Budapest, 2011. (34. évfolyam)
9. szám szeptember - Buza Péter: Egy nagy túlélő: Pest első nyaralószállója
közlés alapján is meggyőződhetünk. De előbb még egy, a nagy ház históriájához kapcsolódó, fontos, valamivel korábbi adatot kell ideiktatni. Egy 1878-ban kelt térképlapon nevet is rögzít a rajzoló főszereplőnk alaprajza mellett. „LAKHÁZ”-nak nevezi. Megerősítve ezzel a ház eredeti funkcióját vélelmező hipotézisünket. Nem sokkal később az újabb térképek rajzolói már azt írják mellé: Artézi fürdő. Ezt tárgyszerűen az 1880-as évek elejétől tehetik meg, amikorra az ideiglenes, kis, mondhatni alkalmi fürdőépületből, ide helyezik át, nyilván a szükséges átalakítások után, a Széchenyi fürdő jogelődjét. De hogy a kicsiből a – részben – emeletesbe (bizonyos szövegrészekből és adatelemzésekből arra következtetünk, hogy a kettős U-nak a mai Kós Károly sétánytól távolabbi épületeleme földszintes volt), mikor költözött át az intézmény, megint csak nem tudjuk pontosan. Mert, mint utaltam rá, az első berendezkedés 1881. nyarán még biztosan nem itt történik. „Új fürdő a fővárosban. A városligeti artézi kut forrásának ideiglenes fölhasználására a Nádor-szigeten állítottak fürdő-épületet, melyet szombaton készültek átadni a használatra. A sziget kellemes, árnyas hely a tó közepén s elég terjedelemmel bír arra nézve, hogy nagyobb fürdőintézet számára is alkalmas hely legyen.” – írja a Vasárnapi Ujság 1881. évi 31. számában. Két számmal később már váratlan sikerről számol be az újabb hír, megerősítve egyben, hogy eleinte egy „ideiglenes épületben” üzemelt az intézmény: „Az uj fürdő. A városligeti artézi forrás fürdőjét nagyon látogatják, az első hét jövedelme többet tett ezer forintnál. A Pávasziget egészen megélénkült a fürdő által. Eddig alig kereste föl valaki, s most még a tavon át is csolnak-közlekedést nyitottak hozzá. A fürdő maga különben csak miniatur intézet, ideiglenesen fölállítva.” Ez a váratlan népszerűség lehetett az oka, hogy a város új fürdője vélhetően igen hamar kinőtte ideiglenes építményét, s Pest az intézményt átplántálta akkor már majd fél évszázados, de még mindig igényes épület benyomását keltő nyaralószállójába. Innentől kezdve aztán újra és újra föltűnik az épület a legkülönfélébb publikációkban, fotográfiákon. Artézi fürdőnek nevezik természetesen, s míg föl nem épül a ligeti termálvíz új palotája, él és áll, zavartalanul szolgálva az üdítő gyógyulásra váró pesti közönséget. Feltámadunk? Ami további sorsát illeti, azt gyanítjuk, az 1940-es években bontották el a romjait. A zuglói térség egyik legnagyobb szőnyegbombázása pusztíthatta el. De nem egészen. A most itt álló úgynevezett „kertészház” az eredeti nyaraló-, később fürdőépület földszintes hátsó traktusának északnyugati sarka, a sétányra merőleges, tó felőli oldalszárnya lehetett. 1944 augusztusának egyik vasárnapján, napközben – zsúfolva a Liget sétálókkal – röpültek rájuk a Liberátorok. A menekülők egymást taposták halálra a millenniumi földalatti akkori végállomásának peronjára menekülve, akik kint rekedtek, azok közül is sokakat megölt a támadás. Kovács István parkőrt kötelességteljesítés közben: éppen ide, a tóparthoz rohant, figyelmeztetni a kert vendégeit, s itt érte utol szörnyű sorsa. 26 BUDAPEST 2011 szeptember fotó: Sebestyén László
