Budapest, 2011. (34. évfolyam)

9. szám szeptember - Zappe László: Csehov tavon

leváltásokkal, lemondásokkal „szórakoz­tatta” a közönséget, nem pedig muzsikával. Említésre érdemes komolyzenei koncertek a Vajdahunyad-várban és a Mátyás temp­lomban fogadták a közönséget. Egyedül a populáris zenét kínáló piac egyetlen képviselőjén, a Sziget Fesztiválon nem látszik a válság: a programra és a láto­gatottsági adatokra idén sem volt panasz, habár papíron veszteséges volt a vállalkozás. A koncertélet a kétségtelenül erős június (Ro­xette, Joe Cocker, Scorpions, Roger Waters, Ringo Starr, Sting) után, a július 7-i Sergio Mendes koncertet követően gyakorlatilag leállt. Az érdeklődés hiánya miatt Mendes és a Whitnesnake koncertjét is az Arénából kisebb helyszínre, a hatszáz fős RaM-ba, illetve a Petőfi Csarnokba kellett átvinni. Teltházat ritkán lát mostanában az Aréna: Sting kivételével inkább csak a múlt nagy sztárjaiban bízhattak a szervezők. A kiállítási paletta is meglehetősen szín­telen. A piacvezető Szépművészeti Múzeum a végül elmaradt bővítés miatt zárva tartást tervezett a nyárra, így nagy hirtelenjében kel­lett összerántaniuk két kiállítást. A múzeum négy egyiptomi múmiája mellé kanyarítot­tak egy 3D-s filmmel fűszerezett bemutatót, illetve felhozták Pécsről és néhány újonnan felfedezett művel gazdagították a Nyolcak művészetét bemutató kollekciót. A Ludwig Múzeum Moholy-Nagy László művészetét bemutató Art of the Light című tárlata fon­tos eseménye volt a nyári kínálatnak, míg a Nemzeti Galéria a nem épp húzónévnek számító Markó Károllyal tudta le a nyarat. Ez utóbbira május elejétől augusztus köze­pi lapzártánkig mindössze 15 ezren vásárol­tak jegyet. Ami bevételt hoz, az a Pákh Imre műgyűjtővel közösen rendezett, Munkácsy Trilógiáját bemutató kiállítás, mely ebben az időpontban túl volt a 160 ezer érdeklődőn. Hiába lapoztuk fel az elmúlt évek prog­ramjait, nem találtuk olyan esetet, hogy egy teljes hónapra bezárt volna a Műcsarnok. Idén ez is megtörtént. Nagy kiállítótere a július végéig, két és fél hónapig álló, alig több, mint tízezer látogatót vonzó Michael Borremans kiállítás után egyszerűen kiürült, hogy csak szeptemberben, a Bizottság Együt­tesről szóló tárlattal nyisson újra. A legjövedelmezőbb kezdeményezésnek alighanem a Budapesti Nyári Fesztivál bi­zonyult az idén. A város rozoga szabadtéri színpadain Bán Teodóra mára egy koherens, saját arculattal rendelkező ünnepet hozott létre. Könnyű, nyári zenés szórakozást kínál­nak, olyan előadásokkal, mint a Nyomorul­tak, a Háry János, a Carmina Burana, a Fred ­die Mercury emlékkoncert és a Robin Hood musical. Ez a fesztivál igyekszik komplett turisztikai programot nyújtani: van benne egész napos Táncos Sziget és jelmezes felvo­nulás, vásári hangulat és emlékfotózás, sé­tahajós vacsora és a Margitsziget történelmi nevezetességeit bemutató körút. Ez a fajta imázs, úgy tűnik, a város új ve­zetésének is kedvére van, hiszen ez a prog­ram azon kevesek közé tartozik, melyeknek nem csökkent a büdzséje. Egész éves költ­ségvetésük 360 millió forint, melynek több mint a felét saját bevételeik adják. A nagy zászlóshajó, a Margitszigeti Nagyszínpad és a Városmajori Szabadtéri Színpad mellett még három kisebb helyszínen száznál több előadást tartottak a nyáron, melyek kilenc­ven százaléka saját produkció volt. Az idén új helyszínként a margitszigeti százéves mű­emlék víztorony lépett be Jazzy Tower cím­mel, ahol négy koncertet tartottak. Apropó, színház. A frissen megnyitott RaM gyenge nyarat produkált, a Repülő Grúzok című utazó folklórprodukció és a Mendez-koncert volt említésre érdemes, egyébként jóformán csak a rezidens társu­lat, az Experidance darabjai voltak látható­ak azon kevés estén, amikor kinyitották a kapukat. Júliusban és augusztusban tíz al­kalommal sem ment fel a függöny. A negyedik éve futó kereskedelmi produk­ció, a Vámpírok Bálja is lecsengeni látszik a Magyar Színházban: idén nyáron összesen nyolc előadást hirdettek meg. A Thália, Ope­rett és a Madách ugyancsak játszott a nyár közepéig, még bemutatót is időzítettek erre az időszakra. A nyári (kő)színházi szezon legerősebbje mégis az Orlai Produkciós Iro­da volt: a Belvárosi Színházban szinte egész nyáron színre vitték régi és új előadásaikat. A nyarat lezáró és hagyományosan erős programmal színre lépő Zsidó Nyári Fesz­tivál lapzártánk idején startolt a New York-i MET fúvós együttesével, az Adler Trióval és a Beer-Sheva Theatre vendégjátékával. Erre a nyárra nemcsak a rapszodikusan kevés vagy nagyon is forró melegből ju­tottunk szokatlan adagokhoz, a kulturális programoknak ugyancsak ez a szürkeség­gel elegy kiszámíthatatlanság volt a sajátja. Útkeresés folyik, s elvékonyodott a megszo­kott igényesség. ● Ma már nehéz elképzelni, hogy a színját­szás és a színháznézés valaha alapvetően szabadtéri, következésképpen főképp nyá­ri elfoglaltság volt. Manapság a szabadté­ri helyszínek varázsát mint különös plusz szolgáltatást kínálják az előadáshoz, ha nem éppen helyette. Most a Városligetben, a hajdani műjégpálya vidékén megépített parkban, a csónakázótó végében kínálnak Csehov egyfelvonásosokat a Szépművésze ­ti Múzeum szervezésében „Budapest egyik leggyönyörűbb helyszínén”. Valóban, a hát­térben a millenniumi várkevercs ragyog, a tavon meg a jó drága bércsónakokon kívül képzőművészeti csodák is ékeskednek. De mihelyt elkezdődik az előadás, találkoz­hatunk a számtalan színházi paradoxon 7 BUDAPEST 2011 szeptember Csehov tavon Zappe László A Zsidó Nyári Fesztivál a zsinagógában

Next

/
Oldalképek
Tartalom