Budapest, 2011. (34. évfolyam)
10. szám október - Szomor Sándor: Most kavarja, vagy nem kavarja?
A magyar rendészet, ezen belül is az állami rendőrség történetét kutatók számtalan olyan személyiséggel akadnak össze – akár a hatóság, akár a „törvényen kívüliek” aspektusából vizsgálódnak –, akiknek életútja, pályafutása, finoman szólva is kalandregénybe illő. Fülig Jimmy (e rövid kis írás címének választott) dilemmáját ugyan egy másik, ráadásul tengerész kapitány ihlette, de bizton állíthatjuk, ha találkozik Thaisz Elek rendőrfőkapitánnyal, legalább annyira gondolkodóba esik, mint Piszkos Fred esetében. Lehet, hogy bennem van a hiba, de minél több információ birtokába jutottam nevezett főrendőrrel kapcsolatban, annál homályosabb lett a portréja. Így jómagam is a tűnődő Rejtő-főhős sorsára jutottam. Többek között emiatt választottam az idén 130 éves Budapesti Államrendőrség első főkapitányáról történő megemlékezés e rendhagyó formáját, személyének felvázolását korabeli események, szituációk felidézésével. Azt pedig döntse el a tisztelt olvasó, hogy most akkor kavarta, vagy nem kavarta... Thaisz Nagybányán, egy jómódú kereskedőcsaládban, 1820-ban látta meg a napvilágot. Fiatalon került Pestre, apja anyagi támogatásával joghallgatóként múlatta bohém hétköznapjait. A sármos, jó kiállású férfi a legkevésbé sem vetette meg (például) a (kéj) nők közeledését, így ismerkedett meg Grün feld Teréziával, aki Luft Rézi néven futott be szép karriert bizonyos szolgáltatások terén. Hősünk részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, Görgey seregében őrnagyi rangig jutott. E mellett 1848 júniusában beválasztották Pest város tanácsába, ahol az osztrák hatalomátvételt követően rövid ideig megőrizhette pozícióját, de nem nyerte el a kellő bizalmat, így a világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült. Az atyai házban nem lelt menedéket, végül – a legtöbb kutató szerint – fogságba esett. A raboskodás okáról, hosszáról és a szabadulás körülményeiről azonban már közel sem ennyire egységesek az álláspontok. Egyes urbánus legendák szerint az ekkor már egy örökség révén gazdag bordélyház-tulajdonos Rézi asszonyság járt közben Thaisz érdekében. Van, aki szerint csak engedményeket ért el, mások úgy vélik, hogy kieszközölte az „intézményét” gyakran látogató prominenseknél, hogy pártfogoltját szabadlábra helyezzék. Míg akad, aki akként vélekedik, hogy a férfi szabadulásáért cserébe mindketten eladták lelküket, és a hatósági besúgók táborát erősítették. Ez utóbbi feltételezést látszik erősíteni a baloldali beállítottságú vicclapban, a régi Ludas Matyiban 1869 áprilisában közzétett, ismeretlen eredetű, „titkos kém” -ek („spitzlik”) nevét felvonultató lista. Ebben eltorzított, de konkrét személyhez köthető húsz nevet hoztak nyilvánosságra, melyek között szerepelt „Szeisz Elek” és „Lebegő Tercsi” . A lényeg: a későbbi főkapitány életének ezt Most kavarja, vagy nem kavarja? Rendhagyó portré Thaisz Elekről Szomor Sándor Ebben az esztendőben a bűnügyi nyomozók egy igen fontos szakmatörténeti évfordulót ünnepelnek. Az államrendőrségen belül 125 évvel ezelőtt, 1886-ban alakult meg a Budapesti Detektívtestület. E jeles esemény tiszteletére az Országos Rendőr-főkapitányság jubileumi Detektív Emlékalbumot adott ki, melynek szerkesztése, megírása során rengeteg érdekes, természetesen nem csak a bűnügyi munkával foglakozó kordokumentumot, újságcikket, írást, anekdotát, ezáltal emberi sorsot ismertem meg. Köztük a legendás főkapitányét, a kétes hírekbe végleg belekeveredni látszó Thaisz Elekét. 14 BUDAPEST 2011 október Thaisz Elek 1865 körül
