Budapest, 2011. (34. évfolyam)
8. szám augusztus - KISVÁROSBÓL NAGYVÁROSBA - Hidvégi Violetta: Egy fél szalmakalap
tekintet azért portól nehezen tisztításra ne adjon okot. Grófi, hercegi lakoknak díszökre válhatók az ily művek.” Nem tudjuk mi lett a sorsa a bútoroknak, de a cikk megteremthette az értékesítéshez szükséges reklámot, és asztalosmesterünk békülékeny jelleméhez is kellő adalékul szolgál. A szalmakalap-bolt tulajdonosai kiváló szakemberre bízták tehát új üzlethelyiségük kirakatszekrényének elkészítését. Micsei Rudolf és Ráth Károly vállalkozása Micsei (Mitschdörfer) és társa üzlete a Belváros üzletutcájában, a Nádor Szálló (ma Váci utca 20.) épületében nyílt 1859-ben, míg műhelyük a Váci és Zsibárus (ma Párizsi) utca sarkán, az első emeleten működött. Három év múlva már a londoni világkiállításon is bemutatkoztak termékeikkel. „Volt alkalmunk látni azon 12 darab magyaros szabású, férfi-, hölgy- és gyermekkalapot, melyeket az említett gyárosok, mint saját gyártmányukat, Londonba fognak küldeni. E kalapok, melyek csín és ízlés tekintetében teljesen kielégítik a legfinomabb igényeket is, bizonyosan becsületére fognak válni a hazai iparnak és küldőinek” – számolt be a Vasárnapi Uj ság 1862 februárjában. Ez év január elsején jegyezték be a társas cégek jegyzékébe Micsei és társa (Micsei et Comp.) társas céget, Micsei Rudolf és Ráth Károly tagokkal. A Magyar Bazár új ságírója négy évvel később a tavaszi idény kezdetén – április 15-én – tett látogatást a pártolást érdemlő vállalatnál. A hazában elsőként alakult „ilynemű vállalkozás” jutányos áron elégíti ki még a legkényesebb ízlésű vásárlót is, ugyanakkor „nemzeti jellege” mellett a külföldi termékekkel is állja a versenyt. A hét év óta fennálló virágzó üzem leginkább hölgyeknek adott munkát részben egész évben, részben idényjelleggel, 8–10 hónapra. A gyártáshoz szükséges szalmafonat jelentősebb részét külföldről szerezték be, de esetenként már hazai alapanyaggal is dolgozhattak. Éppen ez időben próbálták meghonosítani a szalmafonást néhány svájci család letelepítésével Hajdúnánáson és Hajdúböszörményben. A kalapok díszítését egy francia hölgy felügyelte, aki a divat fővárosában, Párizsban szerzett kellő gyakorlatot. Vonzó termékeik egészen a császári udvarig jutottak. Erzsébet királynét egy 80 rőf (6240 cm) finom fekete fonatból összeállított magyar formájú kalappal örvendeztették meg. Nemcsak a tavaszi-nyári szezonra, hanem az őszi és téli idényre is készítenek kalapokat. Ezeknek anyaga nemez, posztó, bársony és a korabeli divat szerint különféle tollak – galamb, fácán, fogoly – elegye. „Ez üzlet eddig »Micsei és Társa« cég alatt volt ismeretes; most pedig »Micsei és Ráth Károly« cég alatt folytatja üzletét, utóbbi ugyanis, mint a cégnek 8 év óta társtulajdonosa, a vállalat érdekében letette üzleti inkognitóját, és mint anélkül is lelke az üzletnek, kettőzött eréllyel vezeti a nagykiterjedésű üzletet, melynek a pestin kívül Bécsben is van egy nagy raktára.” Hogy Ráth Károly (1838–1902) miért lappangott mindeddig inkognitóban? Talán mert bátyjai, György (1828–1905) – akinek nevét utca viseli Budapesten – és Mór (1829–1903), aki ezt szintén megér demelné, ismert emberek. Az idősebbik jogász, ekkoriban épp Apponyi György országbíró titkára. Később a pesti ítélőtábla bírája, majd elnöke lesz, 1881-ben pedig megalapítja, és 1896-ig igazgatja is az Iparművészeti Múzeumot. A fiatalabb 1857 óta a város legjobb könyvkiadója, az első szabadon választott pesti képviselőtestület száz tagjának egyike. Boltja Deák Ferenc, Eötvös József és a hazatért emig ránsok találkozóhelye, ő adja ki hamis címen Széchenyi Blick-jét, de a magyar írók legjavát: Arany János, Vörösmarty, Tompa Mihály munkáit is. Károly meg ezzel a szalmakalap-gyárral... De várjuk ki a végét. A Nádor Szálló patinás épületéből 1868 nyár elején költöznek el a Frey Lajos és Gerster Károly építészpáros tervezte mo dern bérház földszintjére. (Gerster 1867 januárjában meghalt, így Frey Kauser Lipóttal fejezte be az építkezés kivitele zését.) Micsei és Ráth jól választotta meg a helyet, hiszen szomszédságukban működött a nagy hagyományú Alter és Kiss Divatcsarnoka. E kereskedés 1854-ben készült kirakatszekrénye hasonlóan ámulatba ejtette a kortársakat, és valóságos portálépítési lázat indított el a Belvárosban. Szemben velük pedig, a cégalapító Alter Antal egykori segédei; Monaszterly István és Kuzmik Pál divatáruja kínálta porté káit. A ruhákat vásárló hölgyek azonnal megrendelhették, megvásárolhatták az ahhoz illő kiegészítőt, divatos kalapjukat. Az új üzletet maga Ráth tervezte. Négyszögletű, tágas, parkettás teremben várták vevőiket. A fehér falon arany csíkok, sötétszürke és sötétbarna márványt imitáló festéssel. Az előcsarnokban sötétbarna posztófüggöny szalmafonattal és bojtokkal szegélyezve. Az asztalok is fehérek, amelyeket szintén barna posztóval, míg a pamlagokat és a támlás székeket barna bársonnyal borították. Mennyezetig érő állványokon sorakoztak a különféle színű és formájú szalmakalapok. A tárgyi feltételekhez szolgálatkész személyzet társult. A nagyterem mögött kapott helyet a főnöki iroda, majd a csomagküldő-szolgálat. Innen csigalépcső vezetett a több kisebb-nagyobb gyártóhelyiségbe. Alighogy berendezkedtek a Szentkirályiházban, Ráth Károly 50 aranyat ajánlott fel a közoktatási miniszternek, amellyel azokat a néptanítókat kívánta jutalmazni, akik az országban a szalmaipar meghonosításán fáradoznak. A szalmafonás mint „népipar” megteremtése volt a célja. 1870-ben a felséges háznak tett szállításaik eredményeként kiérdemelték az „Udvari szállító” címet. Az 1867-es párizsi világkiállításon elnyert érem mellett Ferenc József arany érdemkereszttel jutalmazta Ráth Károlyt az ipar terén szerzett érdemeiért. A sikeres üzlet 1874. január 8-án feloszlás folytán megszűnt, de a fennmaradt tervek és újsághírek megőrizték az utókornak a másfél évtizeden át sikerrel működő vállalatot. Mihez fogott ezután Ráth Károly? Iparszervezőként kisipari termelő és értékesítő szövetkezetek felállításán fáradozik, 1875-től 1881-ig Pápa város országgyűlési képviselője, s hogy le ne maradjon legidősebb fivérétől, „a hazai termékek és főleg a magyar gyártmányok kivitelének előmozdítása céljából” megalapítja, és 1893-tól haláláig igazgatja a Kereskedelmi Múzeumot... ● A tervek forrása: Budapest Főváros Levéltára, Pest város Építő Bizottmánya. 26 BUDAPEST 2011 augusztus Hirdetés a Pesti Napló 1866. május 8-i számában
