Budapest, 2011. (34. évfolyam)
2. szám február - DRÓTPOSTA - Ich bin auch a’ Jid… Összeállította: Saly Noémi
Saly Noémi (SN): Toronyi Zsuzsa kérdez teti: hol a nyavalyában készült ez a fénykép? Én a külső Király utcára tippelek. Vagy az nem ennyire széles? Kertész? Vagy egy másik párhuzamos? N. Kósa Judit (NKJ): Inkább belső Ki rály, a legeleje, vagy Kertész, a Király és a Dob között. Ha holnap estig nem oldódik meg, kinyomtatom, végigjárom. Sándor Tibor (ST): A fotós Jevgenyij Haldej, aki a Reichstagra a zászlót kitűző orosz katonáról készült képet csinálta. Kemény Mária (KM): Gyerekek, a Dob nak és a Kertésznek és akármelyik gettóbeli utcának nincs ilyen nagy távlata. De a külső Király is gyanús, ha a Körút felől nézzük, mert nem ennyire egységes a házak magasságát tekintve. Lehet, hogy külső Király, de a Lövölde tér felől. SN: Az, hogy most az autóktól nem látjuk a valós arányokat, nem jelent semmit. Nyílegyenes, hosszú utcák vannak az Erzsébetvárosban. És persze a kameraállás is csalóka. NKJ: Tegnap végső kétségbeesésemben feltettem az index Budapest Anno topikjára a Haldej-képet. Beletelt majdnem huszonnégy órába, de íme a megfejtés, tehtube -tól. http://forum.index.hu/Article/show Article?t=9008373 Haldej bizonnyal január 18-án készítette a képet, és valóban tőle tudta meg a pár, hogy a gettó felszabadult, de történetesen nem itt voltak, hanem pár kerülettel odébb. A Ráday utcában. Faragó Balázs (FB): A törzsasztalt át le hetne keresztelni kálámbó vagy derik klubbá, ez jobb volt mint egy davinci kód! Gratulálok! SN: Jaja. Habár az igazi dicsőség az in dexes topik-beli emberé. NKJ: Shlomo Stern , ÉS, 2006: „... ez az azóta ikonná és mementóvá vált kép nagybátyám, Klein Zoltán és felesége, szül. Stein Malvin gyermektelen házaspár képe, akik velem együtt a Wesselényi utca 13-as gettó-ház pincéjében élték meg a felszabadulást. Ők a Vilmos császár úton az azóta lerombolt Marokkói-udvarban laktak, és ott volt sportüzletük; nem sokkal élték túl e kép felvételének idejét.” Ha ők azok, mit kerestek a Ráday utcában? Elképzelhető, hogy a Wesselényiből a frissen megnyitott gettófalon át oda mentek (és nem az ellenkező irányba, a Marokkói-udvarba), ott találkoztak Haldejjel, aki letépte róluk a csillagot? SN: Tegyem hozzá, hogy bármilyen ré mültek is szegények, egyáltalán nem tűnnek kiéhezettnek, agyongyötörtnek, betegnek. Szóval nekem gyanús kicsit ez a Stern-féle közlés. FB: A felszabadítás után sokan nem hitték el, hogy valóban vége van. Még jó ideig éltek azzal a tudattal, hogy a németek bármelyik percben visszatérnek. Gondolj bele, hogy egy ostromállapot alatt/közben/után valaki kisétál a gettóból, mert hirtelen eltűnnek az őrök, még jó ideig nem tér magához, és fél, hogy mi fog történni a következő percben. Így céltalanul fel-alá sétálva a városban nem olyan nagy távolság a Wesselényi és Ráday közt, ahol a szovjet katona rájuk talált, akit először németnek néztek. Nem csoda, hogy meg vannak riadva a fotón! SN: Balázs, én azt szinte kizártnak tar tom, hogy céltalanul lődörögnek. Inkább siettek megnézni valakit, él-e még. Anyám mesélte, hogy az ostrom után főleg két dolog miatt mentek ki az emberek: egymást keresték, és kaját kerestek... NKJ: Haldej a vele készült portréfilmben állítólag határozottan állítja: a gettóban találkozott a pincéből épp előtámolygó párral. Neki elég pontosan kellett tudnia, hogy a frissen lebontott gettókapun belül vagy azon jóval kívül csinálta-e élete egyik leghíresebb fotóját. Hiszen azt is felidézi, hogyan tépte le ezekről az emberekről a csillagot. FB: Szerintem az ő szempontjából is ért hető a sztorija, ha valakit Közép-Ázsiából egy előretolt frontvonalra helyeztek, azt sem tudja szerencsétlen, hogy Magyarországon van vagy Ukrajnában. Ilyen módon nem lehet számonkérni, hogy nem ismeri Budapest helyszínrajzát, és neki ez az egész egy gettó volt. NKJ: Nem négyelemis frontkatona volt, hanem dokumentátor, látott már egyet s mást, és aligha keverte össze a gettón belüli és a kívüli területet. Az volt a dolga, hogy fényképezze le, amit lát, és jegyezze meg (rögzítse), mit fotózott. A sztori kerek egész: gettó, rémült emberek, lefotóz, letép. Ehhez képest nagyon fontos részlet, hogy ezek az emberek két kerülettel odébb lettek megörökítve, és kitüntetetten érdekes, hogy pontosan mit mondott a filmen. Bogárdi Mihály (BM): Hogyan kerül tek a gettóból a Ráday utcába, sárga csillaggal (!), ha azt hitték, hogy még nincs vége a nyilas uralomnak? Ha ugyanis – csillaggal dekorálva – valahogyan kijutottak volna is a gettóból, az első sarkon agyonlőtték volna őket, nem jutottak volna el a Ráday utcáig. Amikor pedig megnyílt a gettó, mindenki letépte a csillagot. Volt, aki eltette emlékbe, de sokan egyszerűen eldobálták. Nem tartom valószínűnek, hogy a Ráday utcáig elsétáltak volna csillagozottan. Esetleg a fényképezés kedvéért felrakták?? ST: Évek óta ahányszor láttam ezt a képet, mindig az volt a benyomásom, hogy tervezett kép. Másnak is feltűnt a jól öltözöttség (selyemsál, hibátlan kalap stb.), a jól tápláltság, egyebek. Sosem tetszett, hogy a Haldej többi képén látható fésületlenséghez képest itt milyen nyugodt, rendezett az expozíciós helyzet. Amikor olvastam a Reichstag zászlós kép történetét, még inkább erősödött bennem az érzés, hogy ez egy illusztrációs céllal, kicsit később felvett portré. Most, hogy kiderült a Ráday utca, még inkább. És még valami: az utca két oldalára fel van söpörve a szemét és a törmelék. A felszabadulás napján? Ilyen rendezettséget csak egy kicsit későbbről ismerek sokat. (A csillagok is nagy öltésekkel vannak felfércelve, de ez igazán nem erős érv.) Amondó vagyok: egy pár héttel későbbi, rekonstruált képről van szó. Bor Ferenc (BF): (...) ahogy olvasom, mindannyiunkban megfordult: beállított képről lehet szó. A helyszín, a csillag viselése akkor és ott, az üres utca (kijárási tilalmat csak 30-án vezettek be, akkor is éjszakait), az Erkel utca sarkán a fotós felé néző katonák, Ich bin auch a’ Jid... Összeállította: Saly Noémi Olvasóink ismét betekinthetnek a Nagy Budapest Törzsasztal tagjainak körpostájába. A kérdést ez alkalommal a Magyar Zsidó Levéltár kutatója, Toronyi Zsuzsanna tette föl, aki egy híres fénykép pontos színterét akarta meghatározni. A megfejtést ezúttal nem mi adtuk, de szokás szerint újabb rejtélyek következtek... Az öt napig tartó vitát rövidítve, kissé szerkesztve közöljük. 8 BUDAPEST 2011 február DRÓTPOSTA
