje két szintre tagolódik. A földszinten laknak Fesztyék, az emelet Jókaié. Itt helyezkedik el a méretes közös ebédlő (ahová a műteremből éppen úgy fel lehet jutni, mint az udvarra ereszkedő lépcsőházból, de akár a szomszédos dolgozószobából is). Az írófejedelem szentélye is igen nagy, és reprezentatív igénnyel van berendezve. Alkalmas a társas együttlétre is, az idős mester gyakran vele öregedő barátaival és híveivel kártyázik itt, vagy múlatja a pihenésre szánt időt. Az ötven (!) négyzetméteres dolgozószobából, annak bal oldali, udvar felőli falánál nyílik a hálószobája ajtaja, onnan pedig a kis fürdőszobáé, az udvari lépcsőház felső terében kialakított helyiségé. Budapestnek emlékül Buza Péter A magyar irodalom talán legismertebb alkotója egész felnőtt életét, majd hatvan esztendőt, városunk polgáraként élte le. Igaz, a Svábhegyen és környékén szívesen foglalkozott gazdálkodással: hegyi „majorságának” legfőbb terméke a szőlő és a bor volt, utóbbiak közül a történelmi fajtákat pártolta, legszívesebben a kástélyost kínáló, vékony színű kadarkát fogyasztotta. Az „új földesúr” azonban csak és kizárólag Pesten lakott. Ha minden otthonát számba vesszük, a címek száma meghaladja a tucatot: Jókai Mór szinte folyton költözködött. Utolsó „békeéveit” – a második házasságáig eltelt közel egy évtizedet – egy Bajza utcai reprezentatív műteremházban töltötte, vejének, Feszty Árpádnak családjával. Körülnéztünk a villában, most, hogy eljött az ideje elárulni az olvasónak: márciusban megjelenik a Budapest Könyvek sorozat immár ötödik kötete – kiadója a Budapesti Városvédő Egyesület és a Petőfi Irodalmi Múzeum –, az írófejedelem pesti otthonainak, budai kertjének történetét feldolgozó, gazdagon illusztrált munka. Budapestnek emlékül. 17 BUDAPEST 2011 február Jókai-Feszty-Petőfi ház
