Budapest, 2011. (34. évfolyam)

2. szám február - DRÓTPOSTA - Ich bin auch a’ Jid… Összeállította: Saly Noémi

Saly Noémi (SN): Toronyi Zsuzsa kérdez ­teti: hol a nyavalyában készült ez a fénykép? Én a külső Király utcára tippelek. Vagy az nem ennyire széles? Kertész? Vagy egy má­sik párhuzamos? N. Kósa Judit (NKJ): Inkább belső Ki ­rály, a legeleje, vagy Kertész, a Király és a Dob között. Ha holnap estig nem oldódik meg, kinyomtatom, végigjárom. Sándor Tibor (ST): A fotós Jevgenyij Haldej, aki a Reichstagra a zászlót kitűző orosz katonáról készült képet csinálta. Kemény Mária (KM): Gyerekek, a Dob ­nak és a Kertésznek és akármelyik gettóbeli utcának nincs ilyen nagy távlata. De a külső Király is gyanús, ha a Körút felől nézzük, mert nem ennyire egységes a házak magas­ságát tekintve. Lehet, hogy külső Király, de a Lövölde tér felől. SN: Az, hogy most az autóktól nem látjuk a valós arányokat, nem jelent semmit. Nyíl­egyenes, hosszú utcák vannak az Erzsébet­városban. És persze a kameraállás is csalóka. NKJ: Tegnap végső kétségbeesésemben feltettem az index Budapest Anno topikjára a Haldej-képet. Beletelt majdnem huszon­négy órába, de íme a megfejtés, tehtube -tól. http://forum.index.hu/Article/show Article?t=9008373 Haldej bizonnyal január 18-án készítet­te a képet, és valóban tőle tudta meg a pár, hogy a gettó felszabadult, de történetesen nem itt voltak, hanem pár kerülettel odébb. A Ráday utcában. Faragó Balázs (FB): A törzsasztalt át le ­hetne keresztelni kálámbó vagy derik klub­bá, ez jobb volt mint egy davinci kód! Gra­tulálok! SN: Jaja. Habár az igazi dicsőség az in ­dexes topik-beli emberé. NKJ: Shlomo Stern , ÉS, 2006: „... ez az azóta ikonná és mementóvá vált kép nagy­bátyám, Klein Zoltán és felesége, szül. Stein Malvin gyermektelen házaspár képe, akik velem együtt a Wesselényi utca 13-as get­tó-ház pincéjében élték meg a felszabadulást. Ők a Vilmos császár úton az azóta lerombolt Marokkói-udvarban laktak, és ott volt sport­üzletük; nem sokkal élték túl e kép felvételé­nek idejét.” Ha ők azok, mit kerestek a Ráday utcá­ban? Elképzelhető, hogy a Wesselényiből a frissen megnyitott gettófalon át oda men­tek (és nem az ellenkező irányba, a Marok­kói-udvarba), ott találkoztak Haldejjel, aki letépte róluk a csillagot? SN: Tegyem hozzá, hogy bármilyen ré ­mültek is szegények, egyáltalán nem tűnnek kiéhezettnek, agyongyötörtnek, betegnek. Szóval nekem gyanús kicsit ez a Stern-fé­le közlés. FB: A felszabadítás után sokan nem hitték el, hogy valóban vége van. Még jó ideig éltek azzal a tudattal, hogy a németek bármelyik percben visszatérnek. Gondolj bele, hogy egy ostromállapot alatt/közben/után valaki kisétál a gettóból, mert hirtelen eltűnnek az őrök, még jó ideig nem tér magához, és fél, hogy mi fog történni a következő percben. Így céltalanul fel-alá sétálva a városban nem olyan nagy távolság a Wesselényi és Ráday közt, ahol a szovjet katona rájuk talált, akit először németnek néztek. Nem csoda, hogy meg vannak riadva a fotón! SN: Balázs, én azt szinte kizártnak tar ­tom, hogy céltalanul lődörögnek. Inkább siettek megnézni valakit, él-e még. Anyám mesélte, hogy az ostrom után főleg két do­log miatt mentek ki az emberek: egymást keresték, és kaját kerestek... NKJ: Haldej a vele készült portréfilmben állítólag határozottan állítja: a gettóban ta­lálkozott a pincéből épp előtámolygó párral. Neki elég pontosan kellett tudnia, hogy a frissen lebontott gettókapun belül vagy azon jóval kívül csinálta-e élete egyik leghíresebb fotóját. Hiszen azt is felidézi, hogyan tépte le ezekről az emberekről a csillagot. FB: Szerintem az ő szempontjából is ért ­hető a sztorija, ha valakit Közép-Ázsiából egy előretolt frontvonalra helyeztek, azt sem tudja szerencsétlen, hogy Magyarországon van vagy Ukrajnában. Ilyen módon nem lehet számonkérni, hogy nem ismeri Bu­dapest helyszínrajzát, és neki ez az egész egy gettó volt. NKJ: Nem négyelemis frontkatona volt, hanem dokumentátor, látott már egyet s mást, és aligha keverte össze a gettón be­lüli és a kívüli területet. Az volt a dolga, hogy fényképezze le, amit lát, és jegyezze meg (rögzítse), mit fotózott. A sztori kerek egész: gettó, rémült emberek, lefotóz, letép. Ehhez képest nagyon fontos részlet, hogy ezek az emberek két kerülettel odébb lettek megörökítve, és kitüntetetten érdekes, hogy pontosan mit mondott a filmen. Bogárdi Mihály (BM): Hogyan kerül ­tek a gettóból a Ráday utcába, sárga csillag­gal (!), ha azt hitték, hogy még nincs vége a nyilas uralomnak? Ha ugyanis – csillaggal dekorálva – valahogyan kijutottak volna is a gettóból, az első sarkon agyonlőtték volna őket, nem jutottak volna el a Ráday utcáig. Amikor pedig megnyílt a gettó, mindenki letépte a csillagot. Volt, aki eltette emlékbe, de sokan egyszerűen eldobálták. Nem tar­tom valószínűnek, hogy a Ráday utcáig el­sétáltak volna csillagozottan. Esetleg a fény­képezés kedvéért felrakták?? ST: Évek óta ahányszor láttam ezt a képet, mindig az volt a benyomásom, hogy terve­zett kép. Másnak is feltűnt a jól öltözöttség (selyemsál, hibátlan kalap stb.), a jól táplált­ság, egyebek. Sosem tetszett, hogy a Haldej többi képén látható fésületlenséghez képest itt milyen nyugodt, rendezett az expozíciós helyzet. Amikor olvastam a Reichstag zászlós kép történetét, még inkább erősödött ben­nem az érzés, hogy ez egy illusztrációs cél­lal, kicsit később felvett portré. Most, hogy kiderült a Ráday utca, még inkább. És még valami: az utca két oldalára fel van söpörve a szemét és a törmelék. A fel­szabadulás napján? Ilyen rendezettséget csak egy kicsit későbbről ismerek sokat. (A csillagok is nagy öltésekkel vannak felfér­celve, de ez igazán nem erős érv.) Amondó vagyok: egy pár héttel későbbi, rekonstruált képről van szó. Bor Ferenc (BF): (...) ahogy olvasom, mindannyiunkban megfordult: beállított képről lehet szó. A helyszín, a csillag viselé­se akkor és ott, az üres utca (kijárási tilalmat csak 30-án vezettek be, akkor is éjszakait), az Erkel utca sarkán a fotós felé néző katonák, Ich bin auch a’ Jid... Összeállította: Saly Noémi Olvasóink ismét betekinthetnek a Nagy Budapest Törzsasztal tagjainak körpostájába. A kérdést ez alkalommal a Magyar Zsidó Levéltár kutató­ja, Toronyi Zsuzsanna tette föl, aki egy híres fénykép pontos színterét akarta meghatározni. A megfejtést ezúttal nem mi adtuk, de szokás sze­rint újabb rejtélyek következtek... Az öt napig tartó vitát rövidítve, kissé szerkesztve közöljük. 8 BUDAPEST 2011 február DRÓTPOSTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom