Budapest, 2011. (34. évfolyam)
8. szám augusztus - CIVILIÁDA - Kirschner Péter: „Határtalan” Munkács
Amikor a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület két autóbusznyi utasa diplomáciai segítséggel is csak szigorú ellenőrzés után jutott át a magyar-ukrán határon, megtapasztaltuk, hogy Európa keleti felében még nem határtalan a szellem, a kultúra, az emlékezés. A történelmi Magyarország egykori zsidó közösségei gazdag kulturális örökségének megismerését tűzte ki célul az egyesület, amikor elindította „Határtalanul” című programját. Spira Lázár egykori munkácsi főrabbi szavait választottak mottóul: „Ne száradjon ki a forrás, és ne fonnyadjon el a fa.” Az első út Kárpátaljára vezetett. Munkács, Ungvár, Beregszász a magyar zsidóság fontos városai voltak. Bár a helyi zsidó közösség sohasem volt tisztán magyar. Ugyanaz a sokszínűség jellemezte etnikai szempontból is, mint ami a terület mindennapi életében ma is tapasztalható. A találkozás azt ott élő emberekkel, az egyre fogyó zsidó közösségekkel mindenkit ráébresztett arra, hogy a vészkorszak, majd a sztálinizmus milyen hatalmas veszteséget okozott a zsidóságnak, de azon túl minden vallási vagy nemzeti kisebbségnek. Akik a zarándoklatra elindultak, kevés ismerettel és tapasztalattal rendelkeztek Kárpátaljáról. Volt, aki ismerősök, rokonok emlékeit kereste. Mások az egykor virágzó zsidó polgárság hagyományaira, a mai közösségek életére voltak kíváncsiak. Sokakban még a szovjetunióbeli utak emléke élt, és nem hitték, hogy ezek a városok sokat megőriztek európai hagyományaikból. Építészeti értékeiket nem a háború, csak a gondatlan és érzéketlen kommunista uralom pusztította. Hiába, Kárpátalja messze volt Kijevtől. Sokak szerint ez ma is jó, mert nyugodtan élhetik a maguk életét. Ungvár nyüzsgő, eleven kereskedőváros. Zsidó tulajdonosok régi üzemei is szinte változatlanul ugyanott működnek. Egykori alapítóikra már kevesen emlékeznek. A mór stílusban épült impozáns zsinagógát az Ung folyó partján a szovjetrendszer hangversenyteremmé építette át. Bár a magyar lakosság megfogyatkozott, a város főtere máig viseli Petőfi Sándor nevét. Munkács barátságosabb, csöndesebb, talán értékeire is jobban figyelő kisváros. A városháza körül sétáló utcák, a kávézók és teraszok tele fiatalokkal. A gondosan felújított házsorok mögött rejtőző kopottas utcák, udvarok még ebben az állapotban is őrzik régi szépségüket. Az egykori Zsidó utca sarkán – ma Wallenberg utca – tábla őrzi az első gettó és az onnan elhurcolt zsidók emlékét, akik 1941-ben a város lakosságának közel felét tették ki. 2010 januárjában, a város zsidó temetőjében Lengyel Zoltán polgármester avatta fel az elhurcoltak emlékművét. Ahogy akkor fogalmazott: „A jelenlegi generáció soha nem fogja megengedni, hogy a totalitárius és a fasiszta idők visszatérjenek. Munkács lakosai nemzedékről nemzedékre békében és egyetértésben éltek és fognak élni ezután is.” A „Határtalan” Munkács programja nem csupán kirándulás, emlékek felidézése, hanem az emberek, a kultúrák találkozásának feledhetetlen alkalma volt. A járókelők napközben csak bámultak az emléktáblát koszorúzó vendégek láttán. Estéről-estére azonban a Budapestről érkezettekkel együtt zsúfolásig megtöltötték a Dom Kulturi nagytermét, hogy megnézzék a Jávori Ferenc cel – Fegyá val – készült portréfilmet, beszélgessenek a Budapest Klezmer Band alapítójával, aki muzsikusként most tért vissza először szülővárosába. A másnapi koncert hangulatát pedig leírni sem lehet, holott a muzsika, amelyet hallottak a mai Munkácson szinte ismeretlen. Nem élnek már a muzsikusok, akiktől Fegya tanulta, gyűjtötte a régi zsidó dallamokat. A harmadik estet a magyar népzenének szánták, de nemzetközi est lett, mert éppen az ukrán alkotmány napjára esett. Így Bognár Szilvia, Bolya Mátyás és Szokolay „Dongó” Balázs mellett színpadra lépett a helyi német iskola énekkara, az orosz népi együttes, a hagyományőrző magyar férfikar, a Gyöngyösbokréta táncegyüttes, az ukrán népzenei együttes és Jávori Ferenc. Ez a zenei kavalkád mindenkinek megmutatta, átélhetővé tette a kultúrák határtalanságát. Munkács várán ma ukrán zászló leng, de friss virágok, nemzeti színű koszorúk díszítik Petőfi és Kazinczy emléktábláját, a Zrí nyi Ilonát és a kis Rákóczi Ferenc et ábrázoló szobrot. Magyar-ukrán-szlovák-orosz felirat emlékeztet arra, hogy ez a vár a nemzetközi Rákóczi örökségút állomása. A „Határtalan” program jövőre Szabadkán folytatódik. ● „Határtalan” Munkács Kirschner Péter 40 BUDAPEST 2011 augusztus CIVILIÁDA LÁTVÁNYRAKTÁR A Magyar Zsidó Levéltár Európa egyik leggazdagabb zsidó levéltára. Akarja látni az embermentő diplomata Raoul Wallenberg vagy a cionista alapító atya, Nordau Miksa eredeti aláírását? Kíváncsi, milyen fifikás módon kerülték meg a zsidó írnokok az emberábrázolás szigorú tilalmát a kéziratok dekorálása során? Bele mer pillantani a múlt feneketlen kútjába? Akkor jöjjön el az új, Közép-Európában egyedülálló levéltári Látványraktárba! 30-50 perces látogatások idegenvezetővel kisebb csoportok számára (15–20 fő). V.–Cs.: 11.30h.; 13.30h; 15h; P.: 11h; 13h. Előre egyeztetett, csoportos látogatás is lehetséges a nyitva tartás alatt: (V.–Cs.: 10–17h; P.: 10–15h).
