Budapest, 2011. (34. évfolyam)
10. szám október - Ráday Mihály: Most jobb
2009. március 9-e óta várakoztunk (újra), lesz-e döntés arról, hogy a szakemberek által előkészített, műemléki védelemre felterjesztett javaslatok meghallgattatnak-e a magasságos kormányhivatalokban, vagy sem. A rendszerváltás után lelassult a műemlékké nyilvánítási eljárások sora. Most, két és fél év után megint egyszer megtört a jég. Bár néhány előterjesztés ezúttal sem kapott támogatást (például a Nép- avagy Puskás Ferenc stadion és a szoborparkja), de több, mint 170 helyszínnel bővülhetett a magyarországi műemlékjegyzék, lehetőséget biztosítva és feladatot adva tulajdonosoknak és eljáró hatóságoknak egyaránt. Tulajdonképpen elgondolkodtató dolog, hogy nem azért kezelünk (majd) egy épületet különös gonddal, nem azért védjük, foglalkozunk vele körültekintő figyelemmel ezután, mert szép, jó vagy azzá tehető, nem azért, mert az építésze mestere volt a szakmájának, avagy az építmény történetéhez fontos személyek, események kötődnek, hanem azért, mert kapott egy hivatali stemplit... De minek már ezen gondolkozni? Számtalanszor jutottunk a végén ugyanarra a következtetésre, amit kimondani is közhely immár. Az újonnan védetté nyilvánított épületek, illetve együttesek között félszáz áll a fővárosban. Fontos kérdésekben született végre pozitív döntés. Az „1800 körül Tost Károly és az 1870-es években Magyar György rendezési tervei szerint épült Margitsziget tájképi kert kerttörténeti értékeinek megőrzése” tárgyában, vagy a dunai rakpartok „19. század folyamán kiépült szakaszai építészeti értékeinek és kiemelkedő városképi szerepének megőrzése” érdekében. Vajon ezek után megtörténhet-e olyasmi, mint ami például a Széchenyi rakpart támfalának felújítása során történt néhány éve: egyszerűen elhagyták a kőfalba épített (másutt megmaradt) jellegzetes vörös mészkő csíkot?! Reméljük, hogy nem. Műemléki védettséget kapott az egész Wekerle telep. Vajon nem cserélgetik ki az ablakait, zsalugátereit a lakói ezentúl? Védett lett a Szent János Kórház épületcsoportja, akár csak az Állatorvostudományi Egyetem Steindl Imre tervezte házai az Erzsébetvárosban. Eléggé megkésve került fel a listára a Galopp-pálya és a Nemzeti Lovarda még megmaradt főépülete, a többi már az enyészeté, pontosabban elvitte az „ingatlanfejlesztés”... A rakpartok védetté nyilvánítását Kolun dzsija Gábor aktivitása, jelentős civilmunka előzte meg, a „társadalmi munkások” igyekezete érett be ezúttal, akár csak a József utca 37-ben, ahol a Budapesti Városvédő Egyesület józsefvárosi „oszlopa” Martsáné Szűcs Ilona küzdött tántoríthatatlanul a lakó- és műteremház fennmaradásáért. Sajnos a jó hírt már nem érhette meg. Az új műemlékek között vannak iskolák, templomok és más fontos középületek, mint például a Bu dai Vigadó a Fő utcában, vagy az 1952-ben avatott (s szinte azonnal „filmsztár-Most jobb Ráday Mihály Most jobb – így, kérdőjel vagy felkiáltójel nélkül. Mert vajon az a férfiú, aki folyamatosan rongálta a rendszerváltáskor szerzett saját kastélyát az Alföldön az alatt az időszak alatt, míg az „csak” ideiglenesen volt védett, helyreállítja-e azután, hogy a jog immár törvényben biztosít (!?) védelmet az épületnek? 11 BUDAPEST 2011 október M. Szűcs Ilona varázsos kis kertje a VIII. kerületi műteremház udvarán A Budai Vigadó főhomlokzata
